ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Hagyományos ünnepi ételek határon innen és túl
"Csináld azt, amit szeretsz, és akkor egy napot sem kell dolgoznod"
Beszélgetés Gyenes Csaba atyával
Márciusban megjelent interjúnkkal emlékezünk a rákbetegségben elhunyt Bodor György atyára
Interjú Losonczi Dávid kötöttfogású birkózóval
Szentjánosbogár, édesanya, hittantanár és szerkesztő: Paszternákné Tóth Júlia
A Konklávé című film megmozgatja az agyat, de a szívet is?
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Török Csaba
MÉRHETŐ ÉS MÉRHETETLEN
A fizikai másodpercektől a személyes pillanatokig
Baán Izsák OSB
SZÜNTELENÜL…
IDEJÉTMÚLT – TÚL FIATAL
Ismétlődő feszültségek a generációk között
Egy kétkedő lélek a Biblia szerzőinek sorában. Egy bölcs, aki számot vetve ősei hitével, birkózva a mulandóság fájdalmával és hiábavalóságával, ott talál rá Istenre, ahol nem is számított volna rá. Continue reading „Szívében az örökkévalóság…”
Rabszolgaként mélyen megszeretni a fogvatartóidat – ez nem valami archaikus Stockholm-szindróma, hanem márciusi szentünk történetének zanzája, ezerötszáz évvel ezelőttről. Continue reading „Szentem, márciusra — Szent Patrik „
Mostanában valahogy hálás vagyok az álmatlan éjszakáimért. Felébredek, és szuszogok. Arra figyelek, ahogy lélegzem, meg ahogy belakja a csend a szobámat. Continue reading „Elmúlik éjjel és nappal”
„Magam adom” – énekli a háttérben baseball-sapkában egy tíz évvel ezelőtti felvételen a Quimby slágerét, miközben ezeket a sorokat írom. Valaha a legviccesebb magyar zenésznek láttam. Ma már a tudományokban és vallásfilozófiákban elmélyedt nagy tudású közéleti emberként, televíziós személyiségként és pszichológusként is sokan ismerik Varga Liviust. „Minden kellett, ahhoz, hogy itt legyek, – mondja – nem csinálnék máshogy semmit.” És ahogy hallgatom, érzem, tényleg nagyon magát adja. Continue reading „„Semmiről nem maradtam le” – Interú Varga Liviusszal”
(…) Mára egész tudománya és technikája lett a time-managementnek, vagyis az idő ügyes kezelési fogásainak, a rendezett és szervezett „élésnek”. Csakhogy ettől mégsem érezzük feltétlenül jól magunkat. Okosan szervezettek, hatékonyak és feladatorientáltak vagyunk, kiaknázzuk a percek lehetőségeit, mesteri módszereink vannak. Olykor azonban mégis elönt minket az a furcsa hangulat, amelytől inkább robotnak, olajozottan forgó gépezetnek – s nem a valóságot megélő lénynek találjuk magunkat. Hol itt a gond? Mi lehet a probléma? Continue reading „Mérhető és mérhetetlen”
