Nem tervezte az életét

József és az intuíció

Az életben számos döntést csak belső megérzésünkkel hozhatunk meg. Általában a nők nyitottabbak erre. József, Mária férje azonban példa az ilyen típusú férfigondolkodásra. Szinte minden fontos döntését egy álom alapján, belső ihletésre hozza meg.

Még az is lehet, hogy ez összefügg a foglalkozásával, amelyet a görög tektonnak, a héber harasnak nevez. A Bibliában egyedül Józseffel kapcsolatban megjelenő görög kifejezésből ered technika szavunk. Mindenfajta kézművességet jelenthet, de általában ácsnak fordítják. Néhány kutató azt állítja, hogy mivel Jézus példázataiban többször is beszél kőről és házépítésről, de famunkáról egyáltalán nem, lehetséges, hogy József inkább kőműves volt. Abban az időben persze más lehetett „az építészet technikája”, mint napjainkban. Manapság viszont szinte minden munkát technokrata módszerekkel végzünk, azaz egy megadott protokoll szerint alakítjuk az anyagot. Nincs helye az intuíciónak, a beleérzésnek. Pedig igazán szépet és jót csak úgy lehet alkotni, ha az elemző gondolkodás mellett az is teret kap, hogy valaki a megérzése alapján dönt. Persze a tömegcikkek gyártásánál ez nem lehetséges. József azonban szerencsére még nem készített ilyeneket. Sőt, eszünkbe juthat róla egy másik építőmester is: Noé, aki hajót ácsolt a száraz hegytetőn, mert értett hozzá, és mert meghallotta Isten szavát.

Egy sokatmondó festmény

Georges de La Tours 1642-ben festett képe különösen szépen ábrázolja Józsefet. Sötét éjszaka van. Minden hideg, a homályban pedig az embernek rossz érzései támadnak. Szinte látni lehet a leheletet. Mégis megjelenik a remény, amelyet egy gyertya lángja jelenít meg. A kisgyermek Jézus tartja a kezében. József, a szakállas férfi éppen megcsavarja szerszámát. Ez a tekerő mozdulat mintha jelképesen mutatná azt az embert, akinek az esze is csavaros. Keményen dolgozik, de nem robotol. Ráncos homloka fáradságát is jelzi. Az éjszakai munka ideje van, ezért kapja a gyermek Jézus a világítószerepet. Bevilágítja József munkáját és egész életét. S megvilágítja izmait is. Valahogy így egyek ők: a fényt gyújtó és az erőt adó. József abba a világba illeszkedik, amelyben Jézus van. Nem akar felnőttként fölé terpeszkedni, hiszen akkor nem is látna semmit. Attól válik fényessé a munkája, hogy Jézus, aki maga a fény, megkapja hozzá illő feladatát: ő a gyertya tartója. Sőt mintha még mozogna is a láng, olyan erőteljesen látszik, hogy ez a gyermek a fényben él. Ugyanakkor keze egy kicsit el is takarja a világosságot. Láthatatlan maga a kanóc, azaz a láng eredete. Talán azért, mert még nem érkezett el az idő, hogy mindenki tisztán lássa őt.

 

A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. december-januári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

 

 

Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!

 

 

 

Megosztás