Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én emlékezik meg az egyház Szűz Mária „elszenderüléséről”, és ekkor ünneplik a katolikusok a Szűzanya mennybevételét. Vagyis azt, hogy Jézus édesanyjának nemcsak a lelke, hanem a teste is az örökkévalóságba jutott, mégpedig azonnal a földi élete végén. Tovább olvasom „Kegyelemmel teljes”
A Szív cikkei
Irány a Via Transilvanica!
2020 novemberében kezdődött. Abban az évben lettem harmincéves, és a legjobb barátnőmmel, Annával akkor ünnepeltük barátságunk tizenötödik évfordulóját – szerettünk volna ennek örömére valahova elutazni, de az országból a lezárások miatt nem mehettünk ki, így kénytelenek voltunk belföldi alternatívában gondolkodni. Két külön irányból jutottunk végül ugyanahhoz az ötlethez: pár napot gyalogoljunk a Via Transilvanicán! Tovább olvasom „Irány a Via Transilvanica!”
Szomorú örökkévalóság
Sokan és sokszor elmondták már, milyen rettenetes logika érvényesült abban, hogy az emberiség történetének legélesebb és legpusztítóbb fényjelensége éppen Jézus színeváltozásának ünnepén, a csodálatos Tábor hegyi fény emléknapján villant fel: 1945. augusztus 6-án dobták le az atombombát Hirosimára. Kevésbé gyakran hangzik el, hogy a japán városban jezsuiták is tartózkodtak ekkor, és közülük legalább ketten az egész világon ismertek lettek később. Tovább olvasom „Szomorú örökkévalóság”
Fociöltözőből a plébániára
A rákospalotai öltözőből a pestszenterzsébeti plébániára vezető útjáról, Marco Rossiról, Szoboszlairól, foci-Eb-ről, Ferenc pápáról, a Franciscus Alapítványról és persze a sörről is kérdeztük Rónaszéki János káplánt. Tovább olvasom „Fociöltözőből a plébániára”
Smoke Sauna Sisterhood – A megtisztulás rítusa
Kerültünk-e már olyan helyzetbe, hogy hirtelen életünk legféltettebb titkairól meséltünk egy vadidegen embernek egy vadidegen helyen? S utólag mintha magunk sem értettük volna, mi váltotta ki ezt az őszinteségi rohamot… A hely szelleme? Vagy az a különleges összehangolódás, amit a másikkal éreztünk? A Sundance-nyertes Smoke Sauna Sisterhood a nyári forróság közepén a hűvös Észtországba invitál minket, egy szauna mélyére, ahol feltárul a lélek. Tovább olvasom „Smoke Sauna Sisterhood – A megtisztulás rítusa”
„Mindegy, milyen tempóban, csak haladjak”
A Jézus Szíve Társasága közösség tagjának testi-lelki mozgatója a rendszeres futás. Ennek történetéről és ajándékairól mesélt. Tovább olvasom „„Mindegy, milyen tempóban, csak haladjak””
Itt a Szívem!
Képzeljük el, hogy A Szív újságnak saját védőszentje, de legalábbis égi pártfogója lesz belátható időn belül. Ki lenne erre alkalmasabb, mint Bódi Mária Magdolna, akit hamarosan boldoggá avat az egyház? Hiszen ő „Itt a Szívem!” felkiáltással, nagy lelkesedéssel árulta a lapunkat. Rövid, de teljes életéről Szakács Péter atyával beszélgettünk, aki a Veszprémi Főegyházmegyében több munkája mellett Bódi Mária Magdolna, a vértanúság hírében elhunyt munkáslány boldoggá avatásának püspöki delegátusa volt, végigvitte az ügyet egészen az egyházmegyei szakasz lezárultáig, s könyvet is írt Magdi életéről Boldogok a tiszta szívűek címmel. Tovább olvasom „Itt a Szívem!”
A Missio Rákócziana
Egy város, ahol szinte semmi nem emlékeztet a jezsuita múltra, avagy hogyan került a Jézus Társasága épp a református kollégiumáról híres Sárospatakra, és mire jutottak a páterek a protestantizmus fellegvárában? Tovább olvasom „A Missio Rákócziana”
Rejtett kincseink otthona
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye olyan helyeket, történeteket rejt, amelyek igen hamar az ember szívéhez tudnak nőni. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya tagjai és munkatársai közül többen is innen származnak, közülük Alakszainé dr. Oláh Annamária ügyvezetővel, Nevelős Gábor jezsuita atyával és Érsok Gáborral, a Jézus Szíve-templom koordinátorával beszélgettünk a borsodi élet örömeiről, csodáiról és nehézségeiről. Tovább olvasom „Rejtett kincseink otthona”
Egy európai és evangéliumi ember
Nagyon örülök, hogy A Szív magazin úgy ítélte meg, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéről szóló szám nem jelenhet meg egy Kuklay Antalról szóló cikk nélkül. Ha rajtam múlna, egy Magyarországról vagy akár Európáról szóló szám sem jelenhetne meg nélküle. Mert Tóni atya európai ember, a szó legigazabb, legszebb értelmében. Hosszú élete során – idén júniusban lesz kilencvenkét éves – bármelyik európai egyetemen taníthatott volna. Már csak a nyelvismeretei alapján is. Ehhez képest több mint egy emberöltőn keresztül (miután az 1956-os eseményekben való részvételéért kapott hosszú börtönbüntetése után szabadult) egy ezerháromszáz lelkes zempléni falunak volt a plébánosa. Talán ennek is köszönhető életének hihetetlen evangéliumi kisugárzása. Tovább olvasom „Egy európai és evangéliumi ember”