Sokoldalú, stílusokban megmártózó, emblematikus énekesnő. Népdalokban, régi zenében, gyerekdalokban egyaránt jeleskedik, soha nem skatulyákban gondolkodik. Amolyan újkori reneszánsz ember, aki ráadásul gondolkodó, érzékeny, háromgyermekes családanya. Karácsony előtt beszélgettünk anyaságról, családról, Erdélyről, imádságról.
Olyan a színpadon, mint aki azon kívül is egyfolytában a zenében él, mint akinek az éneklés az éltető levegője, mintha e nélkül nem is lenne igazán. Így éli meg?
Többször töprengtem már azon, vajon lehetnék-e más, tudnék-e ilyen odaadással élni más hivatásnak. S bár lenne bennem ambíció a színészet vagy akár a költészet iránt, illetve nagy szerelmese vagyok a természetnek, a kertnek, a növényeknek is, alapvetően ez az én utam. Az éneklés folyamatos örömforrást, megújulást és adakozást jelent számomra. Már volt, hogy felcsattantam, hagyom az egészet, annyi nehézséggel találtam szembe magamat. De valójában elképzelni sem tudom ezt a lehetőséget.
Mégis azt mondta egyszer, hogy kiélezett helyzetben az anyaságot választaná az előadó-művészet helyett.
A gyermek és az élet továbbadása ösztönös, megkérdőjelezhetetlen része egy nő útjának. Természetesen vannak különféle sorsok, amikor valamiért ez a küldetés nem vagy másképp teljesülhet be, például nem saját gyermek vállalásával. De nekem megadatott, hogy három gyönyörű kislányom van, akik egyértelműen a legfontosabbak számomra az életemben. Ezzel együtt küzdelmes, olykor nagyon nehéz az anyaságot összeegyeztetni a hivatással. Sok és folyamatos áldozatot kíván tőlem, amit nem mindig egyformán tudok meghozni. De hát bármennyire is szeretem a munkámat, milyen öröm, siker, cél lehetne fontosabb az embernél, kiváltképp a belőlem fogant kis embereknél?
