Kollarits A. Christie

Az elveszett lány

1918. október 29. Ezt a napot Jánosy Ilka élete végéig nem fogja elfelejteni. Aznap szökött el otthonról a nővére, és aznap indult el a nyomozói karrierje. A Monarchia széthullóban, a spanyol nátha kegyetlenül szedi áldozatait, Ilka azonban az idővel versenyt futva, kétségbeesetten próbálja felkutatni Annát.

Bővebben „Az elveszett lány” »

Major Szabolcs

Közbringa-keringő

Már egy évtizede találkozhatunk a főváros utcáin a jellegzetes zöld kerékpárokkal. A MOL Bubikat szerkesztőségünk több tagja is előszeretettel használja, így most a nyomába eredtünk annak, hogyan fest a budapesti közösségi kerékpározás múltja, jelene és jövője.

Bővebben „Közbringa-keringő” »

Végh Dániel

„A főváros leglátogatottabb temploma”

A Jézus Szíve Jezsuita Templom történetét jó néhányan megírták már. Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából ezúttal az „őstörténet”, azaz az első ötven év kevésbé ismert ös­szefüggéseire szeretnénk rávilágítani. S hogy mi az archívumokból előásott – némileg meglepő – tanulság? Nos, az, hogy ötven év csipkerózsika-álom, valamint a rendszerváltozás óta eltelt harminc év után a templom mintha újraélné első fénykorát.

Bővebben „„A főváros leglátogatottabb temploma”” »

Jenei Gyöngyvér

„Van két tyúkunk”

1. A Szív magazinba való írás mellett milyen állandó tevé­kenységeid vannak?

Van két gyerekem, és „másodállásban” van munkám is, ami a Kapcsolódó Nevelés Egyesülethez kötődik. Ennek egyik alapítója és néhány éve a vezetője is vagyok, főként közösségszervezés és az oktatóképzés vezetése a felada­tom. Ezen kívül sokat dolgozom szülőkkel is, most is van két olyan csoportom, amiben hat héten keresztül elkezd­jük elsajátítani a kapcsolódó nevelés eszközeit. Nagyon hiszek abban, hogy ezekben a csoportokban fontos a sze­mélyesség, mert a saját sikertörténeteinken és elbukása­inkon keresztül tudunk a leginkább találkozni egymással. Bővebben „„Van két tyúkunk”” »

Horváth Árpád SJ

Behind the scenes

Lapunk novemberi száma Budapestről szól, hiszen százötven éve ebben a hónapban egyesült Pest, Buda és Óbuda, így létrejött az a nagyváros, ami jelenleg is az ország központja. Érthető tehát, hogy sok szó esik mostanában Budapest érdemeiről, szépségéről, súlyáról vagy éppen túlsúlyáról az országban.

Bővebben „Behind the scenes” »

Jenei Gyöngyvér

A révész két part között

A Szív ifjúsági rovatának főszerkesztőjeként és a Szentjánosbogár közösség alapítójaként is ismert, de eredeti hivatása szerint magyar-lengyel műfordító, és nem is akármilyen. Balassi, Márai, Krúdy, Kosztolányi és még sok más fontos magyar szerző szövegeinek megismertetését köszönhetjük neki mi is és a lengyel olvasók is. A világirodalom és a nemzetek közötti megértés munkásának tapasztalatairól beszélgettünk.

Bővebben „A révész két part között” »

Horváth Árpád SJ

Rednek

– Édös fiam, nem igaz, hogy nem tudsz röndösen megtű­rűközni! Elősző a fejödet, me ha a kobakod lucskos, akkó mindönöd lucskos. Osztán a többit sorjába lefelé, a karo­dat, a hátadat, és legvégű, ami lent van.

Bővebben „Rednek” »

Siptár Dániel, Végh Dániel

A vicemisszió

Történelmi szükségszerűség vagy puszta véletlen, hogy a XVI. században, majd Trianon után is a lengyel rendtartomány alá tartoztak az erdélyi jezsuiták? A kolozsvári jelenlét történetéből kiderül.

Bővebben „A vicemisszió” »

Tornya Erika RSCJ

Szilárd hittel

2023. október 22-én, 93 éves korában elhunyt Dávid Szaniszla. Utolsó interjúját A Szív magazinnak adta pár hónappal korábban. Ezzel a beszélgetéssel emlékezünk Pólira, a szegedi jezsuita templom közösségének meghatározó tagjára.

Bővebben „Szilárd hittel” »

Horváth Dóra

Sokszor nem értem, de nagyon szeretem

Huszonöt éve szolgál Magyarországon, jelenleg egy aprócska szentendrei közösség tagja. Azt mondja, bár a magyarországi domonkos rend az utóbbi évtizedekben folyamatosan válto­zott, eredeti küldetésük – az evangélium széles körben való hirdetése – a kezdetek óta ugyan­az. Szerzetesi közösségéről, a lengyelek és magyarok közti kapcsolódásokról, valamint iroda­lomról és gasztronómiáról is beszélgettünk.

Bővebben „Sokszor nem értem, de nagyon szeretem” »