„Az elmúlt évszázadokban Krisztus egyetlen képe sem volt kedvesebb a keresztények szívének, mint Jézusé, a jó pásztoré” – vallotta az öt évvel ezelőtt elhunyt holland bíboros, Adrianus Johannes Simonis. De a gazdag ikonográfiai ábrázolásokon, a szemet gyönyörködtető, legelésző juhnyájak idilli képein túl van-e valami a példabeszédben, ami egy mai fiatalt Krisztus-követésre inspirál? Érdemes-e túllépni a palesztinai pásztorélet vizuális világán, hogy kapcsolatba kerüljünk a szöveg felszabadító erejével, s többet megmutasson magáról, mint ami első olvasásra látszik? Tovább olvasom „Belépni mások ajtaján”
András Csaba SJ