A Szív cikkei

Végh Dániel

Kertészek és ökoszociális forradalmárok

Sokan Ferenc pápa öt évvel ezelőtt közzétett, Laudato si’ kezdetű enciklikájához kötik a teremtésvédelem témáinak megjelenését a katolikus közbeszédben. Pedig a teremtett világ tisztelete, a fenntartható gazdálkodás és a társadalmi felelősségvállalás motívumai a kezdetek óta jelen vannak a jezsuita hagyományban. Sőt, időről időre korszakos jelentőségű kísérletekben öltöttek nagyon is kézzelfogható formát.  Continue reading „Kertészek és ökoszociális forradalmárok” →

Lukácsy György

Jézus kopogtat – de belülről

Meghökkentően nagyszerű életet kéne élnünk – mondja Ferenc pápa nyomán a volt váci megyés főpásztor, akit tavaly még tele templom, virágszőnyeg és harangszó fogadott, amerre csak járt, nyugalmazása után Nagymarosra költözve viszont most mindennap szembesül az egyház valódi állapotával. Annyit máris elárulhatunk: türelmetlen.

Continue reading „Jézus kopogtat – de belülről” →

Balogh Fruzsina

Fenntartható bizalom

Sokat tanulhatunk abból, ahogyan gyermekeink ráfeledkeznek a természet hétköznapi csodáira, vagy épp az örömükből, amit például a pocsolyába ugrálás okoz nekik egy esős napon. De mi történik, ha őket is meglegyinti a veszteség szele, a Földért érzett aggodalom? Hogyan beszélhetünk velük környezeti kérdésekről, a saját felelősségünkről, és miként kezelhetjük mélyről jövő érzéseinket a mostani válságos idők láttán?  Continue reading „Fenntartható bizalom” →

Patsch Ferenc SJ

Erkölcsi kötelességünk az állatokkal szemben?

Nagyvárosban élve is szinte mindennap találkoz(hat)unk a bibliai teremtéstörténetben előttünk járó két-, négy-, hat- vagy nyolclábú élőlényekkel. Az azonban nem feltétlenül tudatosul bennünk, hogy etikai vonatkozásai is vannak a velük való békés (vagy épp békétlen) egymás mellett élésünknek. Ezzel kapcsolatban is tanulságos szétnéznünk a nagy vallások tájékán. Continue reading „Erkölcsi kötelességünk az állatokkal szemben?” →

Martos Levente Balázs

„Ujjaid műve az…”

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…” – kezdi Vörösmarty idilli képpel Előszó című versét. Sokkal közvetlenebb értelemben én is elmondhatom, hogy gyönyörű, tiszta kék ég ragyog fölöttem, amikor elgondolkodom a címben jelzett szentírási témáról. Csak egy kicsit kell nyújtóztatnom a nyakam, hogy a szürke tűzfalak, szögletes udvarok határolt tereiből is a végtelenbe lássak. Continue reading „„Ujjaid műve az…”” →