2050, műanyagmentes július, ausztrál erdőtüzek, klímaszorongás. Ezekkel a fogalmakkal manapság gyakran találkozhatunk. Az ökológiai lelkigyakorlat kifejezés azonban legtöbbünknek idegenül csenghet. A műfajt Domaniczky Orsolya és Kuslits Béla alkotta meg Megújítod a föld színét című kiadványukkal. A gyakorlatos könyv célja, hogy segítse a fiatalokat a spirituális és környezeti tudatosságuk fejlesztésében. A fenntarthatósági szakértők szerint ugyanis a kettő markánsan összefügg. Erről a kapcsolatról beszélgettünk.
Azt írják a kiadványukban, hogy a természet tükör. Milyen képet mutat most rólunk, ha belenézünk?
Béla: Nem vesszük észre benne magunkat. Az igazi emberi valónkat. Nem látunk benne tisztán. Nem ismerjük fel, mit teszünk a természettel, nem tudatosítjuk, hogy gyermekkorunkban például mennyivel több rovar vagy madárének volt körülöttünk. Ez a nem látás a tükörképünk
Orsolya: Igen, a természet azzal a kapcsolatvesztéssel szembesít, ami hihetetlen szélsőségeket okoz. Egyrészt becsukjuk a szemünket, ha a pusztulásról van szó, másrészt tapasztaljuk a gondoskodás elképesztő mélységeit is, ez a teremtés óta a sajátunk. Gondoljunk csak az ausztrál erdőtüzekre. Ilyen helyzetben mérhetetlen nagy összefogásra és áldozatvállalásra vagyunk képesek.
De sajnos ennyire szélsőséges helyzetek kellenek ahhoz, hogy ráeszméljünk, közünk van ahhoz, ami kockán forog.
Erre érti Ferenc pápa, hogy „a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”?
Orsolya: A szentatya zseniálisan fogalmazta meg ezt a mondatot. Egysoros problémaanalízis, amely végtelenül egyszerűen összegzi azt, amiről mások könyveket adnak ki. Leírja a lényegét a viszonyrendszerünknek és az állapotunknak. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a sivatag csak metafora. Az valójában gyönyörű ökoszisztéma, nem mellesleg itt íródott a Szentírás jelentős része.
Béla: A sivatag itt inkább érzéketlenséget, belső sivárságot jelent. Elvesztettük a kultúráját annak, hogy átéljük, amit a jó állapotú természet adni képes. Nem keressük a csendjét, ahol megélhetjük magunkat, ahol hagyhatjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk, ahelyett hogy hajtanánk azokat, feladatok, kötelességek után futnánk. A természetet is utoléri az Instagram-kultúra, a nemzeti parkok szelfiszpotokat állítanak. Kifelé mutogatjuk magunkat, de befelé nem látunk. Ezt az érzéketlenséget emeli ki talán a pápa is.
Orsolya: Tulajdonképpen mélységesen félreértjük, hogy mi az ember, és mit jelent embernek lenni, mi a természet, és hol a helyünk benne.
Ez a félreértés már régóta velünk van, csak most csúcsosodik ki igazán a következménye.
Kép: Orbán Gellért