ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A címlapon:
András Attila, a magyar jezsuiták új provinciálisa
A tartalomból:
Interjú Boros Misi zongoraművésszel
Ki számít fiatalnak Bellovics Gábor SJ szerint?
Ifjak a Bibliában, Ifjúság az egyházban
Petőfi 200
„Többre hív az Isten”
A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.
Bővebben “„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja””
Katolikus egyházunk egyik alapvető tanítása, hogy elhunyt szeretteinkkel maradandó közösségben vagyunk. Márpedig az előttünk járók közül számosan voltak olyanok, akiknek az élete s az a mód, ahogyan Jézust követték, amiképpen embertársaikat szerették és szolgálták, példaértékű számunkra. Ők alkotják a szentek közösségét. Bővebben “„Szentjeidhez végy fel égbe…””
A számok alapján készülő beszélgetésről Hofi atyának József Attila verse jut eszébe A számokról:
„Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”
A Balaton-melléki búcsújáró hely Mária-kegyszobrát a legenda szerint jezsuita országjáró sorozatunk előző állomásáról röpítették át az angyalok a törökök (vagy a reformátorok) elől Andocsra. A leghűségesebb zarándokok évszázadok óta Kalocsáról indulnak útnak hozzá, és közel négyszáz ruhája közül legtöbbször ma is a jellegzetes virágokkal hímzetteket viseli. S bár a ferencesek által épített bazilikába belépve lényegében semmi nem utal erre, az andocsi Mária- kultusz alapjait a jezsuiták fektették le a XVII. században.
Mi történik, ha valaki ismert örökös nélkül hal meg? Mi köti össze a magyar taxisofőrt a chicagói egzotikus halakkal? Hogyan ismerjük fel, hogy tényleg örökséghez jutunk, s nem csak át akarnak verni minket? Kövér Gáborral és Rapaport Gáborral, a Probate Research Hungary – Magyar Örököskutató Iroda Kft. két alapítójával beszélgettünk.
Luther Márton haláláig katolikusnak vallotta magát, és komolyan vette a nyugati egyház liturgikus tradícióját. Ragaszkodott Mária és a szentek emlékünnepeihez, a zsolozsmához, vagy éppen a litániához. Ugyanakkor ezek az ünnepek a későbbi protestáns – főleg a református – hagyományból kikoptak.
„Mindenek Szívének, azaz Jézus Szívének szenteljük dolgainkat szeretettel!” Bíró Ferenc jezsuita atya ezzel a mottóval indította útjára több mint száz éve a KORDA könyvkereskedés üzleteit és a kiadót, amely a korabeli Magyarország jelentős katolikus intézményévé vált.
Az alábbiakban személyes tapasztalatok alapján arról szeretnék vallani, hogy az imaélet változik, hogy a rózsafüzér éltető forrás, és hogy papként a hívek gyakran több lelki ajándékkal halmoznak el minket, mint amennyit mi valaha is képesek volnánk adni nekik. Azzal a reménnyel írok, hogy valamiképpen kiérződik gondolataimból, milyen jó dolog is imádkozni.
Mélyen megrendülve értesültünk egykori kedves kollégánk, Rudan Mária háromgyermekes édesanya haláláról. A jezsuitáknál kezdett el a gyermekvédelem témájával foglalkozni, majd 2019-től a Szerzetesi Irodán az Emberi Méltóság projekt vezetője lett. Felfoghatatlan veszteségükben együttérző szívvel és imával gondolunk az egész családjára. Máriára A Szív magazin 2021 áprilisi számában megjelent, nekünk adott interjújával emlékezünk.
Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.
