Török Csaba

Lélekáradás és éltető víz

Vízből születtünk, s a víz vezet el minket a beteljesülésünkig. A forrás sziklája, Jézus a bensőnkben fakasztja fel az élet vizét. Ezért aki benne hisz, nem tud kiszáradni-elsorvadni a legellentmondásosabb, legkedvezőtlenebb és legsivárabb külső körülmények közepette sem. Hitünk középpontjáig vezet, ha figyelemmel kísérjük a Bibliában a víz, a forrás képét. Bővebben “Lélekáradás és éltető víz” »

Török Csaba

Mit nyerünk a gyógyulással?

Írók, költők sokszor eljátszanak a gondolattal, miszerint az álom az élet – s az élet az álom. A betegség és az egészség párhuzamára vonatkoztatva mindezt bizony komoly kérdéssé válik: mi az „alapállapotunk”? A töredékesség vagy az egész-ség? A gyógyulás visszavezet oda, ahol már jártunk, újra nekünk adja azt, ami amúgy már megvolt – vagy épp ellenkezőleg, olyasmit hoz el, ami új, ami még nem volt? Visszaad vagy ad?

Bővebben “Mit nyerünk a gyógyulással?” »

Török Csaba

Szórakozott-e Jézus?

Komolyságtól a nevetésig, a szent komorságtól az áldott derűig sok minden eszünkbe juthat, ha a keresztény lelkiségre gondolunk. De hogy Krisztus követése közben elengedjük magunkat? Sokak szerint erről szó sem lehet. Márpedig az igazság keresése közben érdemes közelebbről is megvizsgálnunk e kérdést.

Bővebben “Szórakozott-e Jézus?” »

Török Csaba

Egy hallgatag férfi titkai

A Szentírás tömören így jellemzi Józsefet: „Igaz férfi volt” (Mt 1,19). Tőmondat, és mégis „szentírásnyi” elismerés és tiszteletadás, hiszen az ószövetségi hagyomány tükrében senkiről sem lehet ennél többet elmondani: ebben a kifejezésben ott él az isten- és emberszeretet bizonysága, a hűség és a hit, a kitartás és az elemi jóság állítása. Keresztényként azonban mintha elfeledkeznénk róla: nevelt fia és felesége árnyékában szinte teljesen eltűnik az alakja.

Bővebben “Egy hallgatag férfi titkai” »

Török Csaba

Mindenható érintés

Istenkapcsolatunk, találkozásunk a Teremtővel… Amíg azzal van dolgom, akit túl jól ismerek, addig az nem az Isten. Ameddig saját bizonyosságaim-biztonságaim erődjében ülök, védtelen vagyok. Ha „istenélményeim” saját elgondolásaimban erősítenek meg, akkor valójában még nem találkoztam az Élővel, az Egyetlennel, a Másmilyennel. A kétely és az újfajta megbizonyosodás, az elbukás és a más erővel való felkelés, a kilendülés és az új útra lépés, a kifordulás és a megtérés éppen ezért fokmérője és hitelesítője minden olyan történésnek, amelyről úgy vélem: az Istennel találkoztam általa. Bővebben “Mindenható érintés” »

Török Csaba

Katolikus, azaz…

(…) Isten szeretete úgy mutatkozik meg a szememben, mint az igazi katolicitás egyetlen lehetősége. Ő ugyanis Atyaként és Teremtőként képes úgy szeretni engem, téged, mindnyájunkat, hogy egyszerre összekapcsol, és mégis megőriz a különállásunkban. Bővebben “Katolikus, azaz…” »

Török Csaba

Mérhető és mérhetetlen

(…) Mára egész tudománya és technikája lett a time-managementnek, vagyis az idő ügyes kezelési fogásainak, a rendezett és szervezett „élésnek”. Csakhogy ettől mégsem érezzük feltétlenül jól magunkat. Okosan szervezettek, hatékonyak és feladatorientáltak vagyunk, kiaknázzuk a percek lehetőségeit, mesteri módszereink vannak. Olykor azonban mégis elönt minket az a furcsa hangulat, amelytől inkább robotnak, olajozottan forgó gépezetnek – s nem a valóságot megélő lénynek találjuk magunkat. Hol itt a gond? Mi lehet a probléma? Bővebben “Mérhető és mérhetetlen” »

Török Csaba

Belehelyez az időbe

(…) Ferenc pápa sokakat zavar, provokál, nyugtalanít, Róma püspöke ezer ponton „fáj” sokaknak. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy miközben mindenki az utcaszintről akarna felkapaszkodni a diadalangyal közelébe (esetleg még szívesen el is lopná a szárnyait), ő pont az ellenkező útirányt járja be: elképesztően „égi” lélekkel veti bele magát az emberi létezés „utcaszintjébe”. Bővebben “Belehelyez az időbe” »

Török Csaba

Már nem félek gyermeknek lenni

Megértjük-e a gyermekség leckéjét? Igazából ezen múlik, hogy birtokba tudjuk-e venni a nekünk ajándékozott életet. Hiszen így tudjuk majd felfogni és elfogadni a gyöngeség, a törékenység, az elégtelenség mindennapos élményeit. És ily módon válunk képessé arra, hogy ne valami elborzasztót, kudarcszerűt lássunk mindebben, hanem meghívást a szembesülésre. Bővebben “Már nem félek gyermeknek lenni” »

Török Csaba

Békekötés az újszülöttel

Töredékességünk és elégtelenségünk tapasztalata nem gúzsba köt, hanem felszabadít. A másikra szorultság nem rossz, hanem a legnagyobb jó lehetőségét rejti magában: azért születtünk ilyennek, azért nem lehetünk teljesek önmagunkban, elegek önmagunknak, mert kapcsolatra kell lépnünk a másikkal. Az újszülött, annyira nem „istenarcú” Istent szemlélve elkezdhetek rendet rakni a gondolataim, a vágyakozásaim, a célkitűzéseim terén. Bővebben “Békekötés az újszülöttel” »

Maga az élet
Török Csaba

Maga az élet

(…) Mindig is játszani akartunk, s most olyan intenzitással, élménygazdagsággal tehetjük ezt meg, mint még soha (gondoljunk a kiterjesztett valóság vagy a robotika által kínált lehetőségekre).

Bővebben “Maga az élet” »