„Talán még tehetek valamit” – interjú Szálinger Balázs költővel

Szálinger Balázs

Állapotrögzítés – így foglalja össze egy szóban a hivatását Szálinger Balázs. A József Attila-díjas költővel az őszi Margó Fesztiválra megjelent két könyve – a 361° című verseskötet és az egykori Heaven Street Seven frontemberével, Szűcs Krisztiánnal készített zenés irodalmi kiadvány, az Ennyit tudtunk segíteni kapcsán beszélgettünk.

(…)

Az Úti Boldogasszony a Lőrinc pap téren milyen tekintettel néz önre most, amikor arra jár?

Honnan tudja, hogy én azt figyelem? (mosolyog)

Ön írta: „Jó szokásom odapillantani a kegyképre a jezsuita templom oldalán […] tekintete mindig mást üzen: egyszer felhúzza a szemöldökét, azonnal értem is, hogy mire gondol, másszor meg mosolyog, ebből tudom, hogy jó úton vagyok, bármi is az.”

Valóban. A Háború című verses kisregényben. Most mosolyog. Már egy jó ideje.

Elmeséli a történetét?

Sokat járunk arrafelé. Ott laktam egy ideig a Mária utca 23.-ban. Vértesaljai László adott össze minket. És nagyon szerettem Pepi atya [Nemeshegyi Péter SJ – a szerk.] fél tizenegyes miséit. Az egyik alkalommal nagyon megfogott a prédikációja, ami arról szólt, hogy nehéz és lehetetlen helyzetben semmi mást nem kell csinálni, mint imádkozni, imádkozni, imádkozni. Nagyon fontos pillanatban hallottam ezt tőle, és ahogy elmondta, annak is nagy ereje volt.

„Fiatalon a kereszténység voltam, / Fiatalon a demokrácia voltam, /A két legszebb szó voltam a világon, // S a harmadik legszebb, / A jog / Társasági ringyót csinált belőlem.” Nem ez az egyetlen közéleti témájú verse. Nyilván emiatt is kérdezik sokszor politikai témákról. A legtöbbször mégis hárítja e kérdéseket. Ritkán nyilvánít véleményt kereken. Miért?

Sokszor nekem szegezik a kérdést, hogy miért nem exponálom magam jobban, miért nem foglalok állást egyik vagy másik oldalon. És sokak szerint ez gyávaság a részemről. De szerintem sokkal nagyobb bátorság a véleményemet beleírni a műbe, mint felülni erre vagy arra az aktuális divathullámra, művön kívül. Ha mondandóm van, megírom. Bele a műbe. Mert az a munkám, hogy versben megírjam. Nincs másom. Ady Endre sem nyilatkozni született. Ha valami fájt neki vagy idegesítette, megírta. Eleinte publicisztikában, később már csak versekben. És ezért tudjuk ma is, hogy ki volt Ady Endre. Próbálom ehhez tartani magam, és nem belemenni a mocsárba.

(…)

 Kép: Földházi Árpád

A teljes interjú A Szív | Jezsuita Magazin novemberi számában olvasható

Megosztás