A „hivatások kultúrája”, avagy a „hivatásbarát kultúra”, ahogy egyházi körökben magyarul elterjedt, II. János Pál pápa egyik kedvelt kifejezése volt (eredetiben: „la cultura vocazionale”). Közös légkört és látásmódot jelent, mégpedig azt, hogy saját életünket és mások életét is az élő Isten közelségében, a hozzá visszatérő kapcsolódásban és az ő hívására adott válaszban értelmezzük. Jézus lelkülete ez, aki maga így él, és aki meghívott bennünket, hogy vele együtt, az ő társaként járjuk az élet útját. Tovább olvasom „Gyertek, kövessük őt!”

Százötven év lenyomata a magyar nyelvben
Összefoglaló elemzés a török hódoltság korának örökségéről a magyar nyelv szókincsében

Bárhol lehet muszlimként élni
Látogatás a Budapest Mecsetben

Piroska és az időjárás-jelentés
Törökországi magyar nyomokról kérdeztük Fodor Gábor turkológust

„Valahogy keleti lettem”
Magyar jezsuita misszió Törökországban

Isten közel enged magához
Beszélgetés Antuan Ilgit jezsuitával, az első török származású püspökkel

Quo vadis, Törökország?
Geopolitikai elemzés Törökország helyzetéről

„Megadom az elsőbbséget a Jóistennek”
Beszélgetés Csókay Károly jezsuita atyával

A „Rerum Novarum” enciklika jubileuma
Eredetileg megjelent A Szív 1931. május 16-i számában
Nagy Bálint SJ