ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A címlapon
Joanna Urbańska műfordító, a Lengyel Intézet korábbi vezetője
A tartalomból
Szent II. János Pál öröksége
Erdő Péter bíboros személyes emlékei a lengyel pápáról
MotorkerékPálosok
Jezsuiták Lengyelországról, lengyelek Magyarországról
A Quo vadistól a Kispolskiig
Ha a jezsuita rend római, Jézus nevét viselő főtemplomát szokás a barokk első kiemelkedő alkotásaként emlegetni, akkor méltán hasonlíthatjuk hozzá a Győr főterén álló, jezsuiták által emelt Loyolai Szent Ignác- – ma már bencés – templomot, Magyarország legelső itáliai barokk stílusú szakrális épületét.
A D.O.C. borbár egyik asztalánál ücsörögve, a pincérekkel beszélgetve vár bennünket. Minden belépőnek hatalmas mosollyal, hangosan köszön. Ahogy bemutatkozunk, azonnal kávéval kínál, pedig nem fizető vendégként érkeztünk. Érződik, hogy született vendéglátós. Milyen mentalitást hozott magával Olaszországból? Mi segített neki beilleszkedni egy idegen országban? Milyen emlékeket őriz a jezsuitákról? Ezekről is beszélgettünk a sikeres étterem-tulajdonossal és egykori televíziós műsorvezetővel.
Néhány napja vonaton ültem, és a harsogó, üde tavaszi tájban gyönyörködtem, amikor megütötte a fülemet egy fiatal társaság beszélgetése. Többen utaztak együtt, és a szerelmi életükről meséltek egymásnak, főleg arról, hogy milyen nehéz ismerkedniük, mert egész nap dolgoznak, és a munkahelyen szerelembe esni nem tanácsos. Ezek után a közelgő pápalátogatásra terelődött a szó.
A Ferenc pápáról szóló könyvek sorából kiemelkedik a Perugiai Egyetem tanárának, Massimo Borghesinek a The Mind of Pope Francis – Jorge Maria Bergoglio’s Intellectual Journey [Ferenc pápa szellemisége – Jorge Mario Bergoglio intellektuális útja] című kötete, amely a jezsuita pápa életútját abból a szempontból tekinti át, hogy kik és miképp formálták gondolkodását. Főleg e mű alapján szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban néhány fontos szempontot, amely a pápalátogatás küszöbén segíthet bennünket, hogy jobban megértsük Ferenc pápa személyét és péteri szolgálatát.
Nem csak a csendben lehet találkozni Istennel. Van, akinek a természet, másnak egy tudományos, teológiai gondolat, a zene vagy a szegényekkel való találkozás teremti meg a kapcsolódás lehetőségét. Amikor nem tudunk kilépni az általános zajból, mégis keresztény gondolatokra, istenmorzsákra vágyunk, jól jöhet egy jó podcast.
Bővebben „5 + 1 keresztény podcast, amelyet érdemes hallgatni”
Pierre Clermidy SJ tavaly ősszel Marseille-től Budapestig kerékpározott, és azóta is a Jezsuita Kiadó közvetlen szomszédjában lakik. A jezsuita létről, teremtésvédelemről és szabadidőről is beszélgettünk vele, s azt is elárulta, mi jellemzi jól a magyarokat.
Molnár-Bánffy Katával, a Képmás Kiadó és a Salt Communications kommunikációs ügynökség vezetőjével lapkiadásról, erős nőkről, a vállalkozói hozzáállásról, az arisztokrácia hozományáról, Szent Márton köpenyéről és nem utolsósorban Ferenc pápáról beszélgettünk.
Három méter magasban állok egy rozoga létra tetején, fejlámpával a homlokomon, ágvágóval a kezemben, és egy évek óta nem gondozott barackfával viaskodom. Kedd este tizenegy óra van, és még nem vacsoráztam, nem tisztálkodtam, legalább egy óra, míg ágyba kerülök, pedig holnap kora reggel csörög az ébresztőórám, vár egy újabb munkanap, napokon belül nyomdába kell adni A Szív magazint. Nem ez volt a szabadidőm hasznos eltöltéséről alkotott vízióm, amikor nem is oly rég nagykörúti lakásunkban terveket szövögettünk feleségemmel a közös jövőnkről.
Elődeink ragyogó szimbólumokkal átszőtt vallási és közösségi cselekedetei az ünnep ma is élő és érvényes jelentéseit mozgósítják, melyeket a közös szokások az ő szívükbe, életükbe véstek. Az alább olvasható részlet A mi húsvéti bárányunk – Nagyböjti-húsvéti készülődés az egész családnak című készülő kötetből a húsvét népi-vallási történetébe kalauzol.
Hatalmas, a szegedi Szent József-templomnál majd tízszer nagyobb épület hirdeti Hódmezővásárhelyen, hogy alig több mint két évtizeden át virágzó jezsuita misszió működött az alföldi tanyavilág közepén. Bár a rendszerváltozás után történt kísérlet az újramegtelepedésre, jó tíz éve az utolsó jezsuita szerzetes is eltávozott Vásárhelyről. Az emlékük azonban elevenen él.
