– Nézd – figyelmeztetett kamaszkorom legszebb nyarán Esti Kornél –, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. A mese ez, az örök és légüres mese. Tovább olvasom „Boldogság, gyere haza?”

A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása

Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal

Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban

Leó pápa, a remény embere
Robert Francis Prevost és a perui válságok

Távoli vidékek vonzásában
Interjú Berg Judit írónővel

A Szív szentje
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”

Az elvetett mag sokszoros termést hoz
Udvardy György érsek Bódi Magdi boldoggá avatásáról
Horváth Gergely