Szigeti László

Hol van Isten az életünkben?

Egy neves magyar színházi rendező a kilencvenes évek második felében színpadra vitte az evangéliumot. Csaknem másfél órás előadóestet szerkesztett belőle – no nem missziós céllal, hanem azért, mert külföldön nagy sikert ért el egy hasonló vállalkozás. (Idehaza nem így tör­tént.) A magát öntudatosan ateistának valló művész a bemutató előtt megkérte egyik ismerő­sét, egy lelkészt, hogy nézze meg a produkciót, és mondja el róla a véleményét. Az többek közt így hangzott: „Érezhető, hogy nem vagy bekapcsolva odaföntre.”

Bővebben “Hol van Isten az életünkben?” »

Gájer László

Egyszerűség és figyelem

A csend és a figyelem igénye oka és magyarázata lehet a tér tisztaságára vonatkozó kívánalomnak. A zajból elemelkedve, egy őseredeti tudásnélküliség állapotához közelítve a teljes figyelem állapotára kell törekednünk. Olyan tisztaságot érintünk, amely áttetsző, és átengedi magán a fényt, amely az egyetemes médiuma. Ebben az összefüggésben pedig nem elsősorban a térstruktúra egyszerűsége a fontos, hanem a szív egyszerűsége és érdekmentessége.

Bővebben “Egyszerűség és figyelem” »

Deák Hedvig OP

Isten felé vezető szegénység

Diákkoromban volt egy ferences tanárom, akinek sok jó tulajdonsága közül a számomra leginkább megragadó a nagylelkűsége volt. Személyes tulajdonnal alig rendelkezett, mégis mindig adott vala­mit. Bárki találkozott vele, biztos nem jött el tőle anélkül, hogy valamit ne ajándékozott volna neki. El is gondolkodtam rajta, mi lehet a titka. Ma azt mondanám, hogy a helyesen megélt szerzetesi sze­génység szabadította fel erre a nagylelkűségre. Részlet a Szív magazin december- januári számában megjelent cikkből.

Bővebben “Isten felé vezető szegénység” »

Guba Imre

Úton a birtoklástól a kapcsolódásig

Bevalljuk vagy sem, valamennyien mélységesen vágyunk a bensőséges, érzelmileg biztonságos kap­csolatokra, s ezek fenntartása és ápolása elsődleges feladatunk. Ugyanakkor mindannyian újra meg újra átéljük a bizonytalanság alaptapasztalatát. Az ezzel kapcsolatos szorongás orvoslását keresve aztán sokan válnak foglyaivá a birtoklás sokféle csapdájának. De kiút is van innen, egy emberibb élet felé. Első lépése épp annak tudatosítása lehet, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségünk.

Bővebben “Úton a birtoklástól a kapcsolódásig” »

Tornya Erika RSCJ

Evezz a mélyre!

Amikor a címben jelzett papi jelmondatát választotta, még nem tudta, mennyire meghatározza majd az életútját. A makói plébánossal egyszerűségről, csendről beszélgettünk, és arról, Isten hogyan formálgatja, mélyíti személyiségét.

Bővebben “Evezz a mélyre!” »

Ladányi Éva

Afganisztán margójára

Alig volt olyan időszak az emberiség történelmében, amikor ne lettek volna háborúk valahol a Földön. Új birodalmak születtek, mások a feledés homályába merültek. Afganisztánban a tör­ténelem hajnala óta háborúk dúlnak. Az elmúlt évszázadban nem volt olyan afgán generáció, amely ne tapasztalta volna meg a háború borzalmait. 

Bővebben “Afganisztán margójára” »

Lukácsy György

„Rosszul segíteni bűn”

A jóléti erkélyről nem látszanak azok a részletek, amelyek érthetővé teszik az emberi nyomor mélységeit. A háromszáz legszegényebb településen kétszer annyi gyermek születik, az édesanyák pedig átlagosan nyolc évvel korábban hozzák világra első gyermeküket, mint az ország más részein. A társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke arra világít rá, hogy a lelkiismeret-furdaláson és a hibáztatáson kívül mit tehet a másikért tenni akaró ember. Bővebben “„Rosszul segíteni bűn”” »

Vízi Elemér SJ

Az egyszerűség szeretete

Kapcsolatban vagy-e a szegényekkel? – kérdezte az általános elöljáróm egyik személyes beszélgetésünk során. A kérdést azóta is hordozom. Nem arról szólt, hogy segítem-e a szegényeket, hanem hogy kap­csolatban vagyok-e velük. Lényeges kérdés, hiszen a hitünk „földelését” jelenti. Bővebben “Az egyszerűség szeretete” »

Csáky-Pallavicini Krisztina

Ágtól a levél, levélkétől az ág…

A halottak napja olyan témát hoz közel hozzánk, amellyel kapcsolatban nekünk, felnőtteknek is van mit megemésztenünk. A halál, az elmúlás és a veszteség kérdése nemcsak akkor fog­lalkoztat minket, ha éppen valamelyik szerettünket gyászoljuk, hanem ciklikusan megjelenik a gondolatainkban, rendszerint fájdalmas, szomorú vagy szorongásteli érzéseket keltve. Termé­szetes ösztönünk, hogy ezektől a számunkra is megterhelő kérdésektől szeretnénk megkímélni gyermekeinket, különösen a legkisebbeket, és gondoskodó szeretettel megóvni őket a fájdalmak legigazibbjától: a földi élet végességének érzésétől. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Bővebben “Ágtól a levél, levélkétől az ág…” »