Országjárásra indul A Szív: úgy gondoltuk, ha eddig nem, hát most majd bejárjuk hazánknak azokat a helyeit, amelyek valamilyen szempontból a jezsuita rendhez köthetők. Röviden bemutatjuk a történetüket, felkutatjuk az ottani emlékeket, beszélgetünk helybéliekkel, s talán még ahhoz is kedvet kerekítünk, hogy a kedves olvasók szintén útra keljenek. A jezsuiták nyomában rovat további cikkei ide kattintva olvashatók.
Aki szeret kalandozni az országban, tudja: annyi szépség található még a legkisebb településeken is, hogy egy élet is kevés valamennyit felfedezni. Első úti célunk a bazaltorgonáiról híres Badacsony közelében fekvő település, a mindössze kilencszáz lelkes Badacsonytördemic. Részben macskaköves utcái ódon hangulatot árasztanak, s az odaérkezőt már a falu határában megérinti a hely szelleme.
Télen persze más a falu képe, mint nyáron, amikor szüntelenül kerékpározók serege lepi el a főutcát, nyaralóktól hangos a környék, és a vasútállomás is mindig zsúfolt a turistáktól. Január végén alig találkozni valakivel, csak egy-két hátizsákos országjáró keres nyitva tartó élelmiszerboltot, az üzletek és a panziók zárva. Csendesen élik mindennapjaikat a helyiek – de nem semmittevéssel. A község közösségi élete élénk, számos programot szerveznek, természetesen a vírushelyzet mindezt itt is megnehezíti.
Utunk elsőként a Szent Mihály-templom melletti plébániához vezet, ahol Szakács Péter plébános fogad nagyon kedvesen. Hű társa, Gioia (neve olaszul örömet jelent), a golden retriever is boldogan üdvözöl, majd elfoglalja helyét kedvenc kanapéján.Péter atya körbevezet a régi épület helyiségein, még a borospincét is láthatjuk, ahol a saját készítésű szőlőlevet és a misebort tárolja. A kertben néhány sor szőlőt is megpillantunk: az atya szeret kertészkedni, s a régi tőkék művelése mellett paradicsomot és paprikát is ültet. Ezáltal szorosabb kapcsolatba került nemcsak a természettel, hanem a helyiekkel is, hiszen két évvel ezelőtt, amikor idehelyezték, még senkit sem ismert, de hamarosan egy helyi gazda tanította meg neki a szőlőoltás fortélyait.
Ha a pap ott szólítja meg a híveket, ahol élnek, és abban, amit csinálnak, az tapasztalataim szerint hatásosabb. Jézus is így tett: például halászokat hívott meg, hogy legyenek emberek halászai. (Fotó: Thaler Tamás)
Azóta is jó viszonyt igyekszik ápolni a falu lakosságával, szívesen vesz részt a közösségi eseményeken. Úgy véli, a pasztoráció része, hogy ne csak a szentmisén találkozzon a tördemici vagy akár a településre látogató emberekkel. Vendéglátónk Ferenc pápát idézi, aki a megválasztása után első, papokhoz intézett beszédében azt kérte tőlük, hogy legyenek olyan pásztorok, akiken „érezni a juhok szagát”.
„Vagyis azt kérte, menjünk el az emberek közé és ott hirdessük az evangéliumot, közvetítsük Isten kegyelmét. Ha a pap ott szólítja meg a híveket, ahol élnek, és abban, amit csinálnak, az tapasztalataim szerint hatásosabb. Jézus is így tett: például halászokat hívott meg, hogy legyenek emberek halászai. Én is éreztem ennek a hatását: amikor a Mária utcai jezsuita atyák Fáber Szent Péter közössége meglátogatott a nyáron a Szent Ignác-kápolnában, és együtt misézhettem velük, az nagyon megérintett. A hatást csak fokozta, hogy vitorlással jöttek a túlpartról…”
Szakács Péter atya (50) teológiai tanulmányait Veszprémben és Rómában végezte. A Pápai Lateráni Egyetemen szerzett diplomát, majd morálteológiai szaklicenciátust. 2004-ben szentelték pappá. Ezt követően papnevelőként teljesített szolgálatot, majd Bódi Mária Magdolna, a vértanúság hírében elhunyt munkáslány boldoggá avatásának egyházmegyei szakaszában püspöki delegátus lett. Családpasztorációs felelősként működött a Veszprémi Főegyházmegyében, illetve kulturális és szabadidős rendezvényeket szervezett evangelizációs céllal.
Jelenleg plébános Badacsonytördemicen, illetve Bódi Mária Magdolna tiszteletét igyekszik előmozdítani. Imatapasztalatait, elmélkedéseit másokkal is megosztja, némelyik nyomtatásban is megjelenik Olaszországban, az amerikai kontinens több országában és hazánkban. Homíliáit, imádságait, elmélkedéseit a Szentírás szeretete hatja át. Lelki életében, lelkipásztori szolgálatában a Szent Ignác-i lelkiségből is igyekszik meríteni.
Péter atya jelenleg nemcsak a Szent Mihály-templom plébánosa – hozzá tartozik a badacsonylábdihegyi Loyolai Szent Ignác-kápolna, a szigligeti Szűz Mária neve templom és a szigligeti Szentháromság-kápolna is. A két kápolnában a nyári hónapokban tartanak szentmisét, de ha esküvőt vagy keresztelőt igényelnek a hívek, arra is van lehetőség.
Péter atya nem zárkózik el a különféle kérések elől, már csak azért sem, mert például a Szent Ignác-kápolna valóban festői környezetben található, háttérben a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegyével, a Badacsonnyal. Sokan vannak, akik messziről is idejönnek örök hűséget fogadni egymásnak, mert például egy ihletett pillanatban, kirándulás közben itt kérte meg a vőlegény a kedvese kezét.
Ha már szóba került Szent Ignác neve a felújításra váró kápolnánál, az ignáci lelkiségről, módszerről is beszélgettünk. Péter atya megemlítette, hogy kilenc esztendeig élt Rómában, ahol nagyon sokat tanultak erről, és kétszer is részt vett nyolcnapos lelkigyakorlaton. Az egyiket P. Gianfranco Ghirlanda SJ, a római Gergely Egyetem tanára tartotta. A másikat, amelyet Péter atya a pappá szentelése előtti felkészülésként végzett, a nápolyi Gesu Nuovo-templom plébánosa, P. Massimo Rastrelli SJ vezette.
„Mindenben megkeresni először, mi Isten akarata, s utána azon az úton menni, ez nekem mindig nagyon fontos volt.” (Fotó: Thaler Tamás)
„A mai napig elkísérnek azok a gondolatok, amiket ott átelmélkedtünk közösen, illetve amiket átbeszéltünk a hivatásommal kapcsolatban. Padre Rastrelli életpéldája is eleven: a nápolyi szegények védelmezője volt, uzsoraellenes szervezetet alapított. Ezt úgy tudta megcsinálni, hogy közben mindenki tiszteletét és szeretetét kivívta. Mesélte nekem, hogy soha egyetlen fenyegetést nem kapott azok részéről, akiknek az érdekeit sértette. Többutcányi családi házat építtetett fel, s ottlakással, valamint munkahelyek szerzésével segítette az adósságcsapdába került és újrakezdeni akaró családokat. Tárgyalt a bankokkal is az adósságuk mérsékléséről. Emellett az imádság és a misztika embere volt.”
Péter atya megvallja: „Mindenben megkeresni először, mi Isten akarata, s utána azon az úton menni, ez nekem mindig nagyon fontos volt. Olyasmit próbálok csinálni, amit Isten vár tőlem, amire ő hív meg. Ilyen a hivatásom – vagy éppen az imádság útja, amire Isten hív, amióta egy betegséggel küszködöm. Így tudtam összeállítani nemrégiben egy zarándokkönyvet Bódi Mária Magdolnáról. Vagy fohászokat Isten igéje alapján. Itt, Badacsonytördemicen több energiát tudok szánni a Szentírásról való elmélkedésnek és a szerinte való életnek, az igehirdetésnek.
_____________________________
Itt sokat merítek Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből is. Idén karácsonykor például – Szent Ignác-év lévén – ebből vettük az elmélkedési pontokat az éjféli misén, hogy rácsodálkozzunk a betlehemi kisdedre.
_____________________________
Az előző állomáshelyeimen nagyon sok rendezvényt szerveztem a plébánián és az egyházmegyei családpasztorációban is, számos programot, képzést vittem végig, a családokkal bejártuk az egyházmegyét, voltunk a Bakonyban és a Balaton-parton, Veszprémben, de kis falvakban is. Sőt elmentünk a családok milánói világtalálkozójára is. Akkor még nem gondoltam, hogy visszavonultabban fogok élni, de az élet ezt hozta, s megkerestem, miért akarja ezt Isten. Úgy éreztem, azért, hogy lelkileg jobban elmélyüljek, és ebből másoknak is átadjak valamit.”
Mindez igen hatékonyan sikerült. Péter atya rendkívül energikus, céltudatos személyiség. Küldetésének érzi, hogy ahol éppen szolgál, ott a helytörténeti érdekességekhez, helyi hagyományokhoz, értékekhez is közelebb kerüljön. Ilyen a Szigligeten született Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ügye is.
Péter atya már évekkel korábban, bekapcsolódott az eljárás egyházmegyei szakaszába, akkor mint a boldoggá avatás püspöki delegátusa. A mai napig szívügyének tekinti – ahogy ő említi – Magdi sorsát, s minden tőle telhetőt megtesz, hogy a vértanúságot szenvedett munkáslány története közismert legyen, példaként álljon a jövőben is.
Ki volt Bódi Mária Magdolna? Péter atya hosszan beszél róla, miközben a Szent Mihály-templomban berendezett kiállításon kalauzol végig, mely Magdolna születésének századik évfordulójára készült el. Láthatjuk a nevét rejtő keresztelési anyakönyvet és a keresztelőkutat, ahol a törvénytelen gyermeket végül befogadta az egyház. A család zavaros körülményei később is problémát jelentettek, többek között azért nem vették fel Magdit egyetlen szerzetesrendbe sem, mert a szülei nem éltek szentségi házasságban. Ő azonban ettől nem tört meg, szüzességi fogadalmat tett, és minden cselekedetét Isten dicsőségére ajánlotta fel.
Eltökéltsége, Krisztus iránti szeretete, hűsége példaértékű, amiként az is, hogyan igyekezett terjeszteni Isten igéjét. Péter atya elmondása szerint ez az egyszerű munkáslány minden szabadidejét a hitében való elmélyülésnek és az imádságnak, valamint mások segítésének és a közösség szolgálatának szentelte. Gyári munkásként dolgozott Fűzfő-gyártelepen.
Minden hajnalban fél hatkor a gyártelepi templomban szentáldozáshoz járult, majd hat órától dolgozott. Délután, munka után járta a környéket, s A Szívet terjesztette. A gyárban az újságot népszerűsítve azt kiabálta: „Itt a Szívem, itt a Szívem, vegyék!” Hamiskás mosolyának nem tudtak ellenállni a munkások, ám Magdi még arra is figyelt, nehogy egy férfi ismerőse kezét kicsit is tovább szorítsa…
A jezsuita lap terjesztése valóban szívügye volt a nem éppen idilli körülmények között élő lánynak. Péter atyától tudjuk, hogy saját költségén a fronton lévő katonáknak is küldött belőle, megismertette a gondjaira bízott hittanosokkal, s meggyőzte a szülőket is, hogy vegyék és olvassák. A betegeknek, de még protestánsoknak is vitte olvasmányul. De még ez sem minden.
„Bíró néni és Magdi 1935 nyarán A Szív újság terjesztésével kapcsolatban nagyszabású vállalkozásba kezdett. Már épült a fűzfői templom, amelybe kőoltárt kívántak, hogy azt maga a püspök szentelhesse fel. A Szív 25%-os viszonteladói hasznát süteménysütésbe fektették, és az így tetemesen felduzzasztott összeget adták át a kőoltár céljaira” – olvasható akkori lelkivezetője, a későbbi jezsuita Temesi József Magdiról szól könyvében. A fiatal lány egy orosz katona áldozata lett 1944-ben, ugyanis nem engedett az erőszaknak.
A tördemici templomban jól végigkövethető e nem mindennapi életút. (Még egy ugyanolyan kerékpár is látható a kiállításon, amivel Magdi járt-kelt.) A településen létrehozták a Bódi Mária Magdolna Imautat, amely a település legszebb részein halad át, körülbelül hat kilométer hosszú, és kilenc kőkeresztet érint. Akár kerékpárral, akár gyalog, de autóval is bejárható.
A kereszteknél imakilencedet imádkozhatnak a résztvevők, kérve az erős hit, az imádság, a felebaráti szeretet, a munka szeretete, a teremtett világ tisztelete, a tisztaszívűség, az öröm és a bűnbánat kegyelmét.
_____________________________
A kőkeresztek arra figyelmeztetnek, hogy eleink akaratát tiszteletben kell tartanunk. A felújított kereszteket látva az utazót annak jó érzése tölti el, hogy e településen fontosak a hagyományok, a keresztény hit.
_____________________________
Péter atya hasonlóképp vélekedik, majd szól arról is, hogy többfelé utazott, zarándokolt életében, például Loretóba, ahol több olyan lelkigyakorlaton is részt vett, amelyet Angelo Comastri akkori loretói püspök tartott neki és kispaptársainak. Meghatározó élménye kötődik a mexikói Guadalupéhoz, ahol ő tartott lelkinapokat, imatalálkozókat, elsősorban latin-amerikai híveknek. Jelentős élménye, ahogy néhány alkalommal II. János Pál pápával a római szemináriumban együtt imádkozták és elmélkedték át a rózsafüzért, utána pedig együtt vacsoráztak, és humoros történeteket meséltek, amihez a pápa is kapcsolódott.
A vidéki élet más, mint amit akár Rómában, akár Budapesten vagy Veszprémben megtapasztalt az igen energikus plébános. Az atya néha horgászik szabadidejében, s volt már, hogy az általa fogott hatkilós balatoni fogast megsütötték a falu kemencéjében, és az éjféli mise után felszolgálták a tördemici híveknek.
A tördemici templomban jól végigkövethető Bódi Mária Magdolna nem mindennapi életútja (Fotó: Thaler Tamás)
A korábbi tanulmányokra és az egészség témájára visszatérve Péter atya megemlítette, hogy Rómában bioetikával és erkölcsteológiával is foglalkozott, ezen belül az egészség fogalmával.
„Fontos lenne, hogy az egészség meghatározásánál a testi, a pszichés és a közösségi dimenziója mellé a spiritualitást is beemeljük mint antropológiai dimenziót. Véleményem szerint vannak olyan dimenziói az egészségnek, amelyeket csak a spiritualitáson, a lelki életen keresztül tudunk befolyásolni. Ha ezekkel nem élünk, lelki energiaforrásainkat hagyjuk kiaknázatlanul. Ráadásul ezek az energiaforrások – mint a hit, az imádság és a szemlélődés – »zöldek« és megújulók.”
Minderre figyelve szervezi a tördemici és szigligeti hitéletet Péter atya, aki várja a turistákat és a Bódi Magdi életpéldája iránt érdeklődőket is, vagy azokat, akik lelkileg is szeretnék feltölteni energiáikat. Arra is ügyel, hogy ne ragaszkodjon foggal-körömmel a kétszáz évvel ezelőtti hagyományokhoz: lehet újításokat is belevinni a hívek pasztorációjába, ahogy a bibliai gazda kincseiből újat s régit hoz elő. Ennek jegyében történt például az újbor megáldása Szent János napján vagy a szőlővesszők megáldása Szent Vince ünnepén Badacsonytördemicen. Hiszen „ha megcsordul Vince, megtelik a pince”. S mindez épp a Badacsony környékén nem utolsó szempont. Péter atya szőlejére is ráfér Isten áldása.
A badacsonylábdihegyi Szent Ignác kápolnáról
Ha Tapolca felől érkezünk Badacsonytördemicre, s lassan gurulunk a macskaköves úton, elsőként a Szent Mihály-templom impozáns épületét látjuk meg és a mellette található plébániát. Ha a Római úton haladunk tovább, Badacsonylábdihegy következik, ahol a több mint százhetven évvel ezelőtt épült Loyolai Szent Ignác-kápolna áll festői környezetben, a Badacsony lábánál.
A klasszicista stílusú kápolnát 1847-ben kezdték építeni. Gróf Eszterházy Károly pápai földesurat keresték meg a hegybirtokosok a kápolna megépítésének tervével, a plébános, Szeles Ferenc támogatásával. Sós Ferenc és Illés Pál szőlőbirtokos biztosította a területet, ahol aztán az istenháza épült, s a jó gazdák arra is figyeltek, hogy gyönyörű kilátás nyíljon a környező tájra. 1850. július 31-én szentelték fel a kápolnát.
Az épület keletelt, timpanonnal díszített kapuja felett torony magasodik, déli oldalán sekrestye, felette pedig oratórium található. A kápolna belső hossza tíz, szélessége öt méter. A félköríves záródású szentélyben elhelyezett, Loyolai Szent Ignácot ábrázoló festmény a XIX. század első felében készült, alkotója ismeretlen. A karzatot két tagolt fejezetű oszlop tartja, rajtuk szenteltvíztartókkal. Az oltárképpel szemben, a karzat falán látható Szent László-képet Tarcsay Izabella ajándékozta a kápolnának.
Hogy miért éppen Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték, azt Heckenast Endre jegyzőtől tudjuk meg, 1853-ból: „És valóban: a munkába vett épületecske igen díszes s az egész tájra gyönyörű kilátást nyújtó alkalmas helyen rövididő alatt fölépíttetvén, imaházzá föl is avattatott. Védszentül L. sz. Ignácz választatván, a hívek által buzgón tiszteltetik. Íme! mily szentül halad a munka ott, hol erő és nemes akarat vállvetve egyesül; ily esetben az akadály elenyész, mert erre már a mennyei erő is segélyt nyújt.”
Érdekes epizód a kápolna történetében, hogy 1929-ben Herczeg Ferenc író szőlőbirtokot vásárolt közvetlenül az épülettel szemben, mely szívéhez oly közel került, és mindezt a gondviselésnek és Szent Ignác égi közbenjárásának tulajdonította. (A Petőfi Irodalmi Múzeum 2021-ben megkezdte Herczeg Ferenc birtokának emlékházzá alakítását.)
A kápolna ma is sokakat vonz. Közvetlenül előtte halad a Balatont megkerülő kerékpárút, a Bódi Mária Magdolna Imaút, és a közelben fut az Országos Kéktúra útvonala is. Sokan csak néhány percre állnak meg itt gyalogos vagy kerékpáros túrájuk közben, és megpihennek a templomkertben. Vannak, akik betérnek a kápolnába egy rövid fohászra.
Szentmise: szombat, 18 óra (június 1-jétől augusztus 31-éig)
Szentségimádás: a szentmisék után
Búcsú: július 31.
GPS: 46°47’45.7”N 17°28’32.4”E
Fotók: Thaler Tamás
