Horváth Árpád SJ

Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!

Gyerekkori húsvéti készülődéseimhez mindig hozzátartozott, hogy előszedtem a szentképgyűjteményemet, amit a plébániánkon szolgáló tisztelendő nővérektől kaptam a ministrálásaimért. Nagyhét közeledtével aztán ezekből a jámbor képecskékből raktam egyet-egyet a könyvespolcra, a nappali asztalán a kristályváza mellé, a virágtartón a kaspóknak támasztva, a szobámban pedig kialakítottam egy kisebb szentélyt is szentképpel, gyertyával, barkával. Amikor nemrég betértem az egyik pesti kegytárgyboltba, kissé meglepődve láttam, hogy szentképekből a felhozatal a gyerekkorom óta szinte semmit sem változott. Bővebben “Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!” »

Horváth Árpád SJ

A gyógyulás csodái

A gyógyulás vágya eddigi életem során nem annyira valamilyen fizikai betegség miatt jelentkezett, komolyabb gond a testemmel eddig nem is nagyon volt, inkább a belső, azaz lelki sebzettségem tudatából jöttek a mély sóhajok, amikor azt tapasztaltam, hogy a lelkemben viaskodó árnyakkal nem bírok egyedül. Az időnként jelentkező álmatlanságomnak is valószínűleg inkább spirituális, mint biológiai okai vannak.

Bővebben “A gyógyulás csodái” »

Horváth Árpád SJ

Ima, közösség, szórakozás

A szentmise számomra elsősorban ima. Szeretem, ha a szertartásnak csend és összeszedettség a kerete. De ez nem mindig adatik meg. Ha valaki például volt már ovis vagy családos szentmisén, vagy mondjuk cserkészekkel táborozni, esetleg az ifjúsági világtalálkozók záró szertartásain milliónyi ember részvételével, az pontosan tudja, hogy ezeknek a rendkívüli liturgikus cselekményeknek a hangulata egészen más, mint amire egy átlagos vasárnap a legtöbb plébániatemplomban számíthatunk.

Bővebben “Ima, közösség, szórakozás” »

Horváth Árpád SJ

Ez egy átimádkozott hely

  1. Mi a legelső élményetek erről a helyről?

Piffkó László: Amikor először jöttünk ide, 1998 májusában, még nem volt GPS, és csak haladtunk előre az erdő mélye felé, útközben egy lélekkel sem találkoztunk, úgyhogy már majdnem visszafordultunk, amikor a falu előtt az egyik tisztásról fölsejlett egy-két háznak a teteje. Az Életrendezés Házában Vácz Jenő jezsuita fogadott minket, egy töpörödött kis öregember, akinek csillogtak a szemei, és ahogy tessékelt minket befelé, a nyitottsága, a bizalma, az egész jelensége azonnal megragadott minket. Bővebben “Ez egy átimádkozott hely” »

Horváth Árpád SJ

A Magyar Sion papja

Hazánk legnagyobb temploma az esztergomi bazilika, melynek élén augusztus 1-jétől az előadásai, könyvei és számos más tevékenysége nyomán országszerte ismert pap, nem utolsósorban lapunk szerkesztőségének tagja áll. Régi-új állomáshelyén beszélgettünk vele. Bővebben “A Magyar Sion papja” »

Horváth Árpád SJ

Ferenc és Ignác – két jóbarát

A legszínesebb őszi hónap negyedik napján az egyház az egyik legnépszerűbb szentről emlékezik meg, aki nemcsak Itália, az állatok és a kereskedők védőszentje, hanem az egész természeté. A jezsuiták rendalapítójára is döntő hatással volt az Assisi Ferenc nyomában járó lelkiség, amely Jézus Társaságának jelmondatában is tükröződik, és lényegét tekintve átjárja a jezsuita lelkigyakorlatos spiritualitást.

Bővebben “Ferenc és Ignác – két jóbarát” »

Horváth Árpád SJ

Anya adatott nekünk… Kisboldogasszony ünnepén is kultúrák találkoznak

A katolikus kalendáriumokban az első őszi hónap elején egy népszerű Mária-ünnep szerepel: Jézus édesanyjának születésnapja. A Kisasszony kultuszának gyökerei azonban nagyon mélyre nyúlnak: nemcsak a népi hagyományban, illetve a biblikus kereszténységben, hanem az emberi lélek mélyrétegeiben is. Egy új időszak beköszöntét jelentette ez a nap, innentől számították az ősz kezdetét, amikor mindenkinek gondja volt a hálaadásra. Bővebben “Anya adatott nekünk… Kisboldogasszony ünnepén is kultúrák találkoznak” »

Horváth Árpád SJ

A világegyház tagjai vagyunk – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal

Az Esztergom–budapesti Főegyházmegye főpásztora a nyár elején a pesti jezsuiták templomában járt, ahol Jézus Szíve napján tizenkét felnőttet részesített a beavató szentségekben. A koronavírussal kapcsolatos tavaszi megszorítások után ez volt az első alkalom nálunk, amikor a szertartásokon már mindenféle korlátozás nélkül részt lehetett venni. Az interjú készítésének idején már mindenki megkönnyebbülve reménykedett, hogy a járvány a végéhez közeledik. Bővebben “A világegyház tagjai vagyunk – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal” »

Horváth Árpád SJ

Találkozás Istennel és emberrel

Szeptemberi számunk témájául a találkozásokat választottuk. A nyár elején még úgy tűnt, a ránk szakadt vírusjárvány az őszi újrakezdésre biztosan le fog csengeni, és itt lesz az ideje, hogy rácsodálkozzunk, mennyire fontosak számunkra a találkozások. Mindannyian megéltük, hogy a beszélgetések, amelyeket a virtuális térnek köszönhetően összehoztunk, legfeljebb csak egyeztetések voltak, és nem helyettesíthetik a valódi találkozások örömét. Bővebben “Találkozás Istennel és emberrel” »

Horváth Árpád SJ

Áldozatból hálaadás

Júniusi számunk elejére egy olyan imádságot választottunk (kissé korszerűsítve a nyelvezetét), ami egyúttal az egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünk. Laskai sorok néven ismert. Szerzője Laskói Demeter, egy szerzetes Pécsvárad bencés kolostorából, akiről neve alapján csaknem biztosan állíthatjuk, hogy Laskóról származott, egy kis magyar falucskából a Drávaháromszögben, a mai Horvátország területén.

Bővebben “Áldozatból hálaadás” »

Horváth Árpád SJ

Összetartozunk

Egyik legkorábbi emlékem – talán álmom? –, hogy édesanyám betesz egy kosárba, amelynek alja ki volt pólyálva párnával, a kosarat behelyezi a bogárhátú Fiat 750-esünk hátsó ülésére, és e piciny autó ablakán át látom az eget, a felhőket és a lombokat elhaladni mellettünk. Bővebben “Összetartozunk” »

Horváth Árpád SJ

Különböző alakításaink

Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.

Bővebben “Különböző alakításaink” »

Horváth Árpád SJ

Ki mondja meg nekik?

Először nem is értettem, mi történik: lányok a földön, néhányan guggolnak, néhányan ücsörögnek, az egyik az út kövezetét nyalja. Sírnak. Kivéve azokat, akik felettük állnak, talán valamivel idősebbek, jegyzet és toll a kezükben, és kiabálnak a földön fetrengőkre. Mi történik itt?!

Bővebben “Ki mondja meg nekik?” »

Horváth Árpád SJ

Fegyelmezés

Mi lenne velünk, ha az életünkből kimaradtak volna azok az alkalmak, amikor keményen ránk szóltak, amikor nem volt kedvünk valamihez, de az volt a dolgok rendje, hogy mégis meg kellett tennünk?

Bővebben “Fegyelmezés” »

Horváth Árpád SJ

Kassa vértanúinak emlékezete

Kereken négyszáz évvel ezelőtt, 1619. szeptember 7-én szenvedett mártírhalált katolikus hitéért Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita, valamint Kőrösi Márk esztergomi kanonok, aki a jezsuiták tanítványa volt. Ők a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának védőszentjei.

Bővebben “Kassa vértanúinak emlékezete” »