Tibi atya különleges „képződmény”: kitalált személy, fiktív, lecsúszott pap, görbe tükör a társadalomnak, aki főleg a Facebookon lakik, de van blogja is, és az Instagramon szintén elérhető. Az interneten 2012-ben megjelent figura mára egymillió-kétszázezres rajongótábort tudhat magáénak, ami megalapozott piaci pozíciót biztosít számára. Az egyik névtelenségbe burkolózó „ministránsával” beszélgettünk.
Nehéz értékrendet látni Tibi atya közönséges szóhasználata mögött. A ronda beszéd tudatos? Ezzel akarnak megcélozni egy bizonyos olvasói réteget, vagy spontán alakult így?
Tibi atya oldala lassan kilencéves, ami az internetes körökben réginek, öregnek számít. Közben mi is végigmegyünk a fausti ember életútján, öregszünk. Régen a „Sturm und Drang” erős volt, irgalmatlan tivornyákon vagyunk túl, nagyon benne voltunk az éjszakai életben, feszegettük a határokat, de ez most kezd lecsillapodni, mérséklődni. Az „alpári beszéd” innen jön, egyszerűen ez jön belőlünk. Tibi atyáról azonban fontos tudni, hogy nem normatagadó, hanem normaszegő. A társadalomban most nemcsak normatagadás történik, hanem a normák felszámolása, „normátlanítás”. Ilyen értelemben Tibi atya konzervatív, mert a normák nagyon fontosak számára. Ha nem lennének, mit lépne át?
Tibi atya időnként pereskedik is, főleg olyan celebekkel, akik sértőnek érzik a róluk alkotott karcos véleményét. Ezeket a helyzeteket az ismertség megtartása miatt vállalják fel, vagy szeretnek „beszólni”, esetleg küldetéstudat áll mögötte?
Fontos az ismertség is, és szeretünk szóvá tenni olyan dolgokat is a celebekkel kapcsolatban, amikkel nem értünk egyet. Most perben állunk amiatt, mert elmondtuk, hogy egy celeb a kiskorú gyermekét használja fel arra, hogy saját ismertségét növelje, imidzsét építse, és ez a gyerekre nézve káros. Mivel ezek a „sztárok” „buborékban” élnek, a rajongóiktól nem kapnak kritikus visszajelzéseket, fontosnak tartjuk, hogy szóvá tegyük ezeket a problémákat. Tibi atya az elsők között volt, aki egyáltalán felszólalt a gyerekmarketing ellen, korábban senkinek nem tűnt fel, hogy ez helytelen. Azóta ez a kérdés eljutott a média reggeli műsoraiba is, látjuk, hogy YouTube-influenszerek is beszélnek róla, érzékenyebb lett erre az internetes világ. Ennek örülünk, érdemes ilyen dolgok miatt akár pert is vállalni. Szerintünk az ilyen fellépéseinkkel plurálisabb lesz a közbeszéd.
Volt-e olyan vélemény, amit utólag megbántak?
Volt olyan helyzet, amiből nem jöttünk ki jól, de nincs olyan, amit bánnánk. Ez egy ilyen műfaj, nem lehet belőle mindig jól kijönni. Ha hibázunk, akkor bocsánatot kérünk, és változtatunk az addigi gyakorlaton. De Tibi atya múltját vállaljuk, nincs olyan, amit szívesen kisatíroznánk.
Miért egy katolikus pap lett a fiktív alak? Egyházellenesség áll mögötte?
Mi soha nem mondtuk, hogy Tibi atya katolikus lenne, de kétségtelenül visel magán katolikus jegyeket. Ennek az az egyszerű oka, hogy mi a katolicizmuson keresztül találkoztunk a vallással. Tibi atya nem egyházellenes, messze nem az az üzenete, hogy minden pap alkoholista, nem is kerültünk nagyobb összetűzésbe az egyházzal, de a „normaszegés” az ő alakján keresztül tudott megvalósulni. Magamat nem nevezném katolikusnak, de biblialolvasó ember vagyok. Nem vallási okokból olvasom, hanem azért, mert pszichológiát tanulok, a mestervizsgára készülök, és nagy hatással van rám a szimbólumrendszer, az ősképtár, amit a Biblia talán mindennél jobban integrál. Egyre inkább úgy vélem, hogy a vallásnak elfeledett, de fontos funkciója van a társadalomban, még akkor is, ha nem mindenki vallásgyakorló. A fogalmi keretrendszere, az implicit értékrendje még abban az esetben is hat ránk, ha egy adott családban már generációk óta senki sem gyakorolja.
Fotók: Csákvári Péter/ szeretlekmagyarorszag.hu
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. februári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!