„Ha lefogyok pár kilót, jobban érzem majd magam a bőrömben.” „Ha megszületik a gyermekünk, rendbe jön a házasságunk.” Ismerősek az ehhez hasonló mondatok? De sokszor hiába kapjuk meg, amit szeretnénk, valahogy mégsem vagyunk elégedettek. Így a boldogság csupán illúziónak tűnhet.
Önsegítő könyvek tucatjai szinte receptként kínálják a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét módszerét a boldogság eléréséhez. Tényleg ezen múlik, hogy jól érezzük magunkat?
– Elménk hajlamos a jelenből a múltba és a jövőbe „ugrálni”. Amikor a múltban járunk, azon rágódunk, mit miért tettünk, a jövő pedig félelemmel tölt el minket. Mivel könnyen megfeledkezünk arról, hogy ezek csupán gondolatok, nehezen tudunk az „itt és most”-ban lenni. A gondolataink elkalandoznak, és sokszor még a pillanatnyi pozitív élményeket sem vesszük észre. A tudatos jelenlét arra tanít, hogyan tudjuk teljesebben megélni az élményeinket. Nemcsak arról szól, hogyan fogadjuk be a jót, hanem a negatív élményekkel szemben is toleránsabbá válunk. Gyakran küzdünk ijesztő gondolatokkal, amelyek aggodalommal töltenek el bennünket. És hiába próbáljuk elnyomni őket, egyre erősebbé válnak. Ami nem csoda. Ha például azt mondják nekünk, hogy öt percig ne gondoljunk a fehér medvére, biztos, hogy abban az öt percben másra sem tudunk gondolni, sőt még órákkal később is eszünkbe jut. Ez a gondolatelnyomás paradox hatása. A tudatos jelenlétben nem küzdünk a rossz érzéseinkkel. Nem nyomjuk el, hanem tudatosítjuk őket, és ezáltal nyerünk egyfajta szabadságot. A negatív érzések természetes részei az emberi életnek. De amikor észrevesszük, mi zajlik bennünk, akkor hatással lehetünk arra, hogy ne a rossz gondolatok irányítsanak bennünket.
Hogyan találkozott ezzel a technikával?
– Egyrészt szakmai vonalon, másrészt a magánéletemben. A munkámban a lehető leghatékonyabb terápiás módszerek alkalmazására törekszem. És ahogy számos tudományos vizsgálat mutatja, magam is megtapasztaltam, hogy a mindfulness igen eredményes eszköz. És a magánéletemben is ezt érzékeltem. Egy időben ugyanis túl sok mindennel foglalkoztam egyszerre. A magánrendelés, a tréningek, a tanítás és az írás mellett otthon várt rám a családom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy még otthon is folyamatosan a munkán jár az eszem, és nehezemre esik a családtagjaimra figyelni. Nem tudtam kikapcsolni, ugyanakkor a szerteágazó gondolatok miatt egyre fáradtabb és stresszesebb lettem. Éreztem, hogy ez nem mehet így sokáig. A mindfulness segítségével sikerült kijönnöm ebből a helyzetből, és rendszereznem a gondolataimat. Ma már az egyetemi oktatást is felfüggesztettem, így több időm jut a fontos dolgokra. Jobban ki tudom élvezni azt az időt, amikor a gyerekeimmel vagyok, vagy ha végignézek a teraszról egy naplementét. Már nem kalandoznak el a gondolataim, és kevésbé nyomaszt a teendőim súlya.
„A tudatos jelenlétben nem küzdünk a rossz érzéseinkkel. Nem nyomjuk el, hanem tudatosítjuk őket, és ezáltal nyerünk egyfajta szabadságot.”
Megszabadulhatunk az összes negatív gondolatunktól? Létezik olyan állapot, amikor nem gondolunk semmire?
– Bizonyos élethelyzetekben természetes, hogy negatív érzéseink vannak. Például ha megbánt minket valaki, dühöt érzünk, és szorongunk, ha egy vizsga vagy egyéb megmérettetés előtt állunk. Ha megéljük e rossz érzéseket, az azt jelenti, hogy egészségesek vagyunk. A szorongásnak van adaptív funkciója, nem véletlenül alakult ki az evolúció során. Segít minket a túlélésben azzal, hogy jelzi a veszélyt. Sosem a szorongás jelenti a problémát, hanem a rá adott nem megfelelő válasz. A tudatos jelenléttel sem az a célunk, hogy kiürüljön az elménk, hanem az, hogy egyet lépjünk hátra, és próbáljunk kívülállóként nézni a saját elménkre. A gondolatok olyanok, mint egy szemüveg, amelyen keresztül nézzük a világot. Ha arra gondolunk, hogy örök vesztesek vagyunk, minket senki sem szeret, akkor így látjuk magunkat és más embereket is. Az a célunk, hogy levegyük ezt a szemüveget, és ránézzünk arra, miért vannak ezek a gondolatok, és mi van mögöttük.
Mit tanácsolna egy olyan embernek, aki a kiégéssel küzd, és abban a mérgező környezetben, ahol dolgozik – érthető módon – inkább tudatos menekülésre és nem tudatos jelenlétre vágyik?
– Meg kell vizsgálni, hogy konkrétan mi vezetett el idáig. A tudatos jelenlét nem varázsszer. Ilyen nincs a pszichológiában. Van, amikor a mindfulness nem segít, és más terápiás eszközre van szükség. Amikor nem akarunk szembenézni a problémákkal, és felvállalni a konfliktusokat, menekülési vágy van bennünk. Ha meglátjuk a főnök e-mailjét, azonnal kilépünk a levelezőből, hogy ne kelljen elolvasni, mit írt. Ha a házastársunk beszélgetést kezdeményez, alvást tettetve inkább kilépünk a szituációból. De egy idő után észrevesszük, hogy a problémáink nem oldódnak meg, sőt egyre rosszabb helyzetbe kerülünk, és növekszik bennünk a félelem. A terápia során azt tanítjuk meg a klienseknek, hogyan mehetnek közel ahhoz, amitől félnek, és hogyan nézhetnek szembe vele.
Családterapeutaként és családos emberként is tudom, milyen nehéz az, amikor szalad a háztartás, és nincs idő semmire, a gyerek meg éppen sír. Nincs mindig lehetőség arra, hogy leüljek, és negyven percig meditáljak. Ilyenkor azáltal élem meg a tudatos jelenlétet, ha a gyerekre figyelek. Hiszen azt nemcsak egy erdőben vagy nyugodt helyen meditálva tudom elérni, hanem akkor is, amikor éppen a gyerekemmel játszom, házimunkát végzek, vagy a párommal beszélgetek, és figyelek rá. Persze a kezdőknek inkább azt tanácsolom, hogy akkor kezdjék el gyakorolni a tudatos jelenlétet, amikor stresszmentes körülmények között vannak. Ha ebben az állapotban megtapasztalják a tudatos jelenlétet, később mozgalmasabb környezetben is tudják majd alkalmazni. Egy idő után ugyanis egyfajta reflexszé válik ez a gondolkodásmód, mivel az agyunk működése is átalakul közben.
Milyen gondolatok tarthatják fenn a lehangoltság állapotát? Mikor kezdjünk aggódni, hogy baj van, és kérjük egy szakember segítségét?
– A gondolatok akkor tarthatják fenn a lehangoltságot, ha elfelejtjük, hogy azok pusztán mentális „termékek”, és sokszor nem egyeznek a valósággal. Kéttípusú gondolattal kapcsolatban vagyunk hajlamosak ezt elfelejteni: az egyik csoport a szerethetőség köréhez tartozik: „nem szeretnek mások”, „nem vagyok elég jó ember”. A másik a teljesítményre fókuszál, például „nem vagyok elég kompetens”, „kudarcot fogok vallani”, „reménytelen a jövőm”, stb. Akkor érdemes felkeresnünk egy szakembert, ha azt érezzük, hogy ezek a gondolatok megbénítanak minket, akadályozzák a hatékony működésünket, és nem tudunk másokra figyelni. Sajnos a mai napig sok hiedelem társul a pszichoterápiához. Egyesek szerint ez csupán úri szeszély, mások azt hiszik, hogy aki pszichológushoz jár, biztosan őrült. Sokan az ilyen előítéletek miatt nem merik szakember segítségét kérni. Az én szememben viszont komoly bátorságra vall, ha valaki pszichológushoz jár, mert ez azt jelenti, hogy szembe tud nézni önmagával.
A mindfulness mennyi idő után hoz változást az életünkben?
– Két hónap múlva érezhetők a változások. Ennyi idő után kezdünk másképp viszonyulni a gondolatainkhoz. Jó hír az, hogy a tudatos jelenlét nemcsak abban segít, hogy a rossz érzéseket el tudjuk fogadni, hanem a jó érzéseinket is intenzívebbé teszi. A cél az, hogy ne akarjuk görcsösen a jó érzéseket, hanem mindkét érzésre legyünk nyitottak. Fontos kiemelnem azt az attitűdöt, hogy amikor ránézünk a gondolatainkra, ezt meleg-elfogadó érzésekkel tegyük, legyünk nyitottak és kíváncsiak.
Ön figyelemzavarral küzdő gyerekeknek is szervez mindfulnesstréninget. Hány éves kortól használható ez a módszer?
– Ezt nem könnyű megmondani, mert nehéz meghúzni a határt a figyelemzavaros és a nem figyelemzavaros gyerekek között. A módszer különösen hatásos a figyelemzavaros gyerekek esetében. Általában hat-hétéves kortól már részt tudnak venni a foglalkozásokon. De fontos lenne, hogy már jóval korábban odafigyeljünk arra, hogy a gyerek mit lát a szülőktől. Ha úgy beszélünk hozzá, hogy közben a telefonunkat vagy a tévét nézzük, ő is ezt a viselkedést fogja lemásolni. Hiszen a gyerekeknél erős az úgynevezett modellhatás: nem arra figyelnek, amit mondunk, hanem arra, amit teszünk. Egyébként is fontos, hogy nyugodt körülményeket teremtsünk számukra. Ha például állandóan megy a televízió a háttérben, miközben tanul vagy rajzol a gyermekünk, az elvonja a figyelmét a feladatról.
Különböző ezoterikus tanok előszeretettel beszélnek a gondolat teremtő erejéről. Ezért sokan azt hiszik, hogy ha valami nem sikerül, az azért lehet, mert nem gondoltak elég erősen rá. Ön mit gondol erről?
– Nagyon fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ha valaki azt gondolja, hogy nemcsak pozitív, hanem negatív dolgokat is be tud vonzani, akkor elkezd attól félni, nehogy beteg legyen a gyereke, vagy elveszítse a munkahelyét. És itt jön be a már említett fehérmedve-hatás. Mivel nem tud nem gondolni ezekre a negatív életeseményekre, amikor valami rossz bekövetkezik az életében, magát hibáztatja, és bűntudatot érez. Ez különösen veszélyes tud lenni, ha súlyos betegségben szenvedő emberekkel is elhitetik, hogy maguknak teremtették a bajt. Holott egy betegség kialakulásában számos tényező szerepet játszik: többek között a genetika, az életmód vagy a biológia. Ez egyfajta másodlagos traumatizáció, nem elég, hogy a betegséget diagnosztizálják, amit önmagában is nehéz feldolgozni, még a bűntudat is megjelenik. Így a beteg helyzete tovább romolhat, és nehezebben lép a gyógyulás útjára.
A gondolatok úgy tudnak teremtő erővel hatni, hogy például jön egy ötlet, hogy írjak egy könyvet, majd kedvet kapok hozzá, és megírom. Nem a gondolatok erejében, hanem az aktivitásban, a tevékeny haladásban hiszek.