Dyekiss Virág

Hajaj, ha szeptember, akkor iskola

Bármilyen szépen ragyog is a napsugár, ha itt a szeptember, irány az iskolapad, az óvoda – és ezzel együtt egy teljesen más ritmus, napirend. Az utolsó nyári hét gyakran már teljesen az iskolára készülődés jegyében telik: rengeteg beszerzés, odafigyelnivaló, lehet, hogy még a betűket is érdemes átnézni. Emlékszem, egyik nyáron elfelejtettem talán a G betű kunkorítását, és a szomszédom kezéről próbáltam lelesni a megfelelő mozdulatot. Tovább olvasom „Hajaj, ha szeptember, akkor iskola”

Tornya Erika RSCJ

Nagyot mertem álmodni

1. Korán a Szentjánosbogár közösség bűvkörébe kerültél.

Dunakeszin élek a mai napig, oda születtem, és a rendszerváltás idején a mi gyártelepi Jézus Szíve-plébániánkról indult el ez a közösség. Több család összefogott azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára tartalmas és keresztény programokat biztosítsanak. Tovább olvasom „Nagyot mertem álmodni”

Gyöngyössy Orsolya

Pihen a falu

A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu”

Jancsó Árpád SJ

India közelebbről

Sokan az ellentétek országának mondják, egyszerre utalva India fejlődő gazdaságára és katasztrofális társadalmi problémáira. Mások képzeletében a szegénység szimbólumai, a nyomortelepek jelennek meg. Ismét mások egzotikus turistacélpontként tekintenek rá, mint az elefántok, a Tádzs Mahal vagy a jóga hazájára. Tovább olvasom „India közelebbről”