Xavéri Ferenc egy hanyatló navarrai nemesi család legkisebb fia volt. A párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányai arra készítették fel, hogy kényelmes papi életet éljen a pamplonai egyházmegyében. Csakhogy egy bizonyos Loyolai Iñigo keresztezte az útját, s vele és hét másik barátjával megalapította Jézus Társaságát. Ignác atya küldte, s ő habozás nélkül útnak indult, hogy minden erejével átadja magát „Kelet-India” evangelizálásának. Ám amikor 1541 tavaszán, harmincöt éves fejjel hajóra szállt Lisszabonban, aligha gondolta volna, hogy örökre maga mögött hagyja Európát, s élete tizenegy évvel később egy elveszett szigeten ér véget Kína partjainál. Goa, Csennai, Melaka, a Moro-szigetek, Kagosima, Jamagucsi… s végül Sangcsuan. Útjai során fáradhatatlanul hirdette a keresztény hitvallást, számtalan kis közösséget alapított, s misszionáriusi életpéldája mellett páratlan levélgyűjteményt hagyott ránk.
S hogy közben mi mindenről álmodott? Mert Ferenc atya valóban álmodozó volt, de nem a tétlen fajtából, hanem olyan, aki célok sorát tűzi ki maga elé, mit sem törődve a megvalósíthatóságukkal. Egyik misszióból a másikba vetette magát, egyre nehezebben elérhető országokat, egyre nagyobb területeket kiszemelve: India után a Fülöp-szigeteket, majd Japánt, végül Kínát vágyott kereszténnyé tenni. „Ferenc atya nem kevesebbről álmodott, mint hogy találkozik a királlyal – így nevezte őt –, és kínaiak millióit evangelizálja.” Ferenc atya levelezéséből tudjuk, hogy az álmok esetében nem pusztán metaforaként értendők. Sokszor és élénken álmodott, s ezeket az alkalmakat fel is jegyezte. Olykor „beszélt is álmában, amikor például azt kiáltotta: »Még és még többet«; azt álmodta, hogy megpróbáltatásoktól, hidegtől és viharoktól szenved Isten tekintete alatt, akitől kitartóan egyre több és több bizonyítékot kért nagylelkűségéről. Egy nap fáradtan és kimerülten ébredt, mert azt álmodta, hogy egy indiait cipel a hátán.” Mintha előre megsejtette volna, milyen út vár rá. Leveleiből a leghíresebb felfedezőkéivel vetekedő expedíciós élményei mellett a lelki ember mélységei, kétségei és gyötrelmei, magányossága és határtalan hite is kiviláglik.
A Xavéri Szent Ferenc álmai című könyv mesteri dramaturgiája úgy tárja ki előttünk fokról fokra Ferenc atya szívét, mintha mi magunk is vele tartanánk, s társai lennénk küldetésében. Az eredetileg 2006-ban megjelent, regényes életrajzot ugyanaz a szerző jegyzi, mint a rendalapítóról a Szent Ignác-év keretében tavaly megjelent nagyszabású életrajzot. José Ignacio Tellechea Idígoras (1928–2008) baszk származású katolikus pap, teológus és történész. Kutatási területe a spanyol történelem 1492 és 1659 közötti időszaka, a Siglo de Oro, az Aranyszázad volt. Utolsó könyve az Ignáccal együtt szentté avatott Xavéri Ferenc missziós útjait történelmi és lelkiségi dokumentumokként is kiemelkedő levelei alapján kíséri végig.
