ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A rózsa szimbolikája
A friss júniusi lapszám a hivatás témáját járja körül.
Összefoglaló elemzés a török hódoltság korának örökségéről a magyar nyelv szókincsében
Látogatás a Budapest Mecsetben
Törökországi magyar nyomokról kérdeztük Fodor Gábor turkológust
Magyar jezsuita misszió Törökországban
Beszélgetés Antuan Ilgit jezsuitával, az első török származású püspökkel
Geopolitikai elemzés Törökország helyzetéről
Címlapon: Gubik Petra színművész
Ki vagyok én? Mi a hivatásom? Életünk során előbb-utóbb mindannyian szembesülünk e kérdésekkel. Ám annak megválasztása, ki akarok lenni, nem úgy történik, mint ahogy kiválasztom, hogy milyen színű pólót vagy cipőt veszek fel. A Szív júniusi száma sok példát mutat arra, hogy nincs két egyforma életút, s hogy mindig nyílik lehetőség a hiteles és bátor döntésekre.
A címlapinterjúban Gubik Petra színművész vall arról, hogyan lelt rá saját hangjára, saját útjára, s aktuális előadásai mellett mesél családjáról, hitéről és a művészlét kihívásairól is.
A további tartalomból:
„Én valahogy úgy élem az életemet, hogy ha nehézség van, akkor annak keresem az okát, az értelmét” – vallja. De vajon milyen értelmet talál a járványban, a bizonytalanságban vagy az egyet nem értésben? Interjúnkban erről is kérdeztük a népszerű televíziós szakembert. Tovább olvasom „Addig élek, amíg kíváncsi vagyok – Beszélgetés Gundel-Takács Gáborral”
Ikrekként közösségbe születtek, és azóta is sokat tesznek az emberi kapcsolatok létrejöttéért és elmélyítéséért. Legyen szó személyes vagy a zene miatt született kisebb-nagyobb közösségről, esetleg két nemzet barátságáról, ők szerepet vállalnak benne. A Passed zenekar két alapító tagjával családról, hárfáról, ismeretterjesztő küldetésükről és a lengyel–magyar identitásról beszélgettünk. Tovább olvasom „Mint az angyalok – Beszélgetés Nizalowski Dorottyával és Fannival”
Maszkos emberek lépnek ki sietve a Honvéd Kórházból, ahova épp bemenni készülök. Nagy levegő, jobb híján a szám elé húzom a sálam, és kinyitom az ajtót. Rögtön ápolók lépnek mellém, fertőtlenítés, kérdőívek, lázmérés, engedély, és már követhetem is Csókay Andrást a kórház gyomrába, az idegsebészeti osztályra. A főorvos higgadtan, mosolyogva mutatja az utat. A belőle áradó nyugalom lassacskán átragad rám is. Így kezdünk beszélgetni.
Tovább olvasom „Nem szabad félnünk, nincs mitől félnünk – Interjú Csókay András idegsebésszel”
2050, műanyagmentes július, ausztrál erdőtüzek, klímaszorongás. Ezekkel a fogalmakkal manapság gyakran találkozhatunk. Az ökológiai lelkigyakorlat kifejezés azonban legtöbbünknek idegenül csenghet. A műfajt Domaniczky Orsolya és Kuslits Béla alkotta meg Megújítod a föld színét című kiadványukkal. A gyakorlatos könyv célja, hogy segítse a fiatalokat a spirituális és környezeti tudatosságuk fejlesztésében. A fenntarthatósági szakértők szerint ugyanis a kettő markánsan összefügg. Erről a kapcsolatról beszélgettünk. Tovább olvasom „Külső és belső sivatagaink”
Ha a tárgyak szólni tudnának, mi mindenről mesélnének! – ábrándozunk sokszor. Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta foglalkozásán a környezetszennyezés szimbólumává vált szívószálak, kidobásra szánt joghurtospoharak, vécépapírgurigák nemcsak megszólalnak, hanem egyenesen hangszerré alakulnak át. Tovább olvasom „Harmónia hulladékokból”
Külvárosi fiatalok, egyenlőtlenségek, egyensúlyozó zsonglőrök: egy különleges társulat, ahol a produkció nem cél, csupán eszköz. Pince, ami kaput nyit a világra. A pesterzsébeti szociális cirkusz foglalkozásán jártunk. Tovább olvasom „Virágbot, hordó, diaboló”
Különleges világot teremtett Pilári Gábor és családja Pécs sétálóutcájától nem messze, egy pékségből átalakított helységben. Bábszínházukról és A repülés történetéről kérdeztük a MárkusZínház alapítóit. Tovább olvasom „Két szárnnyal a föld felett”
Néhány órája még egy belvárosi étteremben ebédeltünk, most sokalljuk az ötezer forintot cipőre, pedig a gyereknek nincs mibe menni az iskolába. Bizonyára hozzánk hasonlóan abszurd helyzetet él át más is a Szociopoly című érzékenyítő játékában, amelynek célja a „szegények lusták, elverik a pénzüket, iszákosak és hangosak, nem költenek a gyerekeikre” típusú előítéletek lebontása. Most előttünk a lehetőség: tessék jobban csinálni. Tovább olvasom „Dolgozz, spórolj, költs a gyerekeidre!”
Első lépéseit egy Hajdú-Bihar megyei faluban tette meg. Fiatalon utcazenészként bejárta Európát. Dolgozott bábszínházban, és muzsikált a Suhancos zenekarban. Idén pedig már tízéves jubileumát ünnepli zenekarával, a Szabó Balázs Bandájával. Tovább olvasom „Ez már a mi utcánk – Interjú Szabó Balázs zenésszel”
A hagyomány és a jövő kihívásairól tartott kerekasztal-beszélgetést lapunk az idei Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron, ahol Nemes Orsolya generációkutatót, Baán Izsák bakonybéli bencés szerzetest és Nényei Pál irodalomtanárt kérdeztük. Tovább olvasom „Saját hasonlatosságunkra”
„Hidegen, nyugodtan, de vígan előre!” Így viszonyult az élethez A Szív újság és a Jézus Szíve Társaságának alapítója. E közösség tagjai és jezsuita szerzetesek gondolataival emlékezünk rá. Tovább olvasom „Ha mindent el akarsz érni, szeress!”
„Amint kimondtuk, hogy ne legyen benne a kő, a lányunk kibökte a rá jellemző humoros hangsúllyal: Miért, nem kő fagyi?” – mesélnek nevetve a névválasztásról a pultban álló tulajdonosok. A mindszentkállai fagyizóban nemcsak kávét és hűsítő desszertet, de egy jó történetet is kaptunk. A Káli-medence legeredetibb fagyizójához nem kövezték le az utat. Álmokról, ragaszkodásról, elengedésről és ráhagyatkozásról tanultunk házigazdáinktól. Tovább olvasom „Egyik kőről a másikra”
Bakonybélt egyre többen fedezik fel természeti értékei, hangulata és múltja miatt. Szerzetesek azonban – kisebb nagyobb megszakításokkal – már közel ezer éve lakják a helyet. Az itt szolgáló bencés közösség korai szerzetesi hagyományokhoz nyúlt vissza, ám épületeik új külsőt kaptak. Az újjászületett monostor falai mögé léptünk. Tovább olvasom „Forrás a Bakony völgyében”
Az a szívem vágya, hogy Ferenc pápa csapja a hóna alá az ajándékunkat, aztán írjon levelet a püspöktársainak, amiben elmondja, milyen jól érezte magát Csíksomlyón. Ezután ebben a levélben kérje meg őket, hogy minden év június elsején legyen a templom játszótér. Ezen a napon tartsuk meg a gyermek Jézus ünnepét! Tovább olvasom „„Jézus Krisztus csapatában játszom” – Interjú Böjte Csabával”
Tiszakécske tipikus alföldi kisváros. A település közepén sárga katolikus templom, mellette a paplak. Itt vár ránk Bobek Tamás plébános. Örömmel fogad minket, betessékel a fogadóhelyiségbe, majd a jobb fotóháttér érdekében a dolgozószobájába. Körbenézve a rengeteg személyes tárgy közül a gyóntatósarkon akad meg a szemünk. A falon egy nem elhanyagolható méretű Jézus a dobverőivel mutat keresztet. Alatta felirat: „Jesus is my rock, and that’s how I roll.” A műalkotás árnyékában ülünk le beszélgetni. Tovább olvasom „„Ami másnak semmi, nekem a minden””
Mindenkinek van minimum egy olyan ötlete, amit meg kellene valósítania, mégis ott lapul a fiókban – vallja a kétszeres világbajnok bűvész. Hajnóczy Somával az álmok megvalósításához szükséges bátorságról, kitartásról, önismeretről, látszatról és valóságról beszélgettünk. Tovább olvasom „A kreativitás olyan, mint az izom”
Hogy áll fel egy város a traumából? Milyen esélyekkel indulnak a szegregáció szélén lévő településen született gyerekek? Kertészkedés, közös főzés, kézműveskedés, játék – a devecseri Biztos Kezdet Házában a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai a leghétköznapibb eszközökkel nyúlnak a legsúlyosabb kérdésekhez.
És akkor megértettük: a játék őszintesége vonzza ide az embereket. Itt nem lehet színlelni. Minden valódi. Még a közelben ólálkodó ellenséges törzs támadásának veszélye is. Az indiánok ilyen igazi élményekre vágynak. Ahogy mindenki.
Tovább olvasom „Életre halálra – Indiánok a fehéremberek között”
Ahogy valószínűleg minden szülőt, először Ambrus Zsoltot is megrémisztette, amikor megtudta: kisfia, Matyi autista. Történetük mégsem átlagos módon folytatódott. Mivel a tiszakécskei apuka a közelben nem talált megfelelő fejlesztőhelyet, hát létrehozott egyet. A Lakiteleki Autista Tanodában jártunk. Tovább olvasom „„Megtanultuk, hogyan kommunikáljunk, és megnyílt előttünk a világ””
Ki akarta szabadítani a meséket a gyerekszobából, hogy visszaadja őket a felnőtteknek. Ezzel a célkitűzéssel kezdte misszióját immár harmincnégy éve. A jelek szerint sikerrel járt. A mesekutató-meseterapeutával küldetéséről, nagyszülőségről, kríziseink történetéről és arról beszélgettünk, valójában mit is jelent a történetek végén, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tovább olvasom „Rálelni a sajátunkra, meghallgatni a másét ”