Máshol is leírtam már: számomra hosszú út vezetett férfiasságom kibontakoztatásáig. Hatéves voltam, amikor apám autóbalesetben meghalt, így nők között, apa nélkül nőttem fel. Nem véletlen, hogy évtizedeken keresztül tudattalanul is olyan szerepmodelleket kerestem, akiktől meg lehetett tanulni, mit jelent férfinak lenni. Nagy ajándék, hogy találtam néhány embert (köztük papokat is), akik tudtak segíteni a férfiidentitás kialakításának rögös útján. Ám ezt a folyamatot sohasem lehet lezárni: az „ötödik iksz” után is nagy hatással van rám, ha hiteles férfipéldákkal találkozom. Akár a művészetben, akár az irodalomban, akár a váló életben.
A Szív cikkei
Megengedte Isten műveit
Szentképek, szobrok, festmények, imádságok és ájtatosságok idézik elénk alakját századok óta. De hogyan „figyeltek fel” rá égi pártfogójukként a keresztények, és milyen szerepe volt ebben a Jézus Társaságának?
Nem tervezte az életét
Az életben számos döntést csak belső megérzésünkkel hozhatunk meg. Általában a nők nyitottabbak erre. József, Mária férje azonban példa az ilyen típusú férfigondolkodásra. Szinte minden fontos döntését egy álom alapján, belső ihletésre hozza meg.
Apa, atya, Abba
Valószínűleg nem sokan tagjai a XX. század első felében Szent József alakjának tanulmányozására létrejött társaságoknak, és a „jozefológiai” folyóiratok sem kerülnek sokak kezébe. E sorok írója sem tartozik közéjük. Mégis mindannyiunk számára tanulságos lehet, ha némi figyelmet szentelünk ennek az elhelyezhetetlen és nehezen leírható férfinak.
De hol vannak az apák?
Nyolcvanhét éves, és nemcsak a világ egyik legnevesebb szociálpszichológusa, több egyetem díszdoktora, akit az Amerikai Pszichológiai Társaság életműdíjjal jutalmazott, hanem fiatalok bálványa is. Figyelme az utóbbi időben egyre inkább a világ mai bajai felé fordult, és a kiváltó okok között az apaképnélküliséget jelölte meg.