„Hidegen, nyugodtan, de vígan előre!” Így viszonyult az élethez A Szív újság és a Jézus Szíve Társaságának alapítója. E közösség tagjai és jezsuita szerzetesek gondolataival emlékezünk rá.
Baudrexler Ferenc néven látta meg a napvilágot 1869. október 10-én Munkácson. Húsz évvel később Nagyszombatban belépett a Jézus Társaságába. Sankt Andräban (Karintia), majd Pozsonyban tanult, Kalocsán pedig hittant, latint és magyart tanított. 1901-ben szentelték pappá, öt évvel később Kalocsán tett ünnepélyes fogadalmat. Ezután budapesti házfőnök, majd 1927-ben tartományfőnök lett. Élete utolsó éveit Szegeden töltötte. 1938-ban halt meg. Munkásságának középpontjában a Jézus Szíve-tisztelet állt. Tevékenysége meghatározta az 1909-ben létrehozott önálló magyar rendtartományt, és a két világháború között jelentős hatást gyakorolt a magyar katolikusok vallási életére is.
Maróti Margit SJC
1921-ben, a Jézus Szíve Társaság alapításának évében született szerzetesnő
Öröménekem szálljon az ég felé, dicsőítem Istent nagy jóságáért! P. Bíró születésének százötvenedik évfordulóján hálás szívvel köszönöm a Jóistennek, amit Bíró atyán keresztül nekem adott. Köszönöm a Társaság megalapítását, amelynek én is tagja lehetek. P. Bíró! Tudom, szíved Istenért dobogott, életed menetelés volt Isten felé. Lelkedben lángol Isten szeretetének tüze. Ezzel a tűzzel fel akartad gyújtani az egész világot. Példaképed Krisztus volt, hasonulni akartál hozzá. Elénk is őt állítottad mintaképnek, hogy mindenben őt kövessük és utánozzuk. Alapító Atyánk! Most, annyi év után is csodálom benned Isten ajándékát. Megköszönöm a Jóistennek, hogy nekünk adott. Én még abban a szerencsében részesültem, hogy találkozhattam veled.
Halálos ágyad mellett állhattam, és részesülhettem utolsó áldásodban.
Ezen a nagy ünnepen kérjed Jézus Szívét, hogy elgondolásod szerint a szeretet lángja lobogjon bennünk! Imádkozva és dolgozva, nyugodtan, vidáman vigyük a tüzet, ez sok ifjú szívben lobbanjon fel, terjedjen a te eszméd, épüljön Krisztus országa!
Koronkai Zoltán SJ
a magyar tartományfőnök sociusa
Életéből többek között az érint meg, hogy érdemes reménnyel tekinteni a formációban lévő jezsuitákra. Isten sokkal többet kihozhat egy emberből, mint ami látszik belőle. Talán nem köztudott, hogy Bíró Ferenc nagyon sok vergődésen ment keresztül formációs évei során. Egészsége, idegrendszere többször is az összeomlás határait súrolta. Lelkileg is komoly mélyrepülései voltak már a noviciátusban is. Kalocsai magisztériuma is tele volt kudarccal. Papszentelése előtt pedig attól rettegett, hogy törékenysége miatt elküldik a rendből.
Végül mégis felszentelték, de záróvizsgáit csak többéves késéssel tudta letenni. Mégis ebből az emberből vált a XX. század első felének egyik legkiemelkedőbb magyar jezsuitája, aki hatalmas teherbírással dolgozott, számos művet alapított, amely még ma is létezik, s kilenc évig vezette a magyar rendtartományt. Éles szemmel vette észre korának szociális problémáit, meglátta a nyomasztó szegénységet, és olyan kereszténységet hirdetett, amely szerepet vállal e világ jobbá tételében. Rengeteg embernek volt a lelkiatyja, akik Isten bölcs, kiegyensúlyozott, minden helyzetben reményt sugárzó emberét látták benne, akiből – ahogy rendtársa, Bangha Béla fogalmazott – „természetfeletti varázs” áradt.
Hogyan vált a küszködő skolasztikus országos jelentőségű apostollá? Mi áll e hatalmas átalakulás mögött? Azt hiszem, nem túlzás azt mondani,
ez a lassú átalakulás a Jézus Szíve-tisztelet által történt, melynek terjesztése életének központi motivációja volt.
A Jézus Szíve-litánia könyörgése: „Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint” meghallgatást nyert életében, és az Úr ígérete is beteljesedett, amelyet a Szent Szív tisztelőihez intézett: „Megáldom minden vállalkozásukat.”
Tarjányi Mária SJC
tanárnő
Belépésemkor, 1957-ben már nem találkozhattam alapító atyánkkal, de karizmája megérintett, vonzott és formált. Élő személyek élték elém eszméjét, és írásai ma is asszimilálódnak bennem. Hogyan találkoztam P. Bíró eszméjével? Hivatásom első csírája a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokból nőtt ki. Kerestem az élet mélyebb értelmét, vágytam segíteni az egyszerű embereken. Az Isten Bíró atya szavain keresztül válaszolt: „A bennünk lakó Lélek a jóság forrása.” Vonzott ez az ideál, amelynek legfontosabb ismertetőjele a szívjóság: Jézussal körüljárni, jót téve bárhol és bárkivel.
Szőcs László SJ
a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos ház munkatársa
Egy alkalommal P. Godó Mihállyal beszélgettem. Szó esett a nagy jezsuitákról, és sorolni kezdte őket: Bangha Béla, Csávossy Elemér, Kerkai Jenő, Hunya Dániel és Bíró atya. Tőrőlmetszett jezsuitáknak nevezte őket. Istennek való teljes odaadottságukról beszélt, s arról a hihetetlenül szenvedélyes lelki szabadságról, amely ebből az átadottságból fakadt. Igen, ettől nagyok az imént felsorolt jezsuiták. Jelen esetben különösen Bíró atyára gondolok.
Olvasom, hogy P. Bírót nagyon megihlette Jézus rejtett élete. Feltűnés nélkül végezni a mindennapi teendőket, de olyanformán, hogy az ember egész élete Istenbe kapcsolódjék. A lényeg az Istennel való élet, a benne való lét. Ha az ember az Úr szívéhez hasonlóan él az elrejtettségben, akkor az elrejtett életben nagy szent lesz, írja, vallja Bíró atya. Mindez mégis kifelé történik, hiszen a bent élő és kifelé törő erő a nyilvános életben is megmutatkozik. Ilyen a rejtett élet törvényszerűsége. Mindez pedig az engesztelés, jóvátétel és apostolkodás hármas szintjén vált láthatóvá P. Bíró életében. Intuitív, ugyanakkor reálisan ráérző szelleme megmutatta, hogy az isteni szeretet uralmának előkészítése a legnagyobb feladat. Megújított és mindig megújuló utat mutatott. Felismerte azt, amit jóval később XVI. Benedek pápa mondott: Isten szeretete Jézus Krisztus szívéből kiárad a világra. Az isteni szeretet uralmát úgy lehet megvalósítani, ha úgy szeretünk, ahogy Jézus: mindenek ellenére. Ez az életforma az emberi nagyság titka. S ennek jelképe Jézus legmélyebb kinyilatkoztatása, szelíd és alázatos Szíve, a lándzsával átdöfött Szív. Ezért hordozza ezt a nevet a P. Bíró által alapított Társaság is.
Suller Melinda SJC
a Jézus Szíve Társasága általános elöljárója
Hajdanán egy könyvesboltban adták kezembe P. Bíró Ferenc rövid életrajzát. Olvasás közben ismertem fel, hogy az általa alapított Jézus Szíve Társaságában látna szívesen Jézus. Mintha Jézus és P. Bíró egyszerre szólított, hívott volna. Így
amikor megismertem, hogy Bíró atya mennyire szenvedélyesen szerette Jézust, összetartozásuk egyértelművé vált számomra.
Sokan kérdezik tőlem, vajon mi lehet manapság e százötven éve született jezsuita korszerűsége. Nem azért nehéz erre válaszolnom, mert sokat kéne rajta gondolkodnom, hanem mert csak hosszan tudnám összefoglalni. Mégis most, születésének jubileumán egy kérdőszóval összegzem tanítását: hogyan? Műveiben az emberi élet erre vonatkozó kérdéseivel foglalkozott. Hogyan talál meg Isten engem, és hogyan találom meg Istent? Hogyan lehetek olyan ember, aki ha életére tekint, mosoly jelenik meg az arcán, és érzi, tudja, hogy Jézus is mosolyog rá? Hogyan találom meg lelki egyensúlyomat? Hogyan tudok szeretni? Hogyan tudok a teremtett világ értékeivel Isten elgondolása szerint bánni? Hogyan tudom szeretettel végezni a munkám? Hogyan lehetek értékes? Hogyan tudok társadalmam, nemzetem javára lenni? P. Bíró válasza: „Aki állandóan szeretetet gyakorol, az egyszerre fogja meg az összes erényeket. A szeretet nélkül semmi vagyok. Az egyház oszlopa a szeretetet gyakorló ember. De ez nagy önmegtagadással jár. Mindenkivel kedvesnek, türelmesnek lenni nem csekélység. Ha mindent el akarsz érni Istennél és embernél, csak szeress, szeress! Aki önmagában rendezte a szeretetet, az alapjában rendezte önmagát.”
Laczkó Zsuzsanna SJC
lelkigyakorlat-kísérő
P. Bíró számomra elsősorban olyan szerzetes, akit egészen átjárt Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatainak szelleme, miután hűségesen végezte és adta is őket. Egész életében azt kereste, hogyan hasonlíthatna jobban ahhoz a Jézushoz, akinek Társaságába lépett. Mivel hasonló akart lenni hozzá, apostoli tevékenységében és műveiben azokat a fizikai és lelki értelemben is elhanyagolt embereket tartotta a szeme előtt, akikhez Jézus fordult volna, ha a XIX–XX. század fordulójának Magyarországán él. Így született A Szív újság, a Jézus Szíve Népleányai Társasága és annak sajátos programja, a Ward Kollégium, a Korda Kiadó, illetve Magyarország első női lelkigyakorlatos háza. Napjainkban talán különös aktualitásuk van azoknak a gondolatainak és tanításainak, amelyekkel arra figyelmeztet, hogy szentül bánjunk a teremtett világ javaival. Az ő életében még nem lehetett globális ökológiai válságról hallani, mégis különös hangsúlyt fektetett a Római levél soraira: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm 8,19).
Obendorf Beatrix
lelkigyakorlat-kísérő, 1957 óta a Társaság tagja
Bíró atya írásainak nagy része a belső ember kialakításával foglalkozik. Ezekből nagyon sokat merítettem életem során. Életünkben első helyre tette a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat. Ez nevelte őt is azzá, akivé Isten segítségével lett. A lelkigyakorlatok ismerete és elsajátítása jelentette és jelenti most is számomra a vágyat és az elindulást a krisztusi szabadság és szeretet útján. Úgy érzem, hogy a Lélek segítségével
ez az a belső munka, amiben tudom támogatni testvéreimet és embertársaimat abból, amit P. Bírótól kaptam.
Mindenben, mindenkiben, önmagamban is megtalálni és szeretni Istent. Ez az az izzó parázs bennem, amely melegít, és melegíteni akarja azokat, akikhez küld, amerre küld. Hála és köszönet mindezért Bíró atyának!