Amennyiben a közösségi hálót „emberhalászatra” használjuk, azaz tudatosan a megbocsátás és az empatikus gondolkodás terévé varázsoljuk, bennünk és a képernyő „túloldalán” lévőkben is elmélyül Isten minden értelmet meghaladó szeretetének pozitív tapasztalata.
Fred Cavaiani, egy idős, jóságos kinézetű amerikai házasság- és családterapeuta a Human Development című folyóiratban közzétett cikkében arról számol be, hogy már huszonhárom éve vezet az irodájában heti rendszerességgel egyórás meditációs üléseket és más kontemplatív gyakorlatokat. A rendszeres ülés félórás vezetett meditációval kezdődik, amelyet három perc szünet követ, majd – rövid meditatív ének után – huszonöt perc kontempláció következik. „Mióta kitört a Covid-járvány – írja Cavaiani –, ugyanezt a Zoom segítségével teszem, és nagyon jól működik. Így több ember látogatja az üléseimet, és mindannyiuknak lehetőségük van megosztani a tapasztalatait az egyes alkalmak után. Mindig meglep, hogy milyen hatalma van a zoomos meditációs üléseknek. Még hiperaktív kiskutyám, Daisy is nyugodtan ül egész idő alatt.” Sokan számolnak be hasonló tapasztalatokról. Meglepő, hogy rövid idő alatt is milyen mély spirituális kapcsolat jöhet létre, annak ellenére, hogy alkalmasint több ezer kilométeres távolság választja el egymástól az együtt imádkozókat. A szakembernek az is feltűnt, hogy a csoporton belül jóformán teljesen hiányzik a negativitás: az egyórás közös imádság vagy meditáció nyomán a béke és harmónia légköre alakul ki a közösségi térben. Nem túlzás ebben a kegyelem csodáját felismerni, amely a Zoom segítségével, a digitális technológia nyomán a korábbinál is szélesebb körben válik hozzáférhetővé – és bizonyos értelemben intenzívebbé is.
Illusztrációk: iStock
A határtalan együttérzés ereje
A szeretetteljes kommunikáció megváltoztatja a világot. Az empátia és az együttérzés a közösségi média segítségével képes kiszabadulni a térhez és időhöz kötöttségből. Így cselekvésünk hatósugara kitágul: együttérzést és szeretetet vihetünk oda, ahol korábban nem volt. A digitális technológia lehetővé teszi, hogy sokkal több emberen segítsünk. Érdekes tapasztalat ez: aki imádkozik, akár jelenléti formában, akár online –, az magában is megtapasztalja Isten szeretetének erősödését, amit azután továbbsugározhat a szűkebb környezetére és az egész világra. Persze naivitás volna azt gondolni, hogy ettől egy csapásra minden megváltozik. A kontempláció az észrevétlenség és a kis lépések útja. Ám a közösségi média segítségével szerzett tapasztalatok is igazolják, hogy ha szeretettel és elfogadással fordulunk mások felé, bennük is, bennünk is elmélyül Isten minden értelmet meghaladó szeretetének pozitív tapasztalata. Akinek bizalmat ajándékoznak, az maga is képessé válik a jóra. Ahelyett, hogy szidással és bűntudatkeltéssel próbálkoznánk – ami túlságosan is elterjedt egyházi stratégia –, gyógyító módon is viszonyulhatunk másokhoz, esélyt adva ezzel a változásra. Léteznek módszerek, amelyek a pszichológia segítségével akár el is sajátíthatók.
Empatikus (erőszakmentes) kommunikáció
Ha együttérző módon kommunikálunk, a legjobbat fogjuk kihozni más emberekből – és önmagunkból is. Mindenkiben él a jóság – senki sem kivétel. Talán sokak számára naivitásnak hat, amit most megvallok, de én még nem találkoztam „gonosz emberrel”. Azok, akik rossznak (agresszívnak, kegyetlennek, rosszindulatúnak) mutatkoznak, valójában – Mustó Péter jezsuita szavával – inkább „keresztre feszített” emberek: olyanok, akik szeretnének lejönni a keresztjükről, de nem tudnak. Én csak ilyen megsebzett embereket ismerek – és bizonyos mértékig magamat is közéjük sorolom. Amikor azonban – minden sebzettségem és indulati késztetésem ellenére – a szociális technológia világában nagy figyelemmel mégiscsak sikerül együttérzően és empatikusan kommunikálnom, azt tapasztalom, hogy más emberek is szeretőbbé és pozitívabbá válnak. A jóindulatú kommunikációból gyakran vissza is kapok: megtapasztalom, hogy részesülök azok elfogadásából és pozitív energiáiból, akik kifejezik irántam jóindulatukat és szolidaritásukat. Amit adunk, visszaszáll ránk – a közösségi média által akár megsokszorozódva is.
Használd jóra a technológiát!
Részben döntés kérdése, hogy pozitív vagy negatív megjegyzéseket teszünk-e egy-egy Facebook-üzenetet kommentálva. Feltűnt nekem, hogy egy zoomos találkozás során sokkal nehezebb ellenségesen reagálni – hiszen ott arcuk van az embereknek. A személytelenség sok veszélyt rejt. Ám ha tudatosan igyekszem megérteni, értékelni és felerősíteni a másikban felcsillanó jóságot, ha láthatatlan beszélgetőpartnerem legbelsőbb énjére próbálok reagálni, ha arra figyelek, ami a szavai mögött meghúzódik (esetleg megbántottság, félelem, bizonytalanság vagy az elismerés utáni vágy), akkor esetleg rezonancia is támadhat köztünk. Jogosan mondják, hogy „jóvá még nem szidtak senkit”. Ugyan mi pozitívumom származhat abból, ha kritikusan reagálok és negatív megjegyzéseket teszek közzé a szociális média interaktív platformjain?
Sok pszichológus és más segítő szakember – ahogy számos pap és szerzetes is – rendszeresen küld reggelenként valami pozitív személyes reflexiót másoknak. A világhálón ma ez egyetlen gombnyomással megoldható, és rengeteg emberhez eljuttatható. Sokan fogalmaznak meg mélyebb, megerősítő gondolatokat Istenről, a hitről, a teremtett világról (annak szépségéről, jóságáról és igazságáról), s így virtuális úton mosolyt varázsolnak az emberek arcára. Ismerek egy jezsuita testvért, aki gyakran küld saját telefonján készített képeket másoknak – virágokról, lepkékről, falevélen átszüremkedő napsugárról –, egy-egy találó idézet kíséretében. Apró figyelmesség csupán, mégis sok ember szívét megérinti. Örülnek a vigasztalást és bátorítást nyújtó szavainak. Őszintén szólva én is örülök az üzeneteinek – percekre, órákra megédesítik a napomat. Az apró gesztusoknak nagy hatalmuk van: gazdagító tapasztalatokra, további belátásokra vezethetnek. A szív és az értelem békéjét közvetítik mások számára.
Világháló – emberhalászoknak
Az Ige Jézusban emberré vált, hogy feltárja nekünk Isten szeretetének ezerféle dimenzióját. Ezek közé tartozik az igazság intellektuális szeretete, de a testi ölelés, a gyógyító érintés vigasztaló ereje is. A kontemplatív életforma gyengédséget és a másik iránti tiszteletet feltételez. Ez megnyilvánulhat bármilyen hétköznapi cselekedetben, a szavainkban is. Az isteni Ige, Jézus Krisztus jelen van abban is, ahogyan kommunikálunk egymással – ideértve természetesen a közösségi médiában való részvételünket is.
Amikor a digitális technológiát arra használják, hogy felvegyük vagy megerősítsük a kapcsolatunkat Istennel vagy másokkal, mindenki számára építő, pozitív tapasztalatokra tehetünk szert. Talán első hallásra furcsának hat a gondolat, ám az angol „network” (hálózat) fogalmában is felfedezhető a „háló” képe.
A világháló is használható „halászatra”. Amikor Jézus azt ígérte tanítványainak, hogy emberhalásszá teszi őket, alighanem arra utalt, hogy „hálóikat” (adottságaikat, tehetségüket, erőforrásaikat) úgy használhatják, hogy azzal inkább „embereket”, mintsem halakat „fognak”. Ma, kétezer évvel később a világháló is alkalmat adhat arra, hogy folytassuk az Urunktól kapott küldetést, és továbbvigyük üdvözítő tervét. Kétségkívül lehetséges egyfajta spirituális hálózat kiépítése a közösségi média által is, ha a technológiát arra is használjuk, hogy másokat inspiráljunk a hitre.
Az inspiráció pedig annyit jelent, hogy a digitális eszközök felhasználásával megoszthatjuk személyes tapasztalatainkat és példánkat, anélkül, hogy másokat elítélnénk, vagy arról prédikálnánk nekik, hogy (szerintünk) hogyan is kellene élniük.
Szabadság – „digitális detoxikáció” árán
Persze egy kereszténynek is állandóan résen kell lennie a média használatát illetően. Akinek ellanyhul a figyelme, azt könnyen beszippanthatja a mesterséges intelligenciával megtámogatott szórakoztatóipar, amelynek legfőbb törekvése, hogy bűvkörébe vonjon, és ott meg is tartson bennünket. E cikk első részében esett már szó a digitális média „mérgező” (függőségbe vonó) hatásáról. Egy átlagos amerikai (a tizenhat és hatvannégy év közötti korcsoportban) naponta mintegy 3,1 órán át néz televíziót, és további két és fél óráig bámulja okostelefonjának a képernyőjét (amelyre átlagosan naponta ötvennyolc alkalommal pillant rá). Nagyon nagy éberségre – és esetenként határozott döntésre, „digitális detoxikációra” – van szükség, hogy ne gabalyodjunk bele a közösségi média hálójába.
Ám nem kell mindjárt kényszeres videó- és hazárdjátékossá vagy rögeszmés pornófüggővé válnunk, hogy belássuk a digitális aszkézis hasznát: a függőségnek léteznek „ártatlanabb” formái is. Nap mint nap rengeteg szükségtelen negatív hírt tesznek közzé a hírportálokon, hiszen a média- és reklámszakemberek pontosan tudják, hogy a negativitás érzelmi feszültséget okoz, ami arra késztet, hogy rákattintsunk az ajánlott cikkre (clickbait). A pozitív híreknek kisebb a hírértékük (newsworthy), mint a negatív megállapításoknak. A kritika – evolúciós okokból – figyelemfelkeltőbb, mint a megerősítés, a harag pedig jobban vonzza az érdeklődést, mint a kedvesség.
Válaszd a jóságot!
Mégis – túllátva a felszíni hatáson – érdemes kultiválnunk a szeretetteljes kommunikációt, és hinni abban, hogy a jóság, a szépség és az igazság hosszú távon – mindennek ellenére – győzedelmeskedik. Érdemes másokat is segíteni abban, hogy értesüljenek pozitív példákról, és tanulhassanak belőlük. A megbocsátás, az empátia és az együttérzés cselekedetei inspirálják az embereket. Ha viszont hagyjuk a bosszú és a „szemet szemért” logikáját érvényesülni, akkor – mint Mahatma Gandhi mondja – előbb-utóbb mindannyian megvakulunk (an eye for an eye will only make the whole world blind). A megerősítő szavak ezzel szemben felemelik a szívet. A szociális technológia esélyt adhat, hogy több jóságot és szeretetet adhassunk a világnak. Nem kell hozzá sok. Olykor egyetlen rövid mondat (e-mail, telefonhívás vagy Facebook-üzenet) is megteszi. Légy te is olyan, aki hozzájárul a megváltáshoz azáltal, hogy szeretetet, igazságot és jóságot kommunikál mások számára. Ez első körben döntés dolga.
A Covid-világjárvány idején számos plébános, lelkész és szerzetesközösség döntött úgy, hogy online istentiszteletet közvetít az otthon ülő híveknek. Azoknak a papoknak a homíliái, akik szeretetteljes és pozitív üzenetet hordoztak, a szokásosnál jóval több emberhez eljutottak. Ugyanilyen döntéseket „nagyban” is meghoztak már. Az amerikai Dallas Jenkins például, a Kiválasztott című, több évadot megért történelmi filmdráma rendezője számos néző lelki épülését szolgálta. Filmsorozata Jézus Krisztus életét és tanítását dolgozza fel, és sokakat megihletett azáltal, hogy jóságot és szeretetet sugárzott. Az ilyen és hasonló filmek (régebben a Napfivér, holdnővér, újabban Az ifjú messiás) pozitív spirituális tapasztalatot adnak egész generációknak. A televíziós sorozatok sok emberhez képesek szólni, mint a példa mutatja, akár pozitív és felemelő módon is.
Végszó
Olyan egyszerű szeretetteljesnek lenni! Nem kell hozzá sok minden, első lépésként elég egy elhatározás: mostantól az elfogadás, a szolidaritás és a szabadság pozitív üzenetét akarom képviselni a világban. Azután már „csak” éberen kell virrasztanom (vö. Mt 25,13), hogy – a Szentlélek segítségével – kitarthassak korábbi elhatározásom mellett (ez nagyjából-egészében az ima rendszeres gyakorlását jelenti). Míg a negatív üzenetek és viselkedésmód börtönfalak közé zárja az embereket, mivel ellenérzéseket és védekező magatartást vált ki, a kedvesség és a szeretet együttérző gondoskodást generál a környezetünkben. Sugározhatunk empátiát a digitális technológiákon keresztül is, amikor a közösségi médiát tudatosan a megbocsátás és az empatikus gondolkodás terévé varázsoljuk.
Ajánlott kérdések
Mint láttuk, a digitális technológiáknak vannak pozitív hozadékai (a szépség, jóság és igazság hatékonyabb terjesztése, nagyobb cselekvési rádiusz, a tér és az idő kitágulása, együtt imádkozó emberek hálózata stb.), ám léteznek negatív következményei is (függőség, dezinformáció, mentális egészségügyi világjárvány, a polemizálás és az ítélkezés kultúrája stb.). Létezik egyfajta „fodrozódáseffektus” (ripple effect) is: egy rendszeren belüli kezdő hatás (legyen akár jó, akár rossz) fokozatosan terjedni kezd, miként a hullámfodrok a vízen, és az egész rendszert befolyásolja.
Kedves Olvasó! Te hogyan ítéled meg a technológia modern életben betöltött szerepét? Inkább áldásnak vagy átoknak látod? Hogyan lehetünk képesek a minimumra csökkenteni a közösségi média használatának negatív hatásait? Van tapasztalatod arról, hogy a digitális technológiák az imádság, a szentírási elmélkedés vagy más lelki megosztás (esetleg tanácsadás vagy csoportterápia) eszközei is lehetnek? Adott-e ez a cikk új gondolatokat vagy ötleteket azzal kapcsolatban, hogy a jövőben te magad hogyan használhatod jó célokra a közösségi médiát?