Nem elég azt tudni, mit tegyünk, ha veszélyben forognak legszentebb értékeink. Azt is meg kell fontolnunk, hogyan cselekedjünk – ha Krisztus nyomában szeretnénk járni.
Nemrég egy internetes oldalon, a kommentek között akadtam rá egy érdekes bejegyzésre. A szerző, aki önmagát ateistaként definiálta, elmondta: a mai migrációs válság, iszlám fenyegetettség idején ő fenyegetve érezné magát, ha a szomszédja – az evangéliumra, a kereszténységre hivatkozva – nem lenne hajlandó akár fegyveresen, erővel, mások élete árán is megvédeni önmagát és a körülötte élőket. Egy ilyen hívő rossz szomszéd, rossz ember, s a hit, amely ilyesmire indíthat embereket, szintén rossz. A felvetés elgondolkodtatott, mert hirtelen kérdőjelessé tett sok mindent. Nem a klasszikus etikai dilemmák kezdtek nyugtalanítani (az önvédelem lehetősége jelent-e kötelességet is, mik az önvédelem feltételei, helyes és megengedett módjai stb.), sokkal inkább a kibontakozó értelmezési keret, amely átfogó és a dolgok gyökeréig hatoló kérdéseket tétet fel: Mit jelent az elköteleződés, a kiállás, a védelem – szigorúan krisztusi, evangéliumi kulcsban, eltekintve az emberi okfejtéseknek ezekhez a témákhoz kapcsolódó, bevetté vált, általánosan elfogadott elveitől? De legfőképpen:
annak, aki védelmező szeretne lenni, elég az erő, vagy olykor szükséges számára az erőszak is?
(…)
Nem csak az ősi Rómában vetett fel aggályokat, hogy vajon egy hívő lehet-e a birodalmi hadsereg országhatárokat s ezáltal civil életeket is védelmező fegyveres katonája, akinek adott esetben ölnie kell?
(…)
Szabad-e megtagadni a sorkatonai szolgálatot, ha fennáll egy külföldi, morálisan nem igazolható intervenció lehetősége? Meddig lehet elmenni az erőszakmentesség eszményének hirdetésében, és hol kell „észszerű kompromisszumot” kötni a valósággal, a közjó érdekében?
Amióta létezik a kereszténység, újra meg újra felmerülő kérdések ezek.
Jézus a mi hatalmas Védelmezőnk. Az az ember, aki megmentett bennünket a legnagyobb életveszélyből. Ő ezért született, ezért jött közénk a világba. És mivel ő az út, amelyen járnunk kell,
nem elég a mit kérdésére megfelelnünk. A hogyan művészetét is el kell sajátítanunk,
mégpedig éppen tőle, aki ennyire szabad lélekkel és nagyszerű emberséggel elénk élte mindazt, amit a szavaival tanított.
>> Olvasd el a teljes cikket A SZÍV | Jezsuita Magazin októberi számában,
amelyben részletesen körbejártuk a témát.