Anya adatott nekünk… Kisboldogasszony ünnepén is kultúrák találkoznak

A katolikus kalendáriumokban az első őszi hónap elején egy népszerű Mária-ünnep szerepel: Jézus édesanyjának születésnapja. A Kisasszony kultuszának gyökerei azonban nagyon mélyre nyúlnak: nemcsak a népi hagyományban, illetve a biblikus kereszténységben, hanem az emberi lélek mélyrétegeiben is. Egy új időszak beköszöntét jelentette ez a nap, innentől számították az ősz kezdetét, amikor mindenkinek gondja volt a hálaadásra.

A magyar népi kultúrában szeptember mindig is az egyik legvidámabb hónapnak számított. Ekkorra befejezték az aratást, közelgett a szüret ideje. Akik kukoricát termeltek, azoknak ugyan még várniuk kellett néhány hetet a betakarítással, de ennek a takarmánynövénynek ilyenkor igazából már semmi nem árthatott. Szeptemberben már nem kellett aggódni az időjárás miatt, hogy lesz-e jég, elverik-e a heves zivatarok a termést, az ősz elejére ugyanis nem jellemzőek a szélsőséges időjárási jelenségek. És ha egyáltalán nem esik ilyenkor, hát azt sem bánja nagyon senki. Vénasszonyok nyarának is hívják ezt az időszakot, amikor a kora őszi szelíd napsütésben édesre érik a szőlő, a magtárakban kellően megszárad a búza, s ilyenkor már az új lisztből sütötték a kenyeret. Szeptember elején már hálás lehetett mindenki, hogy a sok tavaszi és nyári munka nem volt hiába, van mit az asztalra tenni.

A magyarok körében Kisboldogasszony ünnepének gyökerei valószínűleg még a kereszténység előtti korba nyúlnak vissza, és e nap a föld tiszteletével, a termés betakarításával hozható kapcsolatba. Nem hiába nevezték régen a szeptembert a Földanya havának. Ilyenkor hálát adtak a termésért, és Kisasszony napjától számították az őszt. Ma Kisboldogasszony ünnepe szeptember 8-ára esik, és Jézus anyjának, Máriának a születésnapját értjük rajta. Pontosan kilenc hónappal vagyunk december 8-a után, amikor Mária szeplőtelen fogantatását ünnepli a katolikus egyház.

Karácsony, Kisboldogasszony, illetve Keresztelő Szent János ünnepét kivéve a katolicizmusra nem volt jellemző a születésnapok megülése. Régen a névnap, illetve a családfő védőszentjének emléknapja volt az igazán jeles dátum a családi kalendáriumokban. Ilyenkor a távolabbra szakadt rokonok is hazalátogattak, komák, keresztgyerekek ültek az ünnepi asztalnál, és a dínomdánomra átmentek a jó szomszédok is. Az említett egyházi ünnepnapokon sem annyira a születés tényén volt a hangsúly, mint inkább a hálaadáson, hogy Isten beteljesíti az embereknek adott ígéretét. „Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom…” (Iz 9,5). Ennek a gyermeknek pedig az anyja Mária, akinek megszületése szintén egy ősi ígéret beteljesülését jelenti. A Teremtés könyvében a bűnbeesés után a kísértő kígyónak ezt mondja Isten: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (3,15). Máriában tehát az új Évát ismeri fel a kereszténység, aki igent mond Isten tervére, és általa kezdetét veszi a megtestesülés, a beteljesedés, megnyílnak az emberi sors valódi távlatai, elközeleg az örök élet.

A mai Magyarországon közel száznyolcvan templom vagy kápolna viseli Kisboldogasszony nevét, ezeknek általában szeptember 8-án van a búcsújuk. Az egyik ilyen ismert búcsújáró hely, Máriaremete a budai hegyekben ma már a fővároshoz tartozik. Kárpát-medencei viszonylatban a délvidéki Doroszló számít talán a legnépszerűbb Kisboldogasszony búcsújáró helynek, ahová szeptember 8-án mintegy tizenöt–húszezer ember zarándokol el minden évben.

Kisboldogasszony előestéjén régen sokan kinn aludtak a szabadban, merthogy szokás volt ezt a hajnalt éberen várni. Ezért egyes búcsújáró helyeken már éjjel háromkor körmenetet tartottak, imádkozták a Mária-litániákat, mondták a rózsafüzért, az úrangyalát, és így várták a pirkadatot, amikor derengeni kezdett a világosság. Amikor már csak az esthajnalcsillag látszott az égen, de még nem kelt fel a nap, a hívek hálát adtak Máriának, mert igent mondott Isten tervére, és így az ember számára elkezdhetett derengeni a hit és a remény világossága. Innen származik Mária egyik megszólítása a litániákban és több egyházi énekünkben is: ő a Hajnali Szép Csillag (Stella puerpera Solis). Majd amikor a nap a látóhatár fölé emelkedett, mindenki belenézett széles vörös korongjába, amelyben megláthatták a Napba Öltözött Asszonyt, akiről a Jelenések könyve beszél (12,1). E csodák élménye mindenkit megerősített, így tértek haza, lelkileg felfrissülve, és persze a búcsújáró helyről származó szenteltvízzel. Ezzel aztán meghintették az őszi vetéshez elkülönített búzamagot, és a szüretelés előtt megáldották vele a tisztára mosott hordókat is az újbor számára.

Érdekes, hogy azokon a vidékeken, ahol keresztények és az iszlám hívei együtt élnek, mint például a Balkánon vagy a Közel-Keleten, előfordul, hogy Kisboldogasszony napján muzulmánok is megjelennek a Mária-kegyhelyeken. Az iszlám ugyanis rendkívüli mértékben tiszteli Máriát és Jézust. A muzulmánok természetesen máshogy tekintenek Máriára és Jézusra, mint a katolikusok vagy az ortodox keresztények, ezért máshogy is imádkoznak ezeken a kegyhelyeken, mint a többiek. Általában nagyon diszkréten viselkednek, nem térdelnek le, nem néznek a szobrokra, illetve az ikonokra, mert az iszlám tiltja az ember képi ábrázolását. De eljönnek ezekre a szent helyekre, és muszlimként a Korán szavaival hálát adnak, amiért Allah nagy tervében kiválasztotta ezt az asszonyt és fiát, méghozzá úgy, ahogy senki mást a világon. „Ó, Mária! Allah téged választott ki és tett tisztává. Téged választott minden értelmes teremtmény asszonyai előtt” (3,42). A muszlimok nem ismerik ugyan a szeplőtelen fogantatás dogmáját, lényegében azonban vallják Mária és fia, Jézus teljes mentességét a bűntől. Pedig ilyen kegyben Allah még Mohamed prófétát sem részesítette! Teljesen rímel a biblikus Mária-történetre az is, ahogy Jézus anyja a Korán szerint az angyali üdvözletkor visszakérdez: „Honnan lesz nekem fiam, holott nem illetett engem ember?” S itt is a bibliai istenképnek teljesen megfelelő választ kap Mária: „Allah azt teremt, amit akar. Ha egy dolgot elhatároz, csak azt mondja: »Legyél!« – és az van” (3,47).

Jézust a Korán leggyakrabban Mária fiaként említi, és a muszlimok úgy tekintenek Mária fiára, mint aki előfutára volt Mohamednek. A bűn nélküli fogantatáson túl még két másik példátlan megkülönböztetésben is részesült Jézus a Korán szerint. Az egyik, hogy élete végén „Allah nemcsak elvitte, hanem fel is emelte őt magához, és megmentette a hitetlenektől” (3,55). A másik hallatlan nagy szerep, amelyet a Korán Jézusnak tulajdonít, majd a jövőben teljesül be. A muszlimok szent könyve nem kevesebbet állít Mária fiáról, mint hogy ő lesz a mérce, a kulcs a megmérettetésnél Allah előtt az ítélet napján, amikor kiderül, hogy ki milyen érdemet szerzett földi élete során (4,159).

Mária személyére tehát nem csak mi, katolikusok tekintünk megkülönböztetett tisztelettel. A Hagia Szophia mecsetté nyilvánításának árnyékában erőt meríthetünk ebből, remélve hogy Jézus anyjának alakja segíthet a vallások közötti párbeszéd és kiengesztelődés keresésében.

Fotó: MTI / Molnár Edvárd (Mária-lányok a doroszlói szentkúti búcsún Kisboldogasszony ünnepén, Vajdaság legrégebbi és legnagyobb Mária-kegyhelyén 2017. szeptember 8-án.)

 

A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg, ide kattintva megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra! 

Megosztás