A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu”
Rovat: Távlatok
Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek
Vajon mire gondol a kedves olvasó, ha a „jezsuita villa” kifejezést hallja? Egy szerzetesrend nevéhez nehezen asszociálható ez a többnyire nagyvilági és nagypolgári életstílusra utaló épülettípus, pedig a fogalom igenis létezett, és használatos volt a XX. század első felében – igaz, elsősorban maguk a jezsuiták értették és alkalmazták a mindennapi beszédben. Természetesen nem kell fényűző, pompás palotákra gondolni, többnyire egyszerű, de kényelmes házakról volt szó, ahol a rendtagok kipihenhették a munka vagy a tanulás fáradalmait. Tovább olvasom „Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek”
Közös küldetésben
Fontos esemény történt a hazai jezsuiták életében május utolsó hetében. A rend generálisa meglátogatta a magyar rendtartományt. Nemcsak a szerzetesekkel találkozott Budapesten, Arlón, Miskolcon és Marosvásárhelyen, hanem megismerkedett a munkatársakkal és a rend jótevőivel is. Tovább olvasom „Közös küldetésben”
„Mindenkinek a hivatása szívügyem”
Mit jelent a hivatásbarát kultúra, és hogyan lehet egy templom hivatásbarát? Hány fiatalember nevét illene fejből tudnia egy jezsuitának? Miként tekint az egyedülállókra az egyház? Nagy Bálint SJ mesélt több mint tíz éves hivatásgondozói tapasztalatairól.
Tovább olvasom „„Mindenkinek a hivatása szívügyem””