A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu”
Állati szenvedéllyel
Vendégségben Halász Árpád állatkoordinátornál
Ökolelkiség jezsuita módra
Körkép a teremtésvédelem gyakorlati megvalósításáról
Áhítattal csodálni
Gyermekeink és a természet
Az istenkeresést nem lehet feladni
Mátray László színművész testről, lélekről, földről, zöldről
A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása
Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal
Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban
Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban
Gyöngyössy Orsolya
