A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvényei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti”
Állati szenvedéllyel
Vendégségben Halász Árpád állatkoordinátornál
Ökolelkiség jezsuita módra
Körkép a teremtésvédelem gyakorlati megvalósításáról
Áhítattal csodálni
Gyermekeink és a természet
Az istenkeresést nem lehet feladni
Mátray László színművész testről, lélekről, földről, zöldről
A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása
Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal
Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban
Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban
Gyöngyössy Orsolya
