A jezsuita krimi folytatódik

Megjelent Kollarits A. Christie történelmi detektívregényének a második kötete!

Megjelent Kollarits A. Christie történelmi detektívregényének a második kötete!

Ilka kisasszony visszatér a Jézus Szíve-templomhoz, és újra találkozik Erzsébet nővérrel és budapesti ismerőseivel. Tombol a Tanácsköztársaság, túszszedések, éjszakai letartóztatások, gyilkosságok tartják rettegésben a lakosságot (és a jezsuita atyákat), ráadásul Kun Béla ismeretlen helyre szállíttatja a Szent Koronát. Miközben Ilka a korona megtalálásában próbál segíteni a jóképű Eperjessy Ádám felügyelőnek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A vörösbe borult Budapest utcáit  járva követhetjük hőseinket a jezsuiták templomába, a budai Vár páncéltermébe, a Parlament pincéjébe, a Ritz Szállóba betelepült olasz misszióhoz, a József Telefonközpontba vagy épp Uitz Béla proletár festőiskolájába. Amikor pedig a Lenin-fiúk elhurcolják Eperjessyt, Ilkának már nemcsak a koronát kell sürgősen megtalálnia, hanem nyomozótársát is.

„Ebben a regényben minden a helyén van, a dramaturgiája feszes és tökéletes, az izgalmakat úgy adagolja, hogy egyszerűen lehetetlen letenni, a fordulatok meglepőek, és még akkor is szorítunk a szereplőknek, mikor megtudjuk, ki tett mit és miért. A főhős kedves, életrevaló, jókedélyű és a korban szokatlanul emancipáltnak mutatkozó kisasszony, aki olyan, már-már a hollywoodi történetvezetéseket idéző kalandokba keveredik, hogy a sztori szinte kiált a megfilmesítés után. Emellett végtelenül autentikus: a nőegyleti hölgyek finoman, a színésznők magabiztosan és szépen beszélnek, a jasszok vagányul, az egyházi emberek méltósággal, a rendőrök rendőrösen, a parasztok meg kedves-parasztosan beszélnek. A könyv és a történet olyan erőteljesen és pontosan mutatja be a háború utáni fásultságba dermedt országot és ennek vámszedőit, amelyből még ravaszabb álnévválasztás esetén is kiderülne: itt a korszakot mélységeiben ismerő szakember-szerzővel van dolgunk. A humora is pompás – tényleg minden van ebben a könyvben, mi szem-szájnak ingere, nem beszélve arról, mennyire hiányzott ez a hang a kortárs magyar irodalomból” – Nagy Koppány Zsolt Az elveszett felügyelő előzménykötetéről írott recenziójának minden sora illik a most megjelent folytatásra is.

S hogy tényleg olyan voltak-e a Tanácsköztársaság napjai, mint ahogy a regényben olvashatjuk? Kun Béla valóban el akarta adni a Szent Koronát? „Annyi bizonyos, hogy többször is elterjedt a híre annak, hogy veszélyben a korona. Nyilván nem véletlenül hozott le az Új Nemzedék 1919. szeptember 30-i számában egy hosszabb interjút Fenyvesi Imre tiszthelyettessel, aki szerint az utolsó meghiúsított kísérlet a korona elrablására augusztus 2-án történt. A lap 1919. október 28-i számában pedig egy rövid írás arról számol be, hogy a napokban letartóztatott Battik Sándor bevallotta, Kun Béla őt bízta meg azzal, hogy adja el a koronát Amerikában. Az újságírónak még a páncélszobát is megmutatták, ahol a koronát jelenleg is őrzik” – árulja el a krimi utószavában a szerző, Kollarits A. Christie, azaz Kollarits Krisztina.

Az irodalomtörténészként a korszak szakértőjének számító szerző valóság és fikció, történelem és irodalom viszonyával kapcsolatban bevallja: „Bár a korabeli olvasó tisztában volt vele, hogy Kun Béla és a népbiztosok vonattal menekültek Ausztriába, az Édes Anna című Kosztolányi-regény nyitófejezetében ábrázolt repülőgépes menekülés irodalmi szempontból találóbb és igazabb volt, mint a valóság. Én pedig egyszerűen nem tudtam ellenállni annak a kísértésnek, hogy kitaláljam és megírjam azokat a körülményeket, amelyek között ez a híres regényrészlet keletkezhetett.”

Olvasson bele a krimibe, és rendelje meg a Jezsuita Kiadó webboltjából, vagy szerezze be akciós áron december 5-én, adventi könyvvásárunk alkalmával!