Katolikus körökben a közelmúltban nagy port kavart, hogy egy középkorú, tehetséges budapesti atya váratlanul elhagyta a papság kötelékét. Fájdalmas tapasztalat számunkra, amikor szembesülünk hozzánk közel állók elköteleződési krízisével, vagy amikor többgyerekes házaspárok válásáról, papok, szerzetesek kilépéséről hallunk. Felkavaró történések ezek, amelyek felvetik saját hűségünk kérdéseit is. Megkísérthet az is, hogy ítélkezzünk a kilépőkön, vagy kétely ébredhet a szívünkben, vajon nem idejétmúlt ideál örök hűséget várni a házasságban, vagy hogy élhető-e ma a papi cölibátus.
Mindennek nyilván van kulturális vonatkozása is. A ma uralkodó mentalitás bizony nem kedvez a hűségnek. A „használd, és dobd el” fogyasztói rutinja az emberi kapcsolatokat is fenyegeti. Intézmények válságát is éljük, és nem kivétel ez alól sem a család, sem a papság, sem a szerzetesség. Ma az elköteleződések sikere sokkal inkább az egyén tudatosságán, a saját belső erején múlik, mintsem a társadalmi támogatottságon. De azért ne legyenek illúzióink, a hűség sosem volt egyszerű. A világirodalom tele van a házassági hűség-hűtlenség drámáival, és az egyháztörténeti feljegyzések is bővelkednek a papok, szerzetesek cölibátus terén való bukásaiban. Ebben az értelemben nincs igazán új a nap alatt.
Szokták mondani, hogy ha az erdőben kidől egy fa, az nagy zajjal jár, mindenki észreveszi, de a csendes növekedés feltűnés nélkül zajlik. Szerencsére számos jól működő házasság és papi vagy szerzetesi élet is van, és elég sok kutatás folyt az elmúlt években arra vonatkozóan, hogy mik a jellemzői a sikeres elköteleződésnek, mi segít a hűségben. Az alábbiakban szeretnék összefoglalni néhány olyan aspektust, amely mindkét életállapot szempontjából hasznos lehet.
Bensőséges kapcsolatok ápolása
Már a Szentírás első oldalain megfogalmazódik az emberi lét egyik alapigazsága: „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18). A keresztény hagyomány szerint a szentháromságos egy Isten képmására alkotott ember mélységesen közösségi lény, hiszen Isten, a Teremtő maga is szeretetközösség. Ma az emberrel foglalkozó tudományok és a tapasztalat is világosan mutatja, hogy bensőséges mély kapcsolatok nélkül az ember lelkileg, sőt fizikailag is legyengül, megbetegszik.
A bensőséges és mély kapcsolatok hosszú távú fenntartása azonban nem spontán folyamat. Szükség van hozzá keretekre, jó kommunikációra, minőségi időre, építő jellegű konfliktuskezelésre, elköteleződésre. A párkapcsolati kérdéseknek hatalmas irodalmuk van (lásd például John Gottman vagy Gary Chapman műveit), ne menjünk most bele a részletekbe. Noha a cölibátust választók lemondanak a kizárólagos emberi kapcsolatról s a szexuális életről, számukra is alapvető fontosságú, hogy legyenek mély emberi kapcsolataik, igazi barátaik. Az ember számára „nem önmagában a szex a legerősebb szükséglet, hanem a kapcsolatok, az intimitás, az elfogadás és a megerősítés iránti igény” – olvashatjuk Gerdenio Sonny Manuel jezsuita Élő cölibátus című könyvében. Szex nélkül lehet normálisnak maradni, de barátok nélkül aligha, és ez mindnyájunkra érvényes.
Támogató közösségben
Mind a házastársi kapcsolatban, mind a cölibátusban élőket segíti, ha tágabb baráti kör veszi őket körül, melynek tagjai nemcsak hogy tiszteletben tartják, hanem hasonló értékrendet vallva támogatják is elkötelezettségüket. A szerzetesek esetében a közösségi élet minősége alapvető meghatározó a hűséget illetően. Felmérések is világosan mutatják, hogy a szerzetesi életet elhagyók elsősorban a megerősítő emberi kapcsolatok hiányára panaszkodtak a közösségükre vonatkozóan. A szerzetesi közösségek alapideálja a testvériség, vagy ahogy mi, jezsuiták szoktuk mondani, az, hogy barátok legyünk az Úrban. A papi cölibátus a szerzetesi ideálból nőtt ki, amely feltételezi a közösséget. A papi élet mai krízise részben talán épp ehhez kötődik. A gyakorlatban a szerzetesi ideálból a „kötelező cölibátus” maradt, a közösség és a szerzetesi életmód többi segítő kerete nélkül, amelyek pedig egy ilyen életmód egészséges megéléséhez feltétlenül szükségesek volnának.
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. szeptemberi számában olvasható el, ide kattintva megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
(Illusztráció: Meszleny Anna)