Megengedte Isten műveit

Szent József tisztelete és a jezsuiták

Szentképek, szobrok, festmények, imádságok és ájtatosságok idézik elénk alakját századok óta, legutóbb pedig – XVI. Benedek kezdeményezésére – a szentmise szövegébe is bekerült Jézus nevelőapjának a neve. De hogyan „figyeltek fel” rá égi pártfogójukként a keresztények, és milyen szerepe volt ebben a Jézus Társaságának?

Szent József tisztelete nem a legrégibb időkre visszanyúló jelenség az egyház életében és a szentek kultuszának történetében, bármennyire megalapozottnak tűnne is ez a Jézushoz fűződő különleges kapcsolata alapján. Az evangéliumi megalapozottság ellenére nevét és alakját, nevelői és jegyesi szerepét csak a XII. századtól kezdik emlegetni a teológusok és a lelkipásztorok.

A kultusz kezdete és felvirágzása

Igazi kultusza csak a XV. században kezdődött el Jean Gerson, a Sorbonne teológusának írásai nyomán. Gerson a Szent Családot úgy mutatja be, mint a Szentháromság földi tükröződését, Szent Józsefet pedig mint az atyai, jegyesi és nevelői szerep patrónusát.

A XVI. században a kármelita rend megújulása nyomán tovább növekedett Jézus nevelőatyjának tisztelete. Avilai Szent Teréz Szent József pártfogása alá helyezte az első megreformált (sarutlan) kármelita kolostort (1562), sőt később az egész megújult rendet. Teréz életrajzában így beszél Szent Józsefről: „A többi szenteknek, úgy látszik az Úr csak azt adta meg, hogy ebben vagy abban a szükségben tudjanak segíteni, erről a dicsőséges szentről azonban tapasztalatból tudom, hogy mindegyikben pártunkat fogja. Az Úr mintegy értésünkre akarja adni, hogy amiként engedelmes volt neki a földön – mert hiszen atyjának nevezték, s mint nevelőjének joga volt neki parancsolnia –, éppúgy az égben is megteszi minden kívánságát.” A terézi reform József-kultusza messze túlszárnyalt a Kármelen, sőt valódi motorja lett a XVI. század végétől egyre jobban terjedő Szent József-tiszteletnek. A Kármel és a kontemplatív rendek számára József a misztika, a csend, a hallgatás szentje, hiszen az evangéliumok egyetlen szavát sem jegyezték fel. A középkori és kora újkori járványok, háborús viszonyok, egyszóval a gyakori halálveszély nyomán azonban a jó halál szentjévé is vált, akinek betegágya mellé odaképzelték Máriát és a fiatal Jézust. Számos mesterség is patrónusának tudta és tisztelte.

A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. december-januári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

 

 

Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!