A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu”

A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása

Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal

Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban

Leó pápa, a remény embere
Robert Francis Prevost és a perui válságok

Távoli vidékek vonzásában
Interjú Berg Judit írónővel

A Szív szentje
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”

Az elvetett mag sokszoros termést hoz
Udvardy György érsek Bódi Magdi boldoggá avatásáról
Gyöngyössy Orsolya