„Ami másnak semmi, nekem a minden”

Egy alföldi plébános portréja

Tiszakécske tipikus alföldi kisváros. A település közepén sárga katolikus templom, mellette a paplak. Itt vár ránk Bobek Tamás plébános. Örömmel fogad minket, betessékel a fogadóhelyiségbe, majd a jobb fotóháttér érdekében a dolgozószobájába. Körbenézve a rengeteg személyes tárgy közül a gyóntatósarkon akad meg a szemünk. A falon egy nem elhanyagolható méretű Jézus a dobverőivel mutat keresztet. Alatta felirat: „Jesus is my rock, and that’s how I roll.” A műalkotás árnyékában ülünk le beszélgetni.

Nem riasztja el a híveket, ha belépve a plébániára, egy falra festett rocker Jézus fogadja őket?

Mikor megérkeztem Tiszakécskére, elmondtam a közösségemnek: nagyon kérem, ne botránkozzanak meg, ha hazafelé az autómban nem éppen visszafogott hangerővel szól az AC/DC, vagy ha keményebb számok szűrődnek ki a plébániáról. Ne meneküljenek el, szólítsanak le, jöjjenek be nyugodtan. Ugyanúgy gyónhatnak nálam vagy kérhetnek misét, csak mert nem Dankó Rádiót hallgatok. A papoktól nem éppen megszokott stílusom nem változtat azon, hogy pap vagyok.

Könnyen elfogadták ezt a helyiek?

Elég éles váltás lehetett nekik, amikor másfél évvel ezelőtt megérkeztem ide a nálam kétszer idősebb elődöm helyére. Minden pap a saját arcára formálja az egyházközösségét.

A pap vonásait akarva, akaratlanul is magán hordják a hívek. Ez teljesen rendben van.

Ám emiatt nem kényszeríthetem bele magamat egy olyan környezetbe és stílusba, ami nekem nem otthonos.

Itt otthon érzi magát?

Érkezésemkor jóállapotú, de steril plébánia fogadott. Sokat gondolkodtam, miként lehetne ez az otthonom. Ez nagyon fontos szempont. Úgy nem tudok a közösség motorja lenni, ha nem érkezem meg igazán. Hiába nem tudhatom, meddig maradok a szolgálati helyemen,

nem élhetek dobozokból átmeneti életet.

Ha az ember jól akarja csinálni a feladatát, kötődnie kell a helyhez és az emberekhez. Ki kell pakolnom az emlékeket és újakat kell gyűjtenem. Amit a szobában látnak, az az a rengeteg minden, ami emiatt a felfogás miatt is hozzáadódott az elmúlt harminchárom évemhez. Jézusnak ez a nem túl klasszikus ábrázolása a falon is abszolút az én kivetülésem. Nem beszélve a hozzá tartozó feliratról. Így fordítanám: „Jézus az én sziklám ezért gördülök”. Az üzenet és a zenei áthallás is fontos.

Utóbbi miért ilyen lényeges?

 Az a lázadás, a rock and roll életérzés, ami életre hívta a műfajt, nagyon közel áll hozzám. Lázadó személyiség vagyok. Főleg a sztereotípiák ellen lépek fel. A vallási típusúak bosszantanak leginkább. Ezért is hirdetem a híveknek a kölcsönös elfogadás fontosságát, ez mutatkozik meg a külsőmön és a környezetemen, és  ezért csatlakoztam a fesztiválmisszióhoz is.

(…)

Fotó: Magyar Péter

A teljes interjú A Szív Jezsuita Magazin márciusi számában olvasható