Székesfehérvár történelmi emlékekben bővelkedő város lévén a magyar jezsuita múlt nyomait is hűségesen őrzi. Ignác fiainak pompás barokk temploma ma a cisztercieké, az egykori szerzetesi gyógyszertár patikamúzeumként működik, az elmúlt években nagyszabású rekonstrukción átesett rendházépület pedig a Szent István Király Múzeum központjául szolgál.
Ha a vasútállomás felől közelítjük meg a koronázóváros történelmi központját, a Liszt Ferenc utcán hamarosan szembetűnik a második világháborús emlékmű, melynek leghangsúlyosabb eleme egy jócskán meggörbült harang. A Szentháromságról elnevezett nagyharang hajdan a Fő utcán található egykori jezsuita templom tornyában szolgált, ám a világégés idején félig leszakadt, s egészen az 1990-es évek közepéig a templom födémszerkezetében megrekedve várta sorsa jobbra fordulását.
Az emlékművet elhagyva a Városház térre érünk, ahonnét már jól láthatók a jezsuiták által épített, nemrég teljesen felújított templom tornyai. Az épület alapkövét 1741-ben tették le, és egy évvel később, Ignác-napon helyezték fel a torony tetejére a keresztet. A munkálatokat tíz évvel később fejezték be, erre utal a főbejárat fölötti emlékkő MDCCLI felirat.
A barokk stílusú templom és a hozzá kapcsolódó rendház terveit Paul Hatzinger készítette. Különösen érdekes, hogy a városban a Jézus Társaságához kötődő építkezések legfőbb mecénása Vanossi Antal jezsuita szerzetes volt. Százhét levelét a pannonhalmi levéltár őrzi. Ezekből arra következtethetünk, hogy igencsak szívén viselte a fehérvári templom és rendház építését. Már csak azért is, mert az elbeszélések szerint apja, a rettegett helyi adószedő lelki üdvéért építtette az istenházát…
Nepomuki, Loyolai, Xavéri
A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel, freskóit Caspar Franz Sambach mellett két helyi jezsuita testvér, Anton Werle és Johann Magis készítette. A kutatók úgy vélik, az 1750-ben a város költségén elkészült Szent Kereszt- és Loyolai Szent Ignác-mellékoltárok képeit Michelangelo Unterberger festette.
A templomba belépve a kórus alatti előtérbe jutunk. Innen jobbra és balra is kicsinyke kápolna található, mindkettő míves, rokokó stílusú kovácsoltvas ráccsal van elzárva. Az egyiket Gonzága Szent Alajos jezsuita szerzetesről nevezték el, akit az ifjúság védőszentjeként tisztelnek, a másikat pedig Szent Imre hercegről, aki szintén a fiatalok oltalmazója, bár jobbára csak Magyarországon él a tisztelete.
Utóbbi kápolnában lelhető föl Szent Kandid ereklyéje, egy teljes csontváz, melyet még Vanossi kapott ajándékba Rómában a tusculani püspöktől. A freskókkal gazdagon díszített templom egyhajós belső terében oldalra tekintve a mellékoltárokon jezsuita szentek táblaképeit szemlélhetjük: Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc életútjának egy-egy jelentős pillanata jelenik meg előttünk.
_____________________________
Ignác a festményen éppen lelkigyakorlatos könyvét írja egy magányos barlangban, Xavérit pedig halála pillanatában láthatjuk, kezében feszülettel, a kép sarkában a hűség szimbólumaként egy kedves kutyát fedezhetünk fel.
_____________________________
A szentély zárófalán, az oltár feletti Nepomuki Szent János megdicsőülését szemlélhetjük. A gyónási titok védőszentjét angyalok serege veszi körül, alant egy lépcsőn kétségeivel küszködik Vanossi Antal jezsuita szerzetes, Vanossi Lőrinc, a város egykori kapitányának fia, aki engesztelésül apja bűneiért családi örökségéből százezer forintot adományozott a templom felépítésére. (A munkálatokat a váro-si tanács is támogatta, részben a telek adományozásával, de anyagiakkal is.) A templomhajó egyik freskóján Szent István király ajánlja Magyarországot Mária oltalmába. A kép bal szélén az ifjú Imre herceg térdepel, jobb kezével az ország címerére támaszkodva. Mária és Imre között fényesangyal lebeg liliommal a kezében.
A másik freskó jezsuita vonatkozású: Loyolai Szent Ignác tűnik föl rajta a hit, a remény és a szeretet allegorikus nőalakjaival. A kép alsó felén a földteke részlete látható, mellette a pogányság jelképeiként egy kínai, egy szerecsen és egy indián. A koronás nőalak a kereszténységet szimbolizálja. A belső térben szembetűnik a nemrég felújított szószék, melyet az olasz származású Bebo Károly alkotott, aki a Zichy család szolgálatában állt Óbudán.
Az aranyozott, rendkívül díszes építmény már a kapun belépve magára vonzza a hívek és a látogatók tekintetét. A díszítmények és puttók hada között látható Krisztus megkeresztelkedése és középen a Jó Pásztor mellett a jezsuita címer is. Vele átellenben ismeretlen művész Szent Család-festménye tekinthető meg, mely valószínűleg régebbi a templomnál.
Az egyedülálló értéket képviselő sekrestyében lévő rokokó bútorokat Hyngeller János pálos szerzetes faragta tölgyfából 1764 és 1767 között. Az angyalok figurái hársfából készültek. A helyiség olyan, mint egy kis kápol-na, melyben mintegy a templom kicsinyített mása jelenik meg: találunk itt főoltárt, mellékoltárt, gyóntatószéket és mellékbejáratot. A faragott képek – a templomhajó festményeire rímelve – azt a pillanatot ábrázolják, amikor Loyolai Szent Ignác a lelkigyakorlatos könyvét írja, illetve Xavéri Szent Ferenc halálát. De látható itt egy őrangyal is, a jó és a gonosz küzdelme közben. Krisztus kereszthalálát is megidézi a belső díszítés: Szent János apostolt, Mária Magdolnát és Szűz Máriát látjuk a kereszt tövében.
A bejárattól balra és jobbra két imazsámoly található. Az egyiken a bűnbánó Szent Pétert szemlélhetjük, aki háromszor tagadta meg Jézust. Mívesen kifaragva a kakas és a mennyország kulcsait is láthatjuk itt. A másik tábla Szent Pál megtérését ábrázolja, amint az apostol fél térdre ereszkedve a feszületre tekint. Mellette kard mint a vértanúság szimbóluma, a háttérben pedig a győzelem jelképe, a pálmafa.
A sekrestyében lévő bútorokat nemrég renoválták. Egy-egy titkos fiók nemcsak miseruhákat rejt, hanem különleges meglepetéseket is, amelyeknek főként a ministránsok örülhetnek például húsvét táján…
Rendházból múzeum
A hajdani jezsuita templomhoz szorosan kapcsolódik az egykori rendház, melynek épülete kívülről is igen impozáns. A kőkeretes bejárat kétszárnyú kapuja messziről feltűnik. A kőkeret záróköve gazdagon díszített; a keretfelső sarkain álló volutás konzolok íves, tört párkányt tartanak, törésében jezsuita címerrel.
A rendház falán Vörösmarty Mihály, Ányos Pál és Virág Benedek emléktáblái láthatók: előbbi itt tanult, utóbbi kettő mint pálos szerzetes tanított az intézményben.
_____________________________
Ugyanis a jezsuita rend 1773-as feloszlatását követően a templomot a rendházzal és a gimnáziummal együtt a pálosok vették át. Miután 1786-ban II. József a „fehér barátok” közösségét is felszámolta, a rendház raktárként, éléstárként, majd a napóleoni háborúk idején kórházként működött.
_____________________________
A ciszterciek 1813-ban vették át az épületet, s amikor 1950-ben a kommunisták is feloszlatták a szerzetesrendeket, az egykori rendházban középiskolai diákotthon kapott helyet. Az épületet 1978 óta a Szent István Király Múzeum – Magyarország második legnagyobb régészeti gyűjteménye – használja, a szerzetesek egykori celláiban irodákat alakítottak ki, a nagyobb termek pedig kiállítótérként szolgálnak.
Az egykori rendházépület átfogó felújítása nemrég fejeződött be, kiállítótereiben március óta a Királyok és szentek – az Árpádok kora című nagyszabású történeti tárlat tekinthető meg. A belső terekben az épület fordulatokban gazdag története ellenére is látható még ma is néhány jezsuita motívum.
Az építtetők emlékét őrzik például a mennyezeti rokokó stukkódíszek több teremben vagy a nyugati oldalszárny nagytermének mennyezetén a középrészen sugárkoszorúban olvasható IHS-felirat, és az utcai oldalon elhelyezkedő főlépcsőház kovácsoltvas kapuzata, illetve díszítőfestése. A földszintről indulva a teljes falfelületet freskók borítják: az alsó emelkedőben lugast, a felsőben áldoztatáshoz használt, nagy, szentostya-tartó kelyhet ábrázol.
A legjelentősebb díszítés azonban az első és második emelet között rejtőzött – a fölfelé vezető lépcsők köré ugyanis a lorettói litánia sorait illusztráló képeket festett a templom freskóin is közreműködő valamelyik jezsuita fráter, a lépcsőházat azonban még a XIX. század elején levakolták, díszítése feledésbe merült, és a freskók csak a múzeumépület felújítása során kerültek elő. Már csak miattuk érdemes ellátogatni az egykori székesfehérvári jezsuita rendházba.
Köszönet a Szent István Király Múzeum munkatársainak, akik az egykori rendházépületben való látogatásunkat lehetővé tették, valamint Brückner Ákos Előd ciszterci atyának, aki a templomban és a sekrestyében volt kalauzunk.
Teljes galériánk itt tekinthető meg:
Fotók: Thaler Tamás
FORRÁS
Kovács Péter: Székesfehérvár – Egykori jezsuita templom és rendház. Budapest, 1989. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 350.
