Menj el földedről?

A fiataloké az egyház jövője – de kié a jelene?

Menj el földedről?

A szinódus tehát rohan a zátony felé, ahol a múltbéli fiatalok a jelenben beszélgetnek a jövő öregeiről…

Idén ősszel a fiatalokkal, az ő hitükkel és a hivatástisztázással foglalkozó püspöki szinódus lesz Rómában. Már ez az egyszerű mondat belső feszültséget rejt magában: püspökök (vagyis öreg, idős, de legalábbis már régen nem fiatal) emberek fognak egymás között beszélgetni valakikről, akik nincsenek ott (vagy maximum jelképesen képviseltetik magukat)? Ráadásul úgy, hogy mára azt sem tudjuk egyértelműen megmondani, ki a fiatal? Egy negyvenéves ember fiatal vagy középkorú? És a tizennégy évest hová kell sorolni? Ő még gyerek? Az életkori sávok klasszikus felosztása már régen nem működik, sokkal könnyebben tudjuk értelmezni az egyre kevésbé misztikus X-eket, Y-okat, Z-ket, sőt Alfákat… Közülük ki fog beletartozni a szinódus „témájába”?

Eszembe jut egy érdekes megfontolás, amit távolodó (vagy nem is?) ifjúkoromban hallottam. II. János Pál pápa szeretett úgy beszélni a fiatalokról, mint az egyház jövőjéről. Milyen szép, érzelmileg telített gondolat! Azonban van vele egy igen súlyos probléma. A fiataloké az egyház jövője – de kié a jelene? Hát persze, hogy az öregeké! És mikor jön el az egyházban a fiatalok ideje? Hát a jövőben, amikor már ők is idősek lesznek! Ez így sehogyan sem jó.

A szinódus tehát rohan a zátony felé,

ahol a múltbéli fiatalok a jelenben beszélgetnek a jövő öregeiről? Vagy saját újraélesztett ifjúságukat tolják be a jelenbe, annak klónozva feltámasztott, valójában pókhálósan avítt érzéseivel, vágyaival, törekvéseivel, s ezzel a kellő „megérés” (értsd: korosodás) utáni jövőbe szorítják ki a ma fiataljait?

(…)

 

A teljes cikk A Szív májusi számában olvasható