Hogyan kommunikál és mit gondol a világról egy autista kényszerei béklyójában élő huszonöt éves, beszédképtelen lány? Mihez kezdene az édesanyja nélkül, aki egyszemélyben gondozója, lelki társa, fáradhatatlan fejlesztője és tolmácsa? Miben hisznek, mit remélnek, hogyan szeretnek?
Panka autista. Nem beszél. Írni viszont – kisebb-nagyobb segítséggel – tud. A könnyebbség kedvéért mindig nyomtatott nagy betűkkel ír. Mindenről. Amit megél, amit gondol. Olyasmiről, amiről mi nem is sejtünk. S most beavat az ő világába. Könyve Mondanám, de nem megy – Autizmus testközelből címmel jelent meg a Jezsuita Kiadó gondozásában.
CSAK AZT TUDOM ELMONDANI, ÉN HOGYAN TUDTAM EZZEL A PANKA AUTISÁGGAL
MEGBIRKÓZNI. VAGYIS HOGYAN BIRKÓZOM MÉG MOST IS. EGÉSZ ÉLETEMBEN
BIRKÓZNI FOGOK. DE EZ MÁR NEM EGY ELKESEREDETT HARC. EGYÁLTALÁN NEM
SZERETNÉK HARCOLNI. ÉLNI SZERETNÉK, ÉLNI NAGYON JÓL. […]
AMIT MOST MONDOK, JÓANYÁM MONDHATNÁ. SŐT, Ő NEM CSAK MONDJA,
CSINÁLJA IS. MERT AZ A SOK MELÓ, OTTHON MARADNI, BESZÉLGETNI, TANÍTANI,
VINNI EZER HELYRE. BÁTORÍTANI, ZOKOGNI, HA KELL, EGYÜTT. OTT LENNI. […]
AGYBAN, FEJBEN MINDENT ELŐRE TERVEZEK. PONTOSAN MINDENT ELŐRE KI
TUDOK CENTIZNI. ÉS AKKOR JÖN AZ, HOGY CSINÁLJUK. HISZEN FEJBEN MÁR TUDOD.
ÉS AKKOR JÖN AZ, HOGY NEM BÍROK ELINDULNI. MARADOK OTT, A KOMFORTZÓNÁMBAN.
NAGYON AKAROK MOZDULNI, DE MINTHA EGY NEHÉZ KŐ LENNE RAJTAM.
NEHEZEBB, MINT ÉN MAGAM. ISZONYÚAN NEHÉZ MEGMOZDÍTANI MAGAMAT IS.
KÉPTELEN VAGYOK BÁRMIT IS CSINÁLNI. AZTÁN JÖN VALAMI, ÉS INDULOK. ÉS CSAK
MEGYEK, MEGYEK, FOGALMAM SINCS, MIÉRT INDULTAM EL. ÉS AKKOR ROSSZUL
ÉRZEM MAGAM. MERT MINTHA CSINÁLNÉK VALAMIT. DE EZ EGY MINTHA ÁLLAPOT.
SOK ILYEN MINTHA ÁLLAPOTOM VAN. […]
A könyvet Schäffer Erzsébet, a Nők Lapja legendás újságírója szerkesztette, aki Panka történetét, és néhány rövidebb írását tavaly már olvasói elé tárta. „Ahogy olvasom Panka könyvét, ott van előttem ez a törékeny, huszonöt éves lány, görcsös kezével, gyermeki tisztaságú szemével, megrázó, őszinte, kendőzetlen gondolataival. Hallom a hangját. Pedig nem beszél, nem jönnek a szavak a segítségére. Csak ír. Valami csodával határos módon. Belül van önmagában, de mindent lát odakint. Szétfeszíti a közlés vágya, és tehetetlen. Fogják a kényszerei. Még. De már nem annyira, mint évekkel ezelőtt. Hangyaszorgalommal és cseppkövek kitartásával bontogatja a burkait. Édesanyja és tolmácsa, Klára segíti mindenben. Ugye nem véletlen, hogy éppen az ő édesanyja gyógypedagógus és logopédus!? Nem is akármilyen. Amikor főiskolás volt, az autizmusról még semmit nem tanultak. De elvégzett egy képzést, és Pankát ő tanítja ma is. Ha őbelé kevesebb szorul szakmaszeretetből, tudásvágyból, empátiából, akarásból, hitből, erős szavakból, nevetésből, éneklő kedvből, kreatív vagányságból, szemtelen és visszafogott bátorságból és lánya iránti szerelmetes szeretetből – nem tudni, hol tartanának. Busszal, metróval, rollerrel, görkorival közlekednek. Sátorral indulnak kis-nagy kalandjaikra. Szegény lennék, sokkal szegényebb, ha nem ismerném őket…” – írja a könyv fülszövegében.
A bő száz oldalas, naplószerű kötet fejezetei között Falus Kriszta fotóiról ismerhetjük meg egészen közelről anya és lánya bensőséges kapcsolatát, szavak nélküli gesztusait; a könyv függelékeként szereplő beszélgetésből pedig Panka családjának sorsa, s a könyv születésének körülményei is kiderülnek.
Könyvbemutató: 2022. október 16. délután 14.30-tól a Nemzeti Táncszínházban, a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében. Pataki Klárával és Schäffer Erzsébettel Végh Dániel, a Jezsuita Kiadó szerkesztője beszélget, a kötetből felolvas Pataki Flóra, közreműködik: Pataki Panka.
A kötet már megvásárolható az alábbi dobozra kattintva, s webshopunkban a kötetbe virtuálisan bele is lehet lapozni:
Mondanám, de nem megy
3330 Ft
