Barta István

A református szerzetes

Bakonybélben csendes hétköznap van. A völgyben megül a köd, és csapdába ejti a kályhákban égő fa félreismerhetetlen szagát. A Szent Mauríciusz Monostorban készül az ebéd: karfiolkrémleves, párolt lencse, virsli és cékla. Beszélgetés közben minden hétköznapi téma hasonlóképp gazdagodik, ahogyan a nem igazán különlegesnek hangzó cékla készül: János testvér szójaszószt, római köményt, kevés rumot és sok gyömbért is tesz a mélyvörös szeletek mellé. Bővebben „A református szerzetes” »

Keszeli Sándor

Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…

Eddigi szülői és pedagógusi tapasztalataim alapján azt látom, az írás is olyan területe a nevelésnek és a tanításnak, ahol a gyerekekhez való viszonyunk egésze érezteti a hatását.  Négygyermekes családapaként, kö­zépiskolai és főiskolai tanárként sok­féle módon köszön rám az írás: az al­kotás útjaként, nevelési kihívásként, feladatként, csiszolandó képesség­ként, mint a hétköznapi kommuni­káció minőségének egyfajta jelzője, a gyermek benső történéseinek „le­csapódása”, a szem mellett a lélek má­sik tükre… A következőkben az írás hat olyan kapcsolatát jellemzem rövi­den és a teljesség igénye nélkül, ame­lyek átgondolása hasznos lehet a ránk bízott gyerekek nevelése során. Bővebben „Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…” »

Dyekiss Virág

Hogyan hív böjtölni az egyház?

A családi rituálék, évről évre visszatérő közös élmények biztos alapot adnak a felnövekvő gyereknek, és ez igaz a mindennapok apró szokásaira és a jeles napok készületet és befektetést igénylő megünneplésére is. Merjünk kialakítani saját hagyományainkat, és beemelni akár új elemeket is, hogy az ünnepünk azt fejezze ki, amit át szeretnénk élni, és tovább szeretnénk adni. Bővebben „Hogyan hív böjtölni az egyház?” »

Koronkai Zoltán SJ

Kerkai Jenő levelezőlapjai

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Kerkai Jenő keresztútjáról szóló 2023. novemberi konferenciáján részt vett a „Kisatya” két idős rokona: Deák Ágnes és Judit. Elhoztak több fényképet, cikket és – ami a legértékesebb – Kerkai családjuknak írt levelezőlapjait, illetve számos történetet is megosztottak velem, amelyek gazdagítják a nagy magyar jezsuitáról alkotott képet, feltárva a szélesebb család történetét is. Bővebben „Kerkai Jenő levelezőlapjai” »

Németh István

Írásra serkentő Isten

A Szentírás szövegéről azt tartjuk, hogy sugalmazott. De hogyan is működik a sugalmazás? Milyen az, amikor Isten írásra biztat valakit? Lehet-e tudni, mi játszódik le voltaképpen ilyenkor? És ki a sugalmazott szöveg valódi szerzője? Bővebben „Írásra serkentő Isten” »

Görföl Tibor

Isten jósága és jóságának következményei

Nemeshegyi Péter SJ szellemi kiválósága, tar­tózkodó alkata és a lelkipásztori ne­hézségekbe-problémákba túlságosan belemerülni nem kívánó visszafo­gottsága bizonyos szempontból ma­gányossá tette, de nemcsak egy szer­zetesrend köteléke biztosított számára közösséget, hanem univerzalizmusa is, az a tény, hogy a szívébe valóban be­lefért minden ember. Bővebben „Isten jósága és jóságának következményei” »

Boros Gábor Péter

Az ima útjain

Írásunk arra vállalkozik, hogy egy keresztény és egy buddhista lelkiségi szerző kontemplációra vonatkozó életművét összehasonlítsa – a párbeszéd jegyében. A széles körben ismert és közkedvelt Thomas Merton amerikai trappista szerzetes és Thich Nhat Hanh vietnámi zen mester meglátásait vetjük össze. A cikk fő témája, hogy a két vallás kontemplációs-meditációs gyakorlata hogyan illeszkedik bele a saját hagyományába, valamint hogy párhuzamba állíthatók-e. Ha pedig igen, akkor előmozdíthatja-e ez a két vallás közötti párbeszédet és kölcsönös tanulást. Bővebben „Az ima útjain” »

Soós Anita

Kimondani a kimondhatatlant

„Hiszek Istenben, mindössze ennyit tudok mondani. Ez a hit sokkal inkább valamiféle láthatatlan jelenlét élményén alapul, mint azon a gondolaton, hogy mi az Isten. Ezt a jelenlétet hol erősebben, hol gyengébben érezzük. De Isten néma hangja mindig hallható, távollévő jelenléte mindig érezhető” – vallja a 2023 októberében irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett norvég Jon Josse. Bővebben „Kimondani a kimondhatatlant” »