A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvényei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti”

A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása

Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal

Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban

Leó pápa, a remény embere
Robert Francis Prevost és a perui válságok

Távoli vidékek vonzásában
Interjú Berg Judit írónővel

A Szív szentje
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”

Az elvetett mag sokszoros termést hoz
Udvardy György érsek Bódi Magdi boldoggá avatásáról
Gyöngyössy Orsolya