Prieger Zsolt cikkei

Lengyelként Kazahsztán apostolának lenni nem egyszerű misszió. A legkeményebb vörös diktatúra éveiben meg főleg nem.  Tovább olvasom „Szentem, júniusra – Władysław Bukoviński” →

A hallgatás beszéd. A szent beszéde. A csöndben megszólít Isten, majd levegőkiengedésre Jézus, belégzésre Krisztus, nem kell több. Maximum egy önkéntes karantén, ahova akár be is falazhatnak. Tovább olvasom „Szentem, májusra – Hallgatag Szent János „ →

Járvány idején és az összeomlani készülő Európa láttán ki mást invokálhatnánk most, mint őt. Nemcsak legyőzte könnyűszerrel a gyilkos kórt, de a földrész védőszentjének címét is kiérdemelte, miközben leveleivel mindenkit meggyőzött.  Tovább olvasom „Szentem, áprilisra – Sienai Szent Katalin” →

Rabszolgaként mélyen megszeretni a fogvatartóidat – ez nem valami archaikus Stockholm-szindróma, hanem márciusi szentünk történetének zanzája, ezerötszáz évvel ezelőttről. Tovább olvasom „Szentem, márciusra — Szent Patrik „ →

Lehet-e aktuálisabb üzenetet kapni, minthogy éjszaka a jezsuita szüzességi fogadalom párizsi házán megpillantom születésem dátumát? Aligha. Ilyenek ezek a szentek, nem óvatoskodnak, üzenetükkel egyből beletalálnak a közepébe. Tovább olvasom „Xavéri Szent Ferenc – A kultúrákkal szót értő egyház úttörője” →

Egy ház, ami igazából Egyház. Rajta kapuk. Kapuk, amelyeket nap mint nap meg kell nyitni, széles, nagy mozdulatokkal kitárni, hogy berohanjon rajtuk a fény, és átszáguldja az épületet a friss áramlás.  Tovább olvasom „Szentem, novemberre” →

Mintha kicsit az apám vagy még inkább a nagyapám lenne. Vagy mintha a tanítóm, amilyet az ember elképzel magának. És tegyük hozzá, hogy az apa- és tanítószerep jó esetben persze „fedésben van”. Tovább olvasom „Szentem, októberre” →