Szereplőinek esendőségén, küzdelmeiken és hibáikon keresztül közös, mindennapi, megfoghatatlan valóságunk rajzolódik ki, történetei közel hozzák az életet. Legújabb regénye, a Mamikám, mely belülről mutatja meg egy nyomorban élő cigány nő és egy magára maradt falusi asszony hétköznapi, mégis megrendítően drámai kapcsolatát, új nyelvet szólaltat meg a magyar irodalomban. A József Attila-díjas íróval erről a könyvről és sok minden másról is rendhagyó módon, levélváltásokon keresztül beszélgettünk. Részlet a Szív magazin októberi számában megjelent cikkből Continue reading „„Az írás a lét megoldhatatlanságára épül””
A Szív cikkei
Kenyér után bor
Amikor ezeket a beköszöntő sorokat írom lapunk októberi számához, még elevenen él bennem a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lélekemelő élménye. Mindenkitől azt hallhatjuk, hogy ez a nagy katolikus találkozó minden előzetes elképzelést és elvárást felülmúlt. Ezt még azok is elismerik, akik különben nehezen tudnak mit kezdeni bármilyen vallási megnyilvánulással, ami a szigorúan vett magánszférán túl megmutatja közösségi erejét. Continue reading „Kenyér után bor”
Lélekáradás és éltető víz
Vízből születtünk, s a víz vezet el minket a beteljesülésünkig. A forrás sziklája, Jézus a bensőnkben fakasztja fel az élet vizét. Ezért aki benne hisz, nem tud kiszáradni-elsorvadni a legellentmondásosabb, legkedvezőtlenebb és legsivárabb külső körülmények közepette sem. Hitünk középpontjáig vezet, ha figyelemmel kísérjük a Bibliában a víz, a forrás képét. Continue reading „Lélekáradás és éltető víz”
„És ezért még fizetnek is…”
A fenti idézetet a Bécsi Filharmonikusok néhai tagja, a muzsikálást szenvedélyből űző Otto Strasser könyvének címéből kölcsönöztük. A hegedűművész szavai azoknak a budapesti kerékpáros futároknak a szájából is elhangzottak, akikhez júniusban egy teljes munkanapra csatlakoztunk. De meddig örömbiciklizés, és honnantól kőkemény robot nyolc-tíz órán át akár nyolcvan-száz kilométereket pedálozni? Kipróbáltuk. Nyeregbe, indulás!
Sajgóapostolkodás szabadon
„Amikor 1981–82-ben kerestem, melyik szerzetesrendbe hívnak odafentről, az fogott meg leginkább Ignácban, hogy újra és újra vibráló nyugtalansággal érzett rá, hogyan érhet el valami nagyobb jót, szépet, nagyszerűt. Isten túlcsorduló és feltétel nélküli szeretetére akart illő választ adni.”