Az alfáktól az ómegáig

Interjú Nemes Orsolya generációkutatóval

Nemes Orsi

A generációs mítosz című könyvével tenné helyre a félreértéseket Nemes Orsolya. A generációs különbségek nagy részét marketingfogásnak és felületességnek tartja. Úgy látja, a fiatalok nagy része inkább itthon boldogulna, mint külföldön. A generációkutató trénerrel egy éves kislánya társaságában beszélgettünk.

(…)

Akkor ön szerint nincs baj a mai fiatalokkal?

– A „mai fiatalok” már Kr.e. 3000 évvel is fejtörést okoztak az idősebbeknek. A minap találtam egy nyolcvanas években megjelent verseskötetet NEMzedék címmel, amelyben fiatal költő azon sopánkodik, mennyire nem értik meg őket az idősebbek. Ha bárkinek felolvasnám ezeket a verseket, azt hihetnék, hogy kortárs szerzőt hallgatnak. Az embernek 18-20 éves kora körül a legnagyobb az egója.

Az identitását kereső fiatal mindig hangosabb, amiből sok konfliktus fakad.

De ahogy öregszünk, egyre inkább háttérbe tudjuk az egónkat szorítani. Szóval ez az ember lélektani fejlődésének természetes jellemzője; nem egyik vagy másik generációé.

De ha ez ilyen egyszerű, mi ez a nagy cirkusz most a generációkkal?

– Jelenleg a generációs kérdés nagyon össze van kutyulva. Rengeteg változás történt az elmúlt évtizedekben a gazdasági válságtól kezdve a technológia robbanásszerű fejlődéséig, amelynek hatására valóban egészen máshogyan szocializálódott az Y és a Z generáció, mint a korábbi nemzedékek. A szüleim egész életükben abban erősödtek meg, hogy diplomával a kezükben biztosan lesz munkájuk. Aztán jött a válság, vezető cégek tűntek el a semmibe, és kiderült, hogy minden bizonytalan. A korábban működő minták már nem alkalmazhatók ebben a megváltozott világban, ezért újakat kell kitalálni. A hagyományos társadalmakban, mint például a törzsi vagy a feudális, nincsenek is generációk, hiszen nincsenek akkora változások nagyapa, apa és fia életében, ezért működnek a felmenők megoldásai. A generációsnak mondott különbségek a modern világ jellemzői.

Ennyi az egész?

– Nagyjából. És van egy sor másik kérdés, amiről megfeledkezünk. Például a demográfia. Az egészséges társadalmakban a korfa piramis alakú: több a fiatal, mint az öreg. Marokkóban például a népesség 40 százaléka 35 év alatti. A nyugati társadalmakban – így nálunk is – azonban lefelé szűkül a korfa, azaz kevesebb a fiatal, nincs elég utánpótlás. Ehhez jön hozzá az is, hogy munkaerőhiány van. Nemcsak nálunk, a nyugati világban máshol is. Németországban és Angliában például nem olyan súlyos a helyzet, mert oda sokan mennek dolgozni, de ott sem rózsás. A munkaerőpiacot a technológiai innováció is megváltoztatta. Kérdés, hogy a robotika segít-e a munkaerőhiányon, és ha igen, milyen hatása lesz. Egy robotot olcsóbb beállítani, mint egy munkást betanítani és megfizetni. És nem elhanyagolható szempont itthon a kivándorlás sem, és még sorolhatnám. Szóval ez sokrétű probléma, amit helytelenül generációs kérdésre akarnak leegyszerűsíteni.

(…)

Fotó: Földházi Árpád

 

A teljes interjú A Szív májusi számában olvasható