A római Gergely Egyetem tanárával 2019 októberében készítettünk interjút, miután letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmait. Ezzel a beszélgetéssel köszöntjük születésnapja alkalmából.
1 Mesélj egy hobbidról, ami segít a kikapcsolódásban!
Ha belefér az időmbe, szívesen nézek történelmi tényfeltáró dokumentumfilmeket. Két francia sorozatot különösen is kedvelek, ezek a Secrets D’Historie (A történelem titkai) és a L’ombre d’un doute (A gyanú árnyéka). Olyan izgalmas kérdéseket járnak körül például, mint a templomos lovagok koncepciós pere Szép Fülöp alatt, vagy hogy valóban Molière írta-e a komédiáit, vagy pedig Corneille-jel íratta őket pénzért.
2 A jezsuiták kétszer tesznek fogadalmat. A noviciátus végén van az első örökfogadalom, majd sok évvel később kerülhet sor az ünnepélyes örökfogadalomra, amit te az elmúlt hetekben tettél le. Változtat ez valamit az életedben?
Ha a két fogadalmat összehasonlítjuk, észrevehető, hogy az első, vagyis egyszerű örökfogadalmak szövege retorikailag szebb, míg az utolsó fogadalmaké szinte puritán. Az utolsó fogadalmakra hosszú időszak után kerül sor, amikor a rend a tagját már belülről, minden erejével és gyengeségével együtt megismerte. A rendtag is reálisabban látja, hogy mire kötelezi el magát, már szembesült a tehetségével és a korlátaival is. Ekkorra elérkezett az idő, amikor már nem róla van szó, hanem a Társaságról. Az utolsó fogadalmak ezt is jelentik: már nem annyira rajtam van a hangsúly, hanem a Társaságon, amely elköteleződik irántam azáltal, hogy befogad. Lényegében a Társaság mond rám igent. Részemről nincs nagy változás, arra érzek hívást, hogy azon az úton, amin gyakorlatilag már tizennyolc éve járok, Jézus hűségére alapozva megmaradjak.
3 Három tárgyat oktatsz jelenleg Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen.
A Lelkiségi Teológiai Intézethez tartozom, ókeresztény lelkiségtörténetet, liturgikus lelkiséget és jezsuita misztikatörténetet tanítok. A figyelmem legnagyobb részét talán az ókeresztény lelkiségtörténetnek szentelem. Öröm, hogy ebben élő forrást fedezek fel, ami időben ugyan nagyon távol van a mi lelkiségünktől, felfogásunktól, sok tekintetben mégis a megalapozója. Néhány, az ókorban bevett fogalomnak a mai napig érvényesülő hatása van. Ilyen például az apatheia, amiből akár az ignáci indifferencia, a belső szabadság fogalmát is le lehet vezetni. Érdekes tapasztalat, hogy közel kerülök az ókeresztény mentalitáshoz is. Az ókori Róma egymilliós város volt – egy ókori világbirodalom fővárosával találkozom. Egyfajta globalizált világgal, ahogyan a mai is az. Annak minden kihívásával, nehézségével, feszültségével. Így a mai kihívásokat is az ókeresztény szűrőn keresztül igyekszem látni, megérteni. Például szembenézni a keresztény kisebbségi lét üzenetével. A Római Birodalomban a III. század végén a lakosság körülbelül tíz százaléka volt keresztény, ennek ellenére nagyon életerős, élénk, kibontakozóban lévő kereszténység volt az, ami kirajzolódik, amit megéltek. Ez motiváció lehet számunkra is.
4 Négy kedvenc íród?
A francia irodalom nagy hatással van rám. Szeretem a klasszikus szerzőket, például Corneille-t (aki egyébként jezsuita diák volt) vagy Racine-t. Különösen szívesen olvasom La Fontaine meséit. A Radnóti Miklós által fordított történetei időnként jobbak, szellemesebbek, mint az eredeti szöveg. A magyar írók közül a kedvencem Márai. Éleslátása, időnként szarkazmusba hajló iróniája például a Napló-kötetekben sokszor összecseng a belső világommal.
5 S ki az öt kedvenc zeneszerződ?
A klasszikus zenét kedvelem. Sokáig Bachot hallgattam, mert amikor skolasztikus voltam Párizsban, a közösségünkben volt egy Bach-szakértő rendtárs, Philippe Charru atya, aki megkedveltette velem. A mai napig az egyik kedvenc kantátám a 140-es, „Wachet auf, ruft uns die Stimme” és a 147-es „Jesus, bleibet meine Freude”. Bach mellett szeretem Charpentier-t, Corellit, Allegrit. Ez utóbbi Misereréje (két feldolgozásban is) mindig mélyen érint. A magyar zenében Kodály közelebb áll hozzám, mint a névrokonom. A „nomen est omen” nálam nem működik.
6 Úgy tudom, hatéves lehettél, amikor először gondoltál arra, hogy pap leszel.
Amikor elkezdtem az általános iskolát, már nagyon szerettem misére járni, utánozni a pap cselekményeit, én is pap szerettem volna lenni. Később ez a hívás elhalványodott, az egri középiskola után a Miskolci Egyetemen tanultam három évig közgazdaságtant. Itt újra jelentkezett a papi hivatásom, amelyhez szerzetesi hívás is társult. Az üzemgazdászi diploma megszerzése után jelentkeztem a ciszterekhez, de végül is a család kérésére kispap lettem az egri főegyházmegyében, ahonnan rögvest felküldtek tanulni Budapestre, a Központi Szemináriumba.
7 Hét évig voltál egyházmegyés kispap.
Két évig voltam Budapesten, majd három évre Rómába kerültem a Német–Magyar Kollégiumba, miközben a Gregoriana Egyetemen voltam teológushallgató. Mivel nem éreztem magam a helyemen, kétéves hivatástisztázási program várt rám Rómában a Casa Balthasarban, amely hivatástisztázó ház egy belga jezsuita vezetése alatt. Nem azzal a céllal mentem, hogy jezsuita akarnék lenni, de az egyik Szent Ignác-i lelkigyakorlaton ez erősödött meg bennem, így hazatérve hét év után elhagytam az egyházmegyés szeminarista státuszt, és jezsuita novícius lettem. Szüleim kezdetben nehezen fogadták a hivatásom, mert nincs testvérem. Amikor viszont az egyházmegyéből a jezsuitákhoz jelentkeztem, nem lepődtek meg, előre érezték, s bár nem értették, elfogadták, amiért nagyon hálás vagyok. Sokat jelent nekem a tudat, hogy imádkoznak értem.
8 Majdnem nyolc évet töltöttél eddig francia nyelvterületen.
Igen, s a frankofón kultúra mélyen megjelölt. A jezsuita noviciátus befejezése után 2003 és 2005 között Párizsban végeztem a licenciatanulmányaimat a jezsuita Centre Sèvres-ben, és Órigenész allegorikus Szentírás-értelmezéséből írtam a dolgozatomat. 2010-ben visszatértem a doktori tanulmányaim végett, akkor már francia jezsuita témát választottam. Egy XVII. századi rendtárs, Louis Lallemant jezsuitaidentitás-értelmezését kutattam. Jelenleg Rómában is szívesen tartózkodom a francia nyelvű rendtársak körében, akikkel részben együtt tanultunk Párizsban.
9 Ha előretekintesz, kilenc év múlva hol látod magad?
Emberi számítások szerint folytatom a munkát, amit a Gregorianán elkezdtem, hiszen hosszabb távú tanári, kutatói szolgálatról van szó. Az ókeresztény terület új elmélyülési teret nyit számomra, ami egyre jobban érdekel, intellektuálisan és lelkileg is közelebb kerülök ahhoz a korhoz és a mai problémákkal való párhuzamaihoz.
10 Legalább tíz nyelven beszéltek a jelenlegi közösségedben…
A közösségben hetvenen vagyunk jezsuiták, a fele ugyan európai, de egy asztali beszélgetésben az ember egy óra alatt szinte az egész világot beutazhatja. Közös nyelvünk az olasz, de erős az angol, a spanyol és a francia nyelvi jelenlét, nem is beszélve az ázsiai és afrikai nyelvekről, amelyeket egy-egy rendtárs képvisel, s amelyeken persze mi nem tudunk megszólalni. Hallgatóink több mint százhúsz országból érkeznek. A felük egyházmegyés és szerzetes pap, egynegyedük papnövendék, a többiek szerzetesnők és világiak. Mindez egyszerre gazdagság, öröm és felelősség a világegyház felé.