A Szív 2020. május

Patsch Ferenc SJ

Egy hajóban

Divatos lett arról beszélni, hogy a Covid-19-epidémia után a világ nem marad ugyanolyan, mint amilyen előtte volt. Hogy pontosan mi is változik, azzal kapcsolatban persze nehéz előrejelzésekbe bocsátkozni. Ma azonban már kicsit messzebbre látunk, mint az elején. Az alábbiakban – a tények és Alessandro Barbero olasz történész éles szemű belátásai alapján – közösen elgondolkodhatunk arról, mit is volna érdemes átmenteni, megtanulni a járvány során átélt tapasztalatokból. Continue reading „Egy hajóban” →

13 almafa Rátóti Zoltán
Lukácsy György

A történelem színpadán

Rátóti Zoltán a Nemzeti Színház Tizenhárom almafa című produkciójában előadja gróf Apponyi Albert 1920-ban elmondott híres trianoni védőbeszédét. A színművésszel és Ablonczy Balázs történésszel, a Trianon 100 munkacsoport vezetőjével beszélgettünk arról, vajon a színpadon rendkívül hatásos, drámai szónoklat annak idején befolyásolta-e a párizsi béketárgyalás résztvevőit.  Continue reading „A történelem színpadán” →

Szent II. János Pál pápa templom, Páty
Prieger Zsolt

A bizalom építészete

Beszélgetőpartnerünk akár filozófusnak is állhatna, annyira érzi és érti az alkotás, a közösség és a transzcendens kapcsolatát. Pedig építész. És nem is akármilyen. Hivatásról, a lakóhelye templomáról, bencés gyökerekről, operaházi tervekről és II. János Pál pápáról is beszélgettünk vele. Continue reading „A bizalom építészete” →

Meszleny Zita

Mint az angyalok – Beszélgetés Nizalowski Dorottyával és Fannival

Ikrekként közösségbe születtek, és azóta is sokat tesznek az emberi kapcsolatok létrejöttéért és elmélyítéséért. Legyen szó személyes vagy a zene miatt született kisebb-nagyobb közösségről, esetleg két nemzet barátságáról, ők szerepet vállalnak benne. A Passed zenekar két alapító tagjával családról, hárfáról, ismeretterjesztő küldetésükről és a lengyel–magyar identitásról beszélgettünk. Continue reading „Mint az angyalok – Beszélgetés Nizalowski Dorottyával és Fannival” →

Horváth Árpád SJ

Összetartozunk

Egyik legkorábbi emlékem – talán álmom? –, hogy édesanyám betesz egy kosárba, amelynek alja ki volt pólyálva párnával, a kosarat behelyezi a bogárhátú Fiat 750-esünk hátsó ülésére, és e piciny autó ablakán át látom az eget, a felhőket és a lombokat elhaladni mellettünk. Continue reading „Összetartozunk” →

Török Csaba

Katolikus, azaz…

(…) Isten szeretete úgy mutatkozik meg a szememben, mint az igazi katolicitás egyetlen lehetősége. Ő ugyanis Atyaként és Teremtőként képes úgy szeretni engem, téged, mindnyájunkat, hogy egyszerre összekapcsol, és mégis megőriz a különállásunkban. Continue reading „Katolikus, azaz…” →