Megértjük-e a gyermekség leckéjét? Igazából ezen múlik, hogy birtokba tudjuk-e venni a nekünk ajándékozott életet. Hiszen így tudjuk majd felfogni és elfogadni a gyöngeség, a törékenység, az elégtelenség mindennapos élményeit. És ily módon válunk képessé arra, hogy ne valami elborzasztót, kudarcszerűt lássunk mindebben, hanem meghívást a szembesülésre.
(…)
A jézusi tanításnak fontos eleme a kicsinység, a gyermekség gondolata. Ha a teljes evangéliumi kontextust szemléljük, világossá válik, hogy semmi esetre sem valamiféle infantilizmusról, felnövésre való képtelenségről van szó. Ez idegen a páli gondolattól, miszerint célunk, hogy „meglett emberré legyünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére” (vö. Ef 4,13). Ha Jézust, a teljes és érett, felnőtt embert tekintjük, meglátjuk a sajátos dinamikát: fiúságunk egyszerre követeli meg, hogy eljussunk erőink és lehetőségeink legvégső határáig, kiaknázzuk mindazt a lehetőséget, amelyet szabad rendelkezésünkre bocsátott a Teremtő, közben azonban mindvégig megőrizzük a ráhagyatkozás, a bizalomteljes kérés viszonyulását az Atyával szemközt.
(…)
A teljes cikk A Szív Jezsuita Magazin áprilisi számában olvasható