Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt országosan ismert, rendszeresen láttam egy parkban, ahogy félrevonulva eteti speciális kerekesszék-babakocsi-bicikli-utánfutó hibridben ülő, láthatóan súlyosan sérült kisfiát. Lenyűgöző türelemmel, odafigyeléssel, messzire sugárzó szeretettel. Két okból nem szólítottam meg akkoriban: szégyelltem magam, hogy jóllehet nekem egészségesek a gyerekeim, nem vagyok ennyire odaadó édesapjuk, másrészt bevallom, kissé megijesztett extravagáns külseje. Számomra ő mintaapa, igazi mai József.
A Szív cikkei
Ez egy átimádkozott hely
1. Mi a legelső élményetek erről a helyről?
Piffkó László: Amikor először jöttünk ide, 1998 májusában, még nem volt GPS, és csak haladtunk előre az erdő mélye felé, útközben egy lélekkel sem találkoztunk, úgyhogy már majdnem visszafordultunk, amikor a falu előtt az egyik tisztásról fölsejlett egy-két háznak a teteje. Az Életrendezés Házában Vácz Jenő jezsuita fogadott minket, egy töpörödött kis öregember, akinek csillogtak a szemei, és ahogy tessékelt minket befelé, a nyitottsága, a bizalma, az egész jelensége azonnal megragadott minket. Tovább olvasom „Ez egy átimádkozott hely”
Egy ágostoni dilemma: jazz a templomban?
A XXI. század harmadik évtizede felé lépdelve talán már nem elsietett kijelentés, hogy a jazz kiérdemelte, hogy felhangozhasson a templomokban. Minden azon múlik, ki mit hall vagy lát bele ebbe a muzsikába. Eszközkészlete vitán felül ugyanúgy alkalmas Isten dicséretére, képes a hívők hangulatát felerősíteni, mint szinte bármelyik más zenei műfaj. Tovább olvasom „Egy ágostoni dilemma: jazz a templomban?”
Egy igazi zarándok
Pontosan négy hónapi gyaloglással, május 1-jén indult, és augusztus 31-én érkezett meg Santiago de Compostelába Szádeczky-Kardoss Géza. Nem a sportteljesítmény és nem is a Camino legendája vonzotta, egyszerűen csak meghallotta – és némi hezitálás után – elfogadta a hívást. A jezsuitákhoz sok szállal kötődő zenetanár a gyakorlati részletekről és lelki útjáról is mesélt. Tovább olvasom „Egy igazi zarándok”
A világ a pandémia után
Ebben a cikkben reménytelen feladatra vállalkozom: rövid helyzetértékelés után megkísérlem előre jelezni a világ Covid–19 utáni állapotát. A dolog a lehetetlennel határos, hiszen a jövő egyik legfőbb jellegzetessége, hogy elvileg beláthatatlan. Minden jóslatom tehát e bizonytalanság figyelembevételével kezelendő: a dolgok másként is alakulhatnak. Tovább olvasom „A világ a pandémia után”