A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.
Szülőként szolgálni
Alázat: elhinni, hogy a gyerekünk együtt fog működni akkor is, ha nem elnyomással érjük el.
Beteljesülő kiüresedés
Ignác életében és magában az ignáci lelkiségben a kenózist sokkal inkább gyakorlati aspektusból kell keresnünk
Közös a világunk
Történetek a dunaharaszti Bárka Otthonból
Szabálytalan mesék szerzője
Gajdó Ágnes negyedik éve A Szív korrektora, országjáró rendtörténeti sorozatunk egyik kezdeményezője.
Szimfonikus metál, rózsafüzér, látomások
Találkozás Gyöngyössy Orsolya néprajzkutatóval, a csongrádi Tari László Múzeum igazgatójával
1% a jezsuita küldetésre
Segítsük személyi jövedelemadónk 1%-ával a Jézus Társasága Alapítványt!
A mesztic Mindszenty
A nicaraguai egyházüldözés háttere – magyar szemszögből
Lúzerség vagy szabadság?
Alázat újratöltve, avagy a teljes belső szabadság útja, mely tartósan megmaradó békéhez és derűhöz vezet
Rónay György