Bármilyen szépen ragyog is a napsugár, ha itt a szeptember, irány az iskolapad, az óvoda – és ezzel együtt egy teljesen más ritmus, napirend. Az utolsó nyári hét gyakran már teljesen az iskolára készülődés jegyében telik: rengeteg beszerzés, odafigyelnivaló, lehet, hogy még a betűket is érdemes átnézni. Emlékszem, egyik nyáron elfelejtettem talán a G betű kunkorítását, és a szomszédom kezéről próbáltam lelesni a megfelelő mozdulatot. Tovább olvasom „Hajaj, ha szeptember, akkor iskola”
Téma: gyermeknevelés
Építsünk a jó szülő-gyerek kapcsolatra
Szülők jól ismert, újra meg újra ismétlődő tapasztalata, hogy épp csak megszokják gyermekük valamilyen viselkedését, életkori sajátosságát, máris következik egy újabb életszakasz, amikor az előző alapjain vagy épp romjain kell valami újnak épülnie, melynek megvalósulását segíteni nem mindig hálás feladat. Ezt olykor csak nehezíti, hogy a nevelési elvek és gyakorlatok is változnak, a meglévőket lebontjuk, előnyeik és hibáik helyett újakat alkotunk, és igyekszünk tanulni belőlük. Meg jó esetben a gyerekektől is. Tovább olvasom „Építsünk a jó szülő-gyerek kapcsolatra”
Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…
Eddigi szülői és pedagógusi tapasztalataim alapján azt látom, az írás is olyan területe a nevelésnek és a tanításnak, ahol a gyerekekhez való viszonyunk egésze érezteti a hatását. Négygyermekes családapaként, középiskolai és főiskolai tanárként sokféle módon köszön rám az írás: az alkotás útjaként, nevelési kihívásként, feladatként, csiszolandó képességként, mint a hétköznapi kommunikáció minőségének egyfajta jelzője, a gyermek benső történéseinek „lecsapódása”, a szem mellett a lélek másik tükre… A következőkben az írás hat olyan kapcsolatát jellemzem röviden és a teljesség igénye nélkül, amelyek átgondolása hasznos lehet a ránk bízott gyerekek nevelése során. Tovább olvasom „Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…”