Templomból szállodát – tapintattal, igényesen

Szabad-e, lehet-e szakrális épületből hotelt kialakítani, s ha igen, ez hogyan működik a gyakorlatban? Megszállhat-e ilyen helyen megbotránkozás nélkül egy hívő? A mátrakeresztesi Templomvölgy Butik Hotelben csupa megnyugtató választ kapott szerkesztőségünk.


Rövid internetes keresgélés elég hozzá, hogy megdöbbentő példákat lássunk arra, milyen módokon szokás „újra­hasznosítani” megüresedett templomo­kat Nyugat-Európában. Legutóbbi lap­számunkban éppen egy könyvesbolttá alakított gótikus katedrális fényképét közöltük illusztrációként, de gördesz­kaparkká, koncertteremmé, sőt disz­kóvá alakított épületre is bőven akad találat. Persze hazai eseteket is sorolhat­nánk: rögtön elsőként gondolhatunk a jezsuita Párbeszéd Háza (egykor Urak Kongregációja) jelenleg kiállító- és ren­dezvénytérként használt, a szocializmus évtizedeiben filmstúdióvá épített kápol­nájára, de a Vajda Péter utcai, évtizede­ken át ital-nagykereskedésként újragon­dolt evangélikus templomig bezárólag számos szép és még több szomorú épü­letsors juthat eszünkbe. A szakrális te­rek metamorfózisai között az egyik leg­különösebb történet a mátrakeresztesi Templomvölgy Butik Hotelé. A több mint tíz éve működő, mindössze hét­szobás szállodát ugyanis nem egykori rendházból alakították ki, mint a sopronbánfalvi kolostorhotelt vagy a maj­ki remeteség cellaházait, hanem a falu katolikus templomából.

A magyar „templomhotel” történe­tében van egy csavar: a mátrakeresztesi faluvégen, a rengeteg ölelésében meg­búvó zömök kőépület ugyanis erede­tileg vadászlaknak készült. A Szohner család – némi költői túlzással – kas­télyként emlegetett nyaralója az 1900­as évek elején épült, és vadászlakként szolgált a második világháború végé­ig. Egyházi célra 1947 és 1950 között alakították át, mivel az 1937-ig Hasz­nos-Alsóhuta néven ismert falucskának nem volt saját temploma, és legnagyobb épületként a községre maradt, elárvult vadászlak tűnt erre a legalkalmasabb­nak. Ekkor építették a téglalap alaprajzú ház elé a tornyot, bontották ki a közfa­lakat és a padlásfödémet, és alakították ki az egybenyitott térben az oltárt, kó­rust, padsorokat. Több mint ötven év elteltével, az ezredforduló táján Varga Lajos pásztói apátplébános – 2006 óta váci segédpüspök – kezdeményezésére fogott hozzá a falu egy „igazi” templom építésének. Bármily kicsiny istenházát álmodtak is maguknak, a különös, el­lipszis alakú templom és a kis közösségi épület befejezéséhez, az egykori vadász­házat pénzzé kellett tenni. A Hipsz­ki család 2004-ben vásárolta meg az épületet, amely még két évig templom­ként működött – ezzel, ha minden igaz, hosszú idő óta első alkalommal került magánkézbe Magyarországon liturgi­kus funkciót betöltő szakrális épület.

„Hatvani származású család va­gyunk, a Mátra, a természet szeretete és közelsége mindig is fontos volt szá­munkra. Szerettünk volna egy erdei nyaralót, ahová el tudunk vonulni hét­végére vagy akár hosszabb időre. Édesapám nagy szerelmese a kis hegyi pa­takoknak, így ő azzal a kikötéssel adta áldását a vásárlásra, hogy olyan helyet keressünk, ahonnan hallani a víz csobo­gását. A keresztesi templomot véletlen­szerűen fedezték fel szüleim egy kirán­dulás során, bele is szerettek rögtön, de akkor azt nem gondolták, hogy akár ez is lehetne az az ingatlan, amit megvá­sárol a család” – idézi fel ifjabb Hipszki János a kezdeteket. S hogyan lett nyara­ló helyett hotel a nagyobbacska családi háznyi épületből? Az adásvételi szerző­désben az egyházmegye kikötötte, hogy a ház csak a múltjával összeegyeztethe­tő funkciót kaphat az átalakítás során, nem lehet belőle például hangos szóra­kozóhely. S bár nem vendéglátós múlt­tal és szándékokkal vágtak bele a vásár­lásba, Hipszkiék hamar arra jutottak, hogy a hely szelleme azt kívánja, őrizzék meg a ház közösségi jellegét, hogy a funkcióváltás után is sokak számára lehessen a megnyugvás, a feltöltődés helyszíne. Döntésükben nyilván közre­játszott az is, hogy aktív közösségi életet élő katolikus családról van szó: idősb Hipszki János annak idején kolpingos táborokat szervezett, a hatvan-belvá­rosi plébánia egyházközségi lapjának szerkesztője, és a Nemzetközi Eucha­risztikus Világkongresszuson is közre-működött önkéntesként, méghozzá a nagykórus tenor szólamában.

Persze ahhoz, hogy a templomból szálloda lehessen, alaposan át kellett alakítani az épületet. A terveket Hipsz­kiék Makovecz-stílusban szerették vol­na elkészíttetni, így jutottak el a mes­ter egyik munkatársához, ZsigmondÁgnes építészhez. „Ágnes jó szemmel és érzékkel nyúlt az épülethez. Kihívás volt számára is, hogy a százéves vastag kőfalak határolta egy terű épületet úgy helyezzük vissza eredetihez közeli funk­ciójába, hogy az épület tömbje alapve­tően ne változzon meg, és hogy direkt módon templomra utaló jegyeit is fi­noman ehhez alakítsa.” – meséli a fia­talabbik János. S valóban: kívülről csak a tető sziluettje, az ablakok – és persze a kereszt hiánya árulkodnak a funkció­váltásról. A templomidőszak emlékét a bejárat mellett emléktábla őrzi, a ház­ba belépve pedig csak olyan apróságok utalnak a katolikus gyökerekre, mint az étterem ajtófélfáján szerényen megbú­jó házi áldás vagy az itallapon szerep­lő pannonhalmi Vis Vitalis vizek. (Ha­sonlóan finom utalások emlékeztetnek a ház vadászlakmúltjára: az étterem fa­lain egy-egy trófea függ, az előtérben vadászati szaklapok között böngészhet­nek a vendégek, az étlapon pedig mátrai vadételek szerepelnek – mint megtud­juk, apa és fia is vadászik, sőt, a fogások a saját maguk által elejtett állatokból ké­szülnek.) A tapasztalatok szerint a ho­tel neve, a honlapon olvasható bemu­tatkozás és a hely hangulata éppen elég ahhoz, hogy a nem vallásos vendégek is elcsendesedjenek, az épület átalaku­lása felől olykor fenntartásokkal érdek­lődő hívők kételyeit pedig a tulajdono­sok szívesen oszlatják el személyesen a ház történetét bemutató fényképalbum segítségével.

Hipszkiék

„Igyekeztünk a legkörültekintőbben úgy kialakítani a házat az áttervezéskor, hogy ne legyen uniformizált szállodai jellege, hanem második otthonukként érezhessék magukat nálunk a vendé­gek. Szükséges ehhez egyfajta elegancia a belső térben, ami az épület méltóságá­ra is utal, de nem akartunk semmilyen pillanatnyi trendhez igazodni. Olyan hangulatot, enteriőrt igyekeztünk kiala­kítani, ami minél időtlenebb. Finom­hangolni, frissíteni rajta persze ugyan­úgy folyamatosan lehet és kell, mint egy igazi otthonban” – tudjuk meg a tulaj­donosoktól, akik saját maguk is részt vettek a kivitelezésben, és a nyitás óta napi szinten részt vállalnak a szálláshely üzemeltetésében.

A Templomvölgy hotel ugyanis igazi családi vállalkozás: az ifjabb János elvé­gezte a turizmus-vendéglátás szakot, és a nyitás óta eltelt tíz évben fokozatosan átvette szüleitől a szálloda operatív ve­zetését. „Az építkezés idején két évigminden nap együtt dolgoztunk Édes­apámmal, Édesanyám volt a stabil hát­tér. A remek részletes kiviteli tervet itt a helyszínen váltottuk valóra, ügyeltünk a legapróbb részletekre is. Apának ebben nagy gyakorlata volt, én pedig sok újat tanultam, hiszen alig múltam húszéves. Nem csak az épületet, hanem a vendég­látási stílusunkat is lépésről lépésre fel kellett építenünk. Kezdetben mindent csak hárman csináltunk. Tanultuk az új szakmát és kreatívak voltunk. Hozzá­adtuk a szívünket és minden vendéget úgy vártunk, hogy megmutathassuk az „otthonunkat” és ezt a csodás környe­zetet” – meséli nevetve ifjabb Hipszki János, aki ma már egyedül felel a Ház operatív működéséért vendégvárástól a távozásig, szükség szerint beszerez, szállít, számláz, karbantart, és tartja a frontot a recepción, amely egyben mi­nibár. Szülei fiatal nyugdíjasként bő tíz évvel a nyitás után már csak háttérmun­kát végeznek: édesapja reszortja a ven­dégekkel való elektronikus kapcsolat­tartás, a foglalások intézése, a precíz pénzügyi controlling, édesanyja ügyve­zető és egyben az éttermet ellátó csalá­di gazdaságért is felel. „A reggelihez a rántotta a szüleim tyúkjai által tojt to­jásokból készül, a friss péksütemények mellé házi lekvárjainkat, saját mézün­ket kínáljuk, és saját bodzaszörpöt is fő­zünk” – sorolja János, amit pedig nem maguk termelnek, igyekeznek a kör­nyékről beszerezni.

Ezt a méretét és működtetését te­kintve is családias jelleget takarja a „butik hotel” kifejezés, ami legjobban leírja a Templomvölgy műfaját. A tu­risztikai szaknyelvben a nagy szállo­dák kényeztető kényelmét és a kis pan­ziók otthonosságát ötvöző, közvetlen személyzettel és valamilyen tematikus vezérmotívummal rendelkező szállás­helyeket illetik ezzel az elnevezéssel. S bár szó sincs vendégvakító luxusról, a kontraszt a hotel és közönsége, illetve a falu hagyományosan főként fafeldol­gozásból és fakanálkészítésből élő ősla­kosainak házai vagy a Pásztó környé­ki átlagos életszínvonal között jócskán érezhető. Kezdetben a helybéliek bizal­matlanságával is szembe kellett néz­niük Hipszkiéknek. „Gyüttmentként bekerülni egy kisközösségbe mindig nehéz – főleg ha úgy érkezel meg, hogy megveszed a falu templomát, és hotelt nyitsz benne” – emlékszik vissza az üz­letvezető ifjabb János. A helybéliekkel és a kistérséggel ápolt viszonyuk mára alapvetően jó. Egy falubeli fogalma­zott így: „Nyertünk két nagyszerű épü­letet is: az új templomot és a felújított kastélyt”. Hipszkiék érkezésével való­ban jó kezekbe került a ház és felépül­hetett a templom is. „Az értékmentés és az egyházközség megsegítése mel­lett szándékunk volt, hogy új munka­helyeket is teremtsünk. A ház kapa­citása ugyan nem igényel több tucat munkatársat, de ha már néhány csa­lád havi megélhetéséhez hozzá tudunk járulni, s amellett a régió turisztikai és gasztronómiai vonzerejét tudjuk erő­síteni, máris tettünk valamit a kistér­ségért” – vonja meg családi missziójuk mérlegét ifj. Hipszki János.
Tanulság? Egyáltalán nem ördögtől való a nagyobb jó érdekében akár ho­tellé alakítani egy kihasználatlan szak­rális épületet. A siker kulcsa az átadó egyházi szervezet által körültekintően megfogalmazott szerződés, a garancia pedig a megfelelő háttérrel és motivá­ciókkal rendelkező vevő.

A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. december – 2022. januári számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

Fotó: Orbán Gellért
Archív képek: Templomvölgy Butik Hotel

Megosztás