Itt a Szívem!

Képzeljük el, hogy A Szív újságnak saját védőszentje, de legalábbis égi pártfogója lesz belátha­tó időn belül. Ki lenne erre alkalmasabb, mint Bódi Mária Magdolna, akit hamarosan boldoggá avat az egyház? Hiszen ő „Itt a Szívem!” felkiáltással, nagy lelkesedéssel árulta a lapunkat. Rövid, de teljes életéről Szakács Péter atyával beszélgettünk, aki a Veszprémi Főegyházme­gyében több munkája mellett Bódi Mária Magdolna, a vértanúság hírében elhunyt munkáslány boldoggá avatásának püspöki delegátusa volt, végigvitte az ügyet egészen az egyházmegyei szakasz lezárultáig, s könyvet is írt Magdi életéről Boldogok a tiszta szívűek címmel.

– A rendszerváltozást követően több magyar boldoggal gyarapodott az egyház, Apor Vilmostól Salkaházi Sárán és Sándor Istvánon át Bren­ner Jánosig, de többek boldoggá ava­tási eljárása folyamatban van jelen­leg is, közülük a legismertebb talán Kaszap István. Mi a menete egy ilyen ügynek? Egyáltalán miért van szük­sége a modern idők katolikus egy­házának szentekre és boldogokra?

– Ferenc pápa 2018-ban kiadta az életszentségről szóló Örüljetek és uj­jongjatok kezdetű apostoli buzdítá­sát. Ebben az életszentséget az egy­ház hagyományának megfelelően, úgy mutatja be, mint amelyre min­den ember meghívást kap. Mindig szükség van ennek hangsúlyozásá­ra, mivel hajlamosak vagyunk arra, hogy csupán a kanonizált szentekhez kössük az életszentséget. Ferenc pápa azt írja, hogy szereti látni, ahogyan az életszentség jelen van Isten népé­ben: „…a szülőkben, akik nagy szere­tettel nevelik gyermekeiket, a férfiak­ban és nőkben, akik dolgoznak, hogy megkeressék a mindennapi kenye­ret, a betegekben, az időskorukban is mosolygó szerzetes nővérekben.” Az életszentség sokszor mellettünk, a „szomszédságunkban” van jelen, a „közelünkben élőkben, akik Isten je­lenlétét tükrözik vissza”. E sorokat ol­vasva könnyen Bódi Mária Magdolna élete juthat eszünkbe. Ő hétköznapi, egyszerű gyári munkáslány volt, de mindennap odaadó lélekkel járult szentáldozáshoz, és örömmel, szere­tettel tett tanúságot a hitéről ottho­nában, a munkahelyén, a szegény, elesett, egyszerű emberek között. Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy az életszentség „az igazi élet, az a bol­dogság, amelyre teremtettünk”. Nem lelkesíthet minket a középszerű élet­vitel, a megülepedettség, a vegetálás, egy olyan életmód, amelyben nincse­nek magas eszmények és következe­tes, szilárd jóra törekvés. Az életszent­ség teszi széppé, értelmessé, ízessé az életet. Olyan úton járás, amely „ele­venebbé és emberibbé” tesz minket. Bátor, az életet, az emberi együttélést humanizáló út, melyet Krisztus köve­tésében, Isten országának építésében kell járnunk.

Hasonló meglátása volt Mindszenty Józsefnek is, aki veszprémi püspök­ként elindította Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását: Fontosnak tartot­ta, hogy a történelem viharos esemé­nyei közben is legyenek példaképei a magyar embereknek, különösen az ifjúságnak. 1944. április 3-án írja a hívekhez szóló első püspöki körle­velében: „Árpád-házi Szent Margit li­liomos, misekönyves alakja azért fog­lal helyet a címeremben, mivel Szent Margit szentté avatása idején kerül­tem kapcsolatba egyházmegyém­mel; másrészt alakja felidézi az ös­szes magyar szenteket és Veszprém szent múltját is, a szent Pannoniát, a Pannonia Sacrát. Ez a lelki virulás nem egyesek jellemzéke. Ha voltak is ekkortájt is emberi gyarlóságok – az eredeti bűn következtében voltak, vannak és mindig lesznek –, a nemzet nagyobb részében a szentség iskoláját járta. A »szent« fogalom a Szentírás eligazító nyelvhasználata szerint an­nyit jelentett és jelent ma is: istenfélő, igaz, más szóval hite, törvénye szerint élő katolikus ember.” A nyilas fogság­ból hazatérő Mindszenty a front elvo­nulása után első intézkedései között felállította azt a bizottságot, mely ki­vizsgálta az egyszerű litéri munkás­lány, Bódi Mária Magdolna feltéte­lezett vértanúságának körülményeit. Már esztergomi érsek volt, amikor Oross István szemináriumi rektor, aki korábban Bódi Magdi lelkiatyja volt Fűzfőgyártelepen, elküldte neki Mag­di frissen elkészített életrajzát. Neki ezt válaszolta a bíboros: „Bódi Mag­da életét köszönöm Istennek, törté­netét Rektor Úrnak. Ma valóban kel­lenek ilyen eszmények. Áldását küldi Mindszenty József.” Bódi Magdi élet­útja érthető, elérhető közelségben van mindannyiunkhoz, a modern ember is példát tud venni róla. Mivel Mind­szenty veszprémi püspöki kinevezé­se éppen nyolcvan éve volt, és a cí­merében is szereplő Pannonia Sacra gondolatát is ekkor fogalmazta meg, az idén Udvardy érsek úr meghirdet­te a Mindszenty 80 évet a Veszprémi Főegyházmegyében.

– Hogyan zajlott Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási eljárása?

– Az egyház hivatalos vizsgálatai gyakran sok évtizedig, akár évszá­zadokig tartanak. Ennek egyik oka a megfontoltság, a másik pedig, hogy nem mindig sikerül az ügyet a hatá­lyos egyházjogi előírások szerint to­vábbvinni. A megfontoltság oka, hogy valóban bölcs döntést lehessen hozni, és meg lehessen vizsgálni, hogy csak­ugyan Istentől származik-e Isten szol­gájának az ügye. Jézus mondja: gyü­mölcseiről ismeritek meg a fát. Bódi Magdi ügye ráadásul olyan időszak­ra esett, amikor külső, politikai okok akadályozták, annak ellenére, hogy ő nem politizált. 1945. március 23- án hunyt el Litéren, egy őt megbecs­teleníteni akaró szovjet katona lövései által. A második világháború harcai 1945 áprilisának elején értek véget Magyarországon. Mindszenty ápri­lis 20-án tért vissza a nyilas fogság­ból a püspöki székhelyére, és rá négy napra, április 24-én már megbízta az első informatív adatgyűjtéssel a fűz­főgyártelepi lelkipásztorokat. Ez azt jelentette, hogy a püspök a háborús romok eltakarítása és az újjáépítés elkezdése mellett az egyik legfonto­sabb dolognak tartotta az egyházme­gye számára Bódi Magdi boldoggá avatását. Ekkor még a Litérre vezető út sem volt helyreállítva, így az 1945. augusztus 1-jén létrehozott informá­lis kihallgatásokat végző bíróság tag­jainak a feljegyzések szerint még gya­log kellett kimenniük a mintegy tíz kilométerre lévő helyszínre, ahol a fel­tételezett vértanúság történt. Ekkor tizenhárom személyt hallgattak meg. Mindszenty esztergomi érsekké való kinevezése után a Veszprémi Egyház­megye vezetését Bánáss László vette át, és 1947. április 1-jén hivatalosan felállított egy új, saját bíróságot, mely az akkori szabályoknak megfelelően lefolytatta a boldoggá avatási eljárást. E szakaszban, melynek iratai 1950. jú­nius 6-án záródtak, huszonnégy tanú meghallgatására került sor. Az irata­nyag azonban 1952-ben a kommu­nista egyházüldözés miatt tisztázatlan körülmények között eltűnt, egy részét a lefoglalás veszélye miatt valószínű­leg elrejtették, és csak 2010-ben ke­rült elő újra. Így, bár szinte minden irat elkészült az ügy első szakaszának lezárásához és a dokumentumok to­vábbításához az akkor illetékes Rítus­kongregáció felé, ez 1950-ben még­sem történt meg, mivel a kommunista diktatúra megakadályozta.

– Mikor nyitották újra az aktát?

– A kommunista diktatúra 1989- ben ért véget Magyarországon, Szen­di József veszprémi püspök néhány hónappal ezt követően egy boldoggá avatási bíróság felállításával újra el­kezdte vizsgálni az ügyet. Ez a bíróság azonban a kezdeti tájékozódáson kí­vül nem végzett érdemi munkát, an­nyi történt, hogy négy régebbi tanút újra kihallgattak. Az ügynek az adott új lendületet, hogy 2010 februárjában a veszprémi Szent Mihály főplébánia archív anyagai közül előkerült eredeti, kéziratos formában a sokáig elveszett­nek hitt 1947–1952-es iratok jelen­tős része, melyek elsősorban a Bánáss püspök idején jegyzőkönyvezett ta­núkihallgatásokat dokumentálták. Emiatt Márfi érsek újraindította Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásá­nak processusát. A jelenleg hatályos egyházjogi követelmények szerint sor került egy új szentté avatási bíró­ság felállítására. Ennek a szakasznak voltam érseki delegátusa. Tanulmá­nyoztam az ügymenetet, igyekezve pontosan betartani és betartatni. Ta­núkat kutattam fel és hallgattam ki, bizonyítékokat kerestem, és helyszí­ni szemléket tartottam. Létrehoztuk a történészi és a teológiai bizottságot, amelyeknek tanulmányt kellett készí­teniük. De ez nem csupán tudomá­nyos munka volt. Litérre járva meg­ismerkedtem az ottani emberekkel, bizalmi kapcsolat alakult ki köztünk, és így többekről kiderült, hogy sze­mélyesen ismerték Bódi Magdit, de régebben féltek erről beszélni. Sike­rült olyan személyeket is találni a hí­vek, a helyi szolgálattevők és az egy­házi hierarchia körében is, akik régóta kapcsolatban álltak Bódi Magdi tisz­teletével. A 2011 és 2016 közötti bíró­sági szakaszban a teljességre törekvő, széles körű információgyűjtést köve­tően a bíróság újabb tizennyolc val­lomást hallgatott meg. Így az ügy kezdete óta összesen ötvenkilenc ta­núkihallgatási jegyzőkönyv készült. Az egyházmegyei anyagokat 2017- ben adtuk át Rómában a Szentek Ügyének Kongregációja részére to­vábbi vizsgálatra és döntésre. Az ügy aktora, vagyis hivatalos szorgalma­zója a római szakaszban a Veszprémi Főegyházmegye lett. A beadott anya­gokból elkészült egy vélemény, ez az úgynevezett positio. Ennek megírásá­ban egy külső munkatárs segíti a va­tikáni dikasztériumot. Erre a szolgá­latra kaptam felkérést Rómából, de plébániai áthelyezések miatt sajnos nem tudtam vállalni. Ezt a munka­szakaszt néhány év múlva Cristiana Marinelli római posztulátor asszony­ra bízták, aki kiváló szakértelemmel és nagy lelkesedéssel végezte fela­datát. A Gondviselés gondoskodott róla, hogy néhány év bizonytalanság után újra felgyorsulhatott az ügyme­net. Marinelli asszony működött köz­re a positio elkészítésében, amelyet az egyházmegyei eljárás nyomán be­küldött kb. négyezer-ötszáz oldalnyi ügyiratból állítottak össze. A positio nagyjából hétszáz oldal. Az ügy egy­hangú pozitív fogadtatást kapott, je­lentős javításokra, hiánypótlásokra nem volt szükség, ami tovább segí­tette az lezárását. A boldoggá avatás­ról szóló döntést a pápa hozta meg. Az ügyet támogatták az egyházme­gye főpásztorai is: Márfi Gyula, illetve utódja, Udvardy György érsek. Márfi érsek megszerezte a Szentszék „nul­la osta”-ját és a szükséges támogatást a Magyar Katolikus Püspöki Konfe­renciától az ügy újraindításához. Tá­mogatta az ügyet Seregély István né­hai egri érsek és a Vatikánban dolgozó Kovács Gergely atya is, aki azóta gyu­lafehérvári érsek lett. Erdő Péter bíbo­ros szentmisét is mutatott be Litéren Magdi halálának hetvenedik évfordu­lóján, és részt vett a hozzá kapcsoló­dó megemlékezésen. Nemrég szüle­tett meg a római vizsgálat eredménye: Ferenc pápa kimondta: Bódi Magdi vértanúként tisztelhető, vagyis hite és erkölcsei védelmében áldozta életét. Köszönet Magdinak, aki vérével tett tanúságot hite mellett, és köszönet mindazoknak, akik dolgoztak azon, hogy ezt az egyház hivatalosan is el­ismerje, s azoknak, akik imádkoztak Magdi boldoggá avatásáért.

– A boldoggá avatás után mi a fo­lyamat további menete? Lehet, hogy Magdi szent lesz? Mi kell ehhez?

– A boldoggá avatással az egyház kimondja, hogy az illető üdvözült, örökre boldog, és Istennél közbenjár értünk. Ettől kezdve az egyház hivata­los liturgiájában is tisztelhető, például van saját emléknapja és bevezető kö­nyörgése a misekönyvben. Ez a tisz­telet első körben az egyházmegyében, illetve Magyarország területén enge­délyezett a boldoggá avatott szemé­lyek esetében. A szentté avatás egy újabb ügymeneti szakasz lehet, mely­ben szükséges kivizsgálni egy feltéte­lezett csodát, mely a szentté avatan­dó közbenjárására történt. A szentté avatott személy tisztelete már az egész világegyházra nézve kötelező jellegű. Bódi Magdi esetén régóta vannak be­jelentések feltételezett csodákról, de ezek vizsgálata hivatalos ügymenet keretében még várat magára. Egy új eljárás újabb többéves ügymeneti sza­kaszt jelentene.

– Jelenleg önnek milyen feladatai vannak Bódi Magdi ügyében?

– Az érseki delegátusi megbízatá­som az egyházmegyei szakasz lezá­rulásával megszűnt. Jelenleg Magdi életének további kutatásával és tisz­teletével foglalkozom, és e tárgyban vagyok referens. Ez sem pusztán tu­dományos kutatás, hanem kapcso­lattartás is a hívekkel, akik Magdit tisztelik, és az ő példája szerint sze­retnének élni, illetve azokkal, akik­nek vannak emlékeik az életéről. Ez utóbbihoz segítséget nyújt, hogy Kő­vágóörsön is plébános vagyok, ahova gyermekkorában templomba járt, és ahol bérmálkozott. Magdi életpéldáját is igyekszem bemutatni a felnövekvő nemzedékeknek. Nemrégiben például az érsekség országos és helyi hittan­versenyén Magdi életének ismerete is szerepelt a feladatok között. Na­gyon érdekesek a gyerekek elbeszélé­sei, imái, sokat lehet tanulni belőlük. A Ferenc pápa által kezdeményezett gyermekek világnapján is Magdi éle­téről rajzoltunk a plébániánk gyer­mekeivel. De talán az a legfontosabb, hogy Magdiról ne csak beszéljünk és ismereteket közöljünk, hanem igye­kezzünk a nyomában járni a Krisz­tus-követés útján.

– Magdi fiatalon, huszonnégy éves korában hunyt el. Személyiségének milyen jegyei alapján lehet példakép a mai fiatalok számára?

– Alapvetően nagyon szerény volt, de Jézus ügyéért bevetett min­dent. Jellemző rá, hogy például gyári munkásként úgy árulta A Szív újsá­got a kollégáinak, hogy az ebédlőben elkiáltotta magát: „Itt a szívem!” Meg is vették tőle az összes példányt, nem lehetett ellenállni neki. De kezdjük a gyermekkoránál. Köveskálon éltek a családjával nagyjából tizenhárom éves koráig. Már ekkor látszott, hogy más, mint a többi gyermek. A családja alapvetően nem volt vallásos, igaz, az anyukájával valamennyit imádkoztak otthon. Hittant az iskolában tanult, el is jártak a gyerekek vasárnapi misé­re. Ő élet-halál kérdésének tekintett és teljesen komolyan vett mindent, amit hallott a hittanon, és az elsőál­dozás az élet legfontosabb dolga volt számára, mert abban Jézussal, a vi­lág Megváltójával találkozhatott. Eb­ben jó példa a mai gyerekek számá­ra. A hittant is komolyan vette, hittel vett részt az órákon. Hasonló helyzet­ben lehet most is sok gyerek, akinek a családja nem gyakorolja a vallását, de ő maga részt vesz hittanoktatás­ban, és zavart okozhat számára, hogy a szülei életformáját kövesse-e, vagy azt, amit hittanon tanul. Magdi szá­mára ez nem volt kérdés. Tűzrőlpat­tant, alacsony növésű, vékony lányka volt, eleinte lenézték az iskolában. De megmutatta, mire képes, felküzdötte magát a legjobb tanulók közé. Ezzel együtt megmaradt játékos kedvű, vi­dám gyereknek, szeretett például fo­gócskázni. Nagyon szerette a vadvirá­gokat is, ezekből készített csokrokkal díszítette az osztályterem falán lévő feszületet vagy az út menti kőkeresz­teket. A vasárnap misére egyébként két-három kilométert gyalogoltak oda és vissza.

– Később is megmaradt a mély kapcsolata Jézussal?

– Kamaszkorában már a Balatonkeneséhez tartozó Máma-pusztán él­tek. Sokat kijárt a természetbe, hogy az élet nagy kérdéseiről gondolkoz­zon. Akkoriban hívta fel a figyelmét a plébánosa, Androsits István Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvé­re, mert látta Magdiban, hogy külön­leges kapcsolata van Istennel. Magdi a barátnőivel, lelkiatyjával megbe­szélte az olvasottakat, aztán kéthe­tente lelkivezetésre és gyónásra kez­dett járni. Korunk fiataljainak nem könnyű eldönteniük, mit tanuljanak vagy hol dolgozzanak. Magdi nagy tudatosság­gal készült a döntéseire, és amikor ku­darc érte, bár szomorú volt, nem adta fel, hanem keresett másik lehetőséget, hogy Istent szolgálhassa. Ebben is jó példa lehet. A bérmálást is igen komolyan vette, nagy örömet jelentett számára. Való­ban a Szentlélek vezetésére hagyatko­zott egész életében. Magdi tizennyolc évesen az édes­apjától kapott egy Weiss Manfréd 1939-es biciklit. Mindenhova azzal járt, munkába, egyházközségekbe, is­merősökhöz. Reméljük, egykor a bi­ciklisek védőszentje lesz, különösen a balatoni bringásoké!

– Mire jutott Magdi, mi volt az élethivatása?

– Tizennyolc éves korában gyári munkás lett, de ekkor már arra érzett hívást, hogy életét Istennek szentel­je, apáca legyen. Jelentkezett is Szent Ignác-i lelkigyakorlatokra, 1941-ben végzett nyolcnapos lelkigyakorla­tot Pécelen a Caroleanumban, ami a Jézus Szíve Népleányok (ma Jézus Szíve Társasága – a szerk.) lelkigyakorlatos háza volt nők számára. 1943-ban szintén részt vett egy má­sik, ötnaposon ugyanitt. A második lelkigyakorlatán konkrét hívást érzett Krisztus szorosabb követésére, Isten­nek akarta szentelni az életét. Érdek­lődött a Jézus Szíve Népleányoknál, de családi okok miatt sajnos nem vet­ték fel.

– Hogyan fogadta Magdi az eluta­sítást?

– A visszaemlékezések szerint na­gyon szomorú volt, viszont elhatá­rozta, hogy csak azért is Istennek fog élni. Magánfogadalmat, szüzességi fo­gadalmat tett Istennek való önfelaján­lásként. Akkori lelkiatyja, a később jezsuitává lett Temesi József atya rákér­dezett, nem akar-e férjhez menni, de ő egyértelműen Krisztust választotta. Pedig lettek volna udvarlói, nyüzsög­tek körülötte a fiatalemberek. Kedves, csinos, talpraesett lány volt. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatokban külön el­mélkedési pontok találhatók Krisztus királyságáról, sőt egy életfelajánló ima is, amivel nemcsak a szolgálatunkat, hanem az életünket is Krisztus király­nak ajánlhatjuk. Krisztus mint király is fontos volt Magdi számára, a fogadal­mát is ezen az ünnepen tette le. Utolsó szavai is ezek voltak: „Uram, Királyom, végy magadhoz!”

– Az Istennek szenteltség meg­nyilvánult konkrétan is Magdi mun­kájában?

– A harmincas–negyvenes évek­ben rengeteg hitbuzgalmi csoport működött Magyarországon is, ilyen volt a Dolgozó Lányok és Nők Or­szágos Szövetsége, amelyet a dolgo­zó nők felemelése céljából a szociá­lis testvérek hoztak létre. Magdi itt végzett egyhetes vezetőképzőt 1944 augusztusában, s utána a gyári mun­káslányokból DL-csoportot szervezett Fűzfőgyártelepen. Bár ezt a kezdemé­nyezést a vezetés elkaszálta, ő folytatta csoportvezetői munkáját a litéri plé­bánián. Ebből is kiviláglik elszántsága és szívóssága.

– Milyen apostoli tevékenysége volt még?

– Már említettem A Szív újság ter­jesztését. Állítólag olyanok is megvet­ték tőle, akik egyébként nem biztos, hogy vásároltak volna belőle. Mag­di csinos, kedves, szimpatikus lány volt. Némely legényre, aki udvarlá­si szándékkal közeledett felé, szintén „rásózta” A Szívet, s figyelte a hatást. Majd hamiskásan megjegyezte: „Van ennek értelme.” Sokszor ráfizetett az újságterjesztésre, saját pénze bánta, de örömmel tette.

Ha a hitről volt szó, harcos egyéni­ség volt, és igen gyakorlatias. Például nemcsak a saját pénzéből küldött Szív újságot a fronton harcoló katonáknak, hanem a katonakórházakba szánt élel­miszer-adományokat is az újságba cso­magolta, hátha valakinek megakad raj­ta a szeme. Szívgárdistáinak a szüleit is meglátogatta, és terjesztette közöt­tük A Szív újságot. Szerette volna elér­ni, hogy a családok együtt járuljanak szentségekhez. Sok munkáscsaládot vitt közelebb így Istenhez.

Házról házra járta a rábízott falva­kat – természetesen biciklivel –, min­denhova bement, és ajánlotta A Szív újságot. Nagyon sok lapot eladott, s ennek nagyon örült, pedig többsé­gében protestáns falvakban, Vilonyán és Királyszentistvánon volt a terjesz­tési területe, ráadásul itt éltek a leg­szegényebb munkások. Egy elbeszé­lés szerint Magdi és egy helyi asszony 1935 nyarán A Szív újság terjesztésé­vel kapcsolatban nagyszabású vállal­kozásba kezdett. Már épült a fűzfői templom, amelyben kőoltárt kívántak elhelyezni, úgy, hogy maga a püspök szentelje fel. A Szív huszonöt százalé­kos viszonteladói hasznát sütemény­sütésbe fektették, és az így tetemesen felduzzasztott összeget adták át a kő­oltár céljaira. A templom 1936 nyarán elkészült, és Rott Nándor veszprémi püspök fel is szentelte.

– Kimondhatjuk, hogy Magdi lelkiségében nagy súllyal volt jelen a Szent Ignác-i hatás?

– Úgy gondolom, igen. Már ka­maszkorától ismerte és forgatta Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvét. Ezzel összefüggésben elkezdett kéthetente lelkivezetésre járni. Megtért, rend­szeresen tartott lelkiismeret-vizsgá­latot, és szentgyónáshoz, szentáldo­záshoz járult. Fiatal felnőttként részt vett egy nyolcnapos és egy ötnapos bentlakásos ignáci lelkigyakorlaton Pécelen. Ezt követően tette egész éle­tére hatással lévő nagy elhatározása­it, a szüzességi fogalmat és a Krisztus királynak való önfelajánlást. Rendsze­resen elmélkedett a Szentírásról, vég­zett szemlélődő imát a természetben. Sokat tett a gyerekek és fiatalok hitre neveléséért. Tagja volt a Mária-kong­regációnak, és Szívgárda-csoportot vezetett. Buzgón apostolkodott az egyház szándékára, s mint már em­lítettük, szívügye volt a sajtóapostol­ság. A Szív mellett terjesztette például az életszentség hírében elhunyt fiatal jezsuita novícius, Kaszap István lap­ját és tiszteletét is. A DL-csoportjával elutazott Kaszap István sírjához, má­sokat is biztatott erre, s Kaszap Ist­ván-képet adott egy frontra induló fi­únak, aki aztán haza is tért.

Itt egy kis kitérőt szeretnék ten­ni Magdi lelki olvasmányairól. Már gyermekkorában kitűnt az olvasás szeretetével. Irodalmi jellegű olvas­mányai voltak, verseket is tanult. Ké­sőbb egészen komoly lelki olvasmá­nyai is voltak. A lelkiatyjától vagy ismerősöktől kapott könyveket szíve­sen olvasta. A Szentírást nagy lelke­sedéssel gyakran forgatta, előbb köl­csönkapott egyet, majd saját Bibliát is szerzett, ez akkoriban nem volt ott mindenki polcán. Idézett belőle, el­mélkedett a tanításáról. A másik leg­fontosabb könyve, amint említettem, Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok című alapműve volt. Baráti körben meg is beszélték, a nehezebben ért­hető részekről pedig megkérdezték Androsits István atyát. A másik lel­ki alapmű, ami formálta, Kempis Ta­más Krisztus követése című munkája volt. Temesi József atyától megkapta Tanquerey A tökéletes élet – Aszkéti­ka és misztika című alapművét. E lelki irodalomból is láthatjuk, hogy Magdi­nak megalapozott lelkisége volt.

– Ön évekig dolgozott a boldog­gá avatás előkészítésén, nagy mély­ségeiben ismeri Bódi Magdi életét, láthatóan személyes kapcsolatban vannak. Az ön lelkiségében mit vál­toztatott Magdi személyisége?

– Magdit körülbelül harminc éve ismertem meg, amikor egyetemis­taként egyre jobban éreztem, hogy Isten a papságra hív. A pápai Szent Anna-templom plébánosa, Salgó Fe­renc atya vitt el más ministránsok­kal együtt Litérre Magdi sírjához. Éreztem, hogy valóban nagy kegye­lem van Magdi közbenjárásában, de az életét részleteiben csak később ismertem meg. Megtudtam, hogy mindenben maximálisan igyekezett követni Jézust, és súlyos bűnnel talán soha nem bántotta meg. Egyébként ezen a plébánián szolgált káplán­ként az ötvenes években Temesi Jó­zsef atya is, és sokaknak beszélt Bódi Magdiról, bár veszélyben volt emi­att. Illetve ugyancsak Pápán, a szülő­városomban töltötte nyugdíjas éveit Androsits István atya is, aki szintén meghatározó alakja volt Magdi lel­ki fejlődésének. A kilencvenes évek­től Temesi atya újult erővel kezdett Magdi tiszteletének terjesztésébe, és az általa írt imát kinyomtatták. Ez az ima azóta is benne van Salgó Ferenc atya imakönyvében, és minden este a tabernákulum elé térdelve elimád­kozza. Ferenc atyát ma is rendsze­resen meglátogatom. Amióta Mag­di boldoggá avatását 2011 óta Márfi érsek rám bízta, egyre mélyebben megismerkedtem Magdi lelkiségé­vel. Miután a „kivizsgálói” feladata­im lezárultak, nagy örömmel kuta­tom tovább az életét, és terjesztem a tiszteletét, melyhez Udvardy érsekúr megerősítette kinevezésemet. Magdi életpéldája segíti a papi éle­temet.

Magdi lelkiségének legfontosabb része az Úrral való egyesülése, a ben­ne való teljes elmerülése minden élet­helyzetben, a gyári munkától a szent­séglátogatáson keresztül a rászorulók gondozásáig vagy az ifjúság nevelésé­ig. Amikor megismerte Jézust, és ő el­kezdte vezetni az útján, Magdi a legki­sebb dolgot is teljes erővel úgy akarta tenni, ahogy Jézusnak kedves. Külö­nösen is megérintett a gondviselés­be vetett bizalomteli hite és reménye, amelyet a mások számára sokszor túl­zottan nehéznek tűnő helyzetekben is örömteli, boldog, bizakodó ember­ként tudott megélni.

Érdekes, hogy papi szolgálatom legnehezebb időszakaira estek Mag­di boldoggá avatási ügyének fordu­lópontjai. Talán azért, hogy Isten a kereszthordozással is alkalmassá tegyen egy ilyen csodálatos vérta­nú életének a kutatására, aki az éle­tét áldozta Krisztusért. Talán az Úr elfogadta szolgálatomat, s imáimmal és kereszthordozásommal is előse­gíthettem lelki síkon az ügy sikerét. Magdi ráhagyatkozását, reményét azonban még tanulnom kell. Talán fel sem fogom igazán, mekkora ke­gyelem volt részt venni, eszköznek lenni egy ilyen csodás vértanú bol­doggá avatásában.

Források

• Strecke Ernő: A Királynő apostolai – Elmélkedések, szentbeszédek, lelkigyakorlatos naplók, kongreganista nyilatkozatok, Apostolok Királynője Úrhölgyek Mária Kongregációja, Budapest, 1938
• Oross István: Bódi Magda – Egy fiatal munkáslány életútja a vértanúságig, Szent Gellért Egyházi Kiadó, Budapest, 1994
• Temesi József SJ: Tanúságtétel liliommal, vérrel, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 1997
• Galambos Miklós: Litér vértanúja, Bódi Mária Magdolna, Tradeorg Kft. – Balatonfűzfői Jézus Szíve Plébánia, 2006
• Szakács Péter: Boldogok a tiszta szívűek – Imádságok Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért – Magdi életútja, lelkisége, tisztelete, útikalauz, Badacsonytördemic, 2021