Patikamérleg helyett őszinte közlés

Beszélgetés Petruska András énekes-gitáros-dalszerzővel

Petruska - Fotó: Földházi Árpád

Miért ír valaki egész lemeznyi dalt a négyes metróról? Mi szükség van egyáltalán lemezekre az internet korában? Petruska, a „trubadúr” szerint hiába várják, hogy ő legyen „az új Cseh Tamás”. Azt is mondja: a lemezlovasok sem riválisai a valódi zenészeknek, akiknek az őszinteség a legfőbb jellemzőjük.

Tavaly óta mintha csönd lenne Petruska András körül. Persze minden viszonylagos, tavalyelőtt ugyanis még sokat szerepelt a televízióban az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatójának felfedezettjeként. Alkotói fázisban van?

Az idei évre valahogy lazább lett a hozzáállásom, persze a naptáram az nem. Kapunyitó című lemezemmel végigturnéztuk az országot, kétszáz koncertünk volt, nagyjából el is helyezett a magyar zenei palettán. Odáig jutottam, hogy ami koncert „befut”, annak örülök, de elsődlegesen az most a cél, hogy elkészítsem a következő lemezt, ami már nem csak arról szól, hogy megírom, és stúdióba megyek vele.

Hanem?

Sokkal kevésbé szorongok, mint régen, ezért jobban is tudok együttműködni; kevesebbet vállalok magamra egyedül. Jövő tavaszra készülhet el, az emberekkel való egyes viszonyaimat teszem tisztába. Egyelőre az eddigi legvidámabb anyagomnak tűnik. Új fejezet lesz, mert arra jöttem rá, hogy nem véletlenül „kollaborálok”. Most jött el az ideje bővülni a produkciónak, olyan zenéket kipróbálni, amik jobban szólnak együtt, mint egyetlen hangszer hat húrjára kiosztva.

Nem fél attól, hogy az egy szál gitáros „petruskaság” csorbul ettől?

De, természetesen igen. A „petruskaság”, ha van ilyen, elsősorban a lelkületemen és a közlésen múlik, nem a formán. A másik, ami eszembe jut: Mikor kockáztassak, ha nem most? Mi történik, ha nem jön be? Bármikor vissza lehet térni a régi megoldásokhoz, nem zárok el semmit, és nem fordítok hátat a múltnak, lesznek továbbra is szólóestek.

Élvezem, ami mögöttem van, de a folyamatos megújulásban hiszek.

Sok a kétség, de boldogság és hit is van bennem, amikor az új dalokon dolgozom. Működni fognak. Vagy legfeljebb nem, na bumm, nem érzem, hogy bármi vesztenivalóm lenne.

(…)

Fotó: Földházi Árpád

A teljes cikk A Szív júniusi számában olvasható