Egy későbbi századból visszatekintve korunkat valószínűleg úgy fogják nyilvántartani, mint a generatív mesterséges intelligencia megszületésének időszakát. Vajon azoknak lesz igazuk, akik osztatlan lelkesedéssel üdvözlik a változásokat, vagy inkább azoknak, akik világvégét idéző (disztópikus) előrejelzéseket tesznek? Ilyen széles skálán mozgó vélemények között nehéz eligazodni.
Bár a jelenleg zajló folyamatokat (történelmi távolság híján) lehetetlen megítélni, minden jel arra mutat, hogy az információs és technológiai forradalom azon (korai) fázisában élünk, amely „hódító útjára indította” a gépi „intelligenciát”. Sokakat izgat a kérdés, mit hoz a jövő. A közelmúltban kénytelenek voltunk megtanulni néhány új keletű kifejezést – ilyen például a gépi tanulás, az algoritmus vagy legújabban a nagy nyelvi modellek –, ám mindez csak a kezdet. Az új technológiák máris rohamléptekkel alakítják át az életünket, a szakemberek szerint pedig további elképesztő lehetőségeket tartogatnak. Persze egyre több szó esik a veszélyekről is. Írásomban arra vállalkozom (bár a lehetetlennel határos), hogy néhány szempontot adjak a tájékozódáshoz.
„Okos” telefon?
Kezdjük talán messzebbről: íme egy gondolatkísérlet. Vajon mit szóltunk volna, ha az 1970-es években egy jövőből visszaért időutazó a következő jóslattal áll elénk: egy frissen feltalált eszköz révén az emberiség nagy részének nemsokára lehetősége lesz a fizikai távolságtól függetlenül gyorsan és hatékonyan kommunikálni, valamint egymással együttműködni is? E „kütyü” segítségével hozzáférhetünk az emberiség csaknem teljes tudásához, és képesek leszünk bámely információt (adatot, zenét, filmet, a megjelent könyvek jó részét, újságokat és szakcikkeket stb.) szinte azonnal előkeresni. Az sem lesz akadály, hogy bármely szöveget bármely tetszőleges nyelvre másodpercek alatt lefordítsunk.
_____________________________
Nos, ez az eszköz ma a rendelkezésünkre áll: ott van mindannyiunk zsebében. A szakemberek (és az őszinte sci-fi-írók) rendszerint megvallják, hogy valóban álmodoztak ilyesmiről, de azt gondolták, sokkal hosszabb időbe telik majd a kifejlesztése.
_____________________________
Azt azonban még éppen csak kezdjük kapiskálni, hogy az új eszköz milyen hatással lett az oktatásra, a kutatásra, valamint a kultúra és a gazdaság működésére.
A technika kétélű kardja
De vajon csupa jó hír a technika haladása? A jelenségnek kétségkívül létezik negatív olvasata is. Ha például a hetvenes évekbe visszatért jövőutazó arról is beszámolna, hogy ez a varázslatos eszköz (amelynek ötven év elmúltával az emberiség nagyobbik hányada a birtokában van) kapcsolati és figyelemzavart okoz a gyermekeinkben, néhány egyszerű (közösségi médiának nevezett) applikáció révén akut érzelmi válságot okoz a kamaszok körében, a felnőtt lakosságot pedig figyelemzavarral, valamint kóros stresszel és alvásproblémákkal fenyegeti, ugyanilyen lelkesek lettünk volna? Igaz ugyan, hogy tökélyre fejlesztettük a pascali értelemben vett „szórakozást/elszórakozást” (divertissement), de már az eddigi változások is azzal fenyegetnek, hogy elveszítjük az élet értelmét és az élvezetére való képességet (nem is beszélve az Istennel való kapcsolatról: az imáról és a szemlélődésről). Mit szólnánk, ha az illető időutazó arra is felhívná a figyelmünket, hogy az új technológia révén kiszolgáltatottá válunk a manipulációval és az illegális adatgyűjtéssel szemben (hiszen a titokzatos eszköz „ismeri” a bankkártyánk számát, „olvassa” a leveleinket, „számontartja” a földrajzi koordinátáinkat, sőt – ha megbízzuk vele – még akár a naponta megtett lépéseinket is „megszámolja”).
_____________________________
Ki gondolta volna, hogy korunk legmeghatározóbb találmánya, a közösségi média kommunikációs „buborékba” („visszhangkamrába”) zár bennünket, ahol már csak a saját véleményünket halljuk vissza, s ezzel soha nem látott mértékűvé fokozza a társadalmi megosztottságot?
_____________________________
Bizony, az az eszköz, amelyet „okostelefonnak” nevezünk, igencsak ellentmondásos hatást keltett: globális információs hálóval kötött össze bennünket, ám ebbe mintha mi magunk is belegabalyodtunk volna. Felébresztette lelkünk legrosszabb démonait (erőszak, pornográfia), ráadásul olyan nehéz letenni, hogy epidémia mértékű függőséget okozott. Vajon még mindig van kedvünk az ünneplésre?
Kiszolgált ízlések
És ennek a történetnek még éppen csak a legelején tartunk. A közösségi média eddig még voltaképpen rendkívül primitív eszközökkel dolgozott. Lényegében az adta a varázsát, hogy a keresőmotorokat úgy programozták, hogy a korábbi kattintásainkat figyelembe véve, az érdeklődési körünk alapján ajánlják a hírportálok cikkeit vagy éppen a soron következő YouTube-videókat. Az online világ már ezzel is elképesztő hatalomra tett szert felettünk: nem csupán képes ott tartani bennünket a képernyő előtt, de manipulálja a nézeteinket, polarizálja a politikai diskurzusainkat, aláássa a mentális egészségünket, valamint destabilizálja a demokratikus társadalmainkat. (Nota bene: az amerikaiak – bár a történelem legfejlettebb információs-technológiai társadalmában élnek – máig nem tudnak megegyezni arról, hogy ki nyerte a legutóbbi elnökválasztást, reális veszély-e az éghajlatváltozás, és hasznos dolog-e beoltatni magukat a Covid–19 ellen…) Pedig egészen a legutóbbi időkig még csak ember által előállított információs tartalmakkal volt dolgunk. Nemrégiben azonban valami lényeges változás következett be.
…az új technológia révén kiszolgáltatottá válunk a manipulációval és az illegális adatgyűjtéssel szemben (hiszen a titokzatos eszköz „ismeri” a bankkártyánk számát, „olvassa” a leveleinket, „számontartja” a földrajzi koordinátáinkat, sőt – ha megbízzuk vele – még akár a naponta megtett lépéseinket is „megszámolja”). (Fotó: iStock)
A „következő nagy dobás”
2022. november 22-én egy egészen új technikai találmány vált széles körben hozzáférhetővé, amelynek jövőbeli hatásáról egyelőre csak annyi biztos, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb felfordulást fog okozni. Az OpenIA kaliforniai induló vállalat hozzáférést biztosított a ChatGPT elnevezésű „mesterséges intelligencia” által támogatott „nagy nyelvi modellhez”. Ezzel új fejezet nyílt a technika történetében. Az alkalmazásra öt napon belül egymillióan regisztráltak, két hónap leforgása alatt pedig a felhasználók száma meghaladta a százmilliót. Ezzel a Chat-GPT „minden idők leggyorsabban növekvő fogyasztói alkalmazásává” vált (a Facebooknak/Metának ugyanezen szám eléréséhez négy és fél évre volt szüksége, és még a TikToknak is kilenc teljes hónapba telt ugyanez az eredmény). De vajon mit tud ez a chatbot, amely a teljes ismeretlenségből szinte egyik napról a másikra a világ jövőjének egyik potenciálisan kulcsfontosságú szereplőjévé lépett elő?
Lélegzetelállító ütemű fejlődés
A ChatGPT az úgynevezett generatív mesterséges intelligencia egy példánya, amely emberhez hasonló gondolati tartalmak létrehozására képes, egyszerűen azon az alapon, hogy az interneten találtható óriási mennyiségű szöveges, valamint kép- és hangalapú információval tanították be.
_____________________________
Az emberiség történetében először vált lehetségessé, hogy felhasználóként (bár egyelőre csak írásban) közvetlen kapcsolatba lépjünk egy nagy teljesítményű (nem biológiai, hanem szilikonalapú) „intelligenciával”. Párbeszédbe léphetünk és cseveghetünk „vele”, „ő” pedig készséggel válaszolgat a „neki” feltett kérdéseinkre.
_____________________________
Mindenkit meglepett, hogy a chatbot milyen komplex feladatok végrehajtására képes. Mivel „megtanulta” („meghekkelte”) az emberi nyelvet, információval tud szolgálni bármely nyelven és bármely tetszőleges témáról, amelyről az interneten valaha is szó volt. A legmeglepőbb sajátossága azonban az, hogy mindezt „kreatív módon” teszi: képes önálló szövegeket, képeket és videókat létrehozni. Ez tette az OpenAI-t páratlan sikerű kezdeményezéssé. Ráadásul a ChatGPT nem a fejlődés utolsó állomása, csak egyike az első lépéseknek. Megjelenése óta szinte hetente jelennek meg az újabb és újabb fejlesztések (a Google piacra dobta a Bardot, a saját chatbotját, amely a keresőmotorját hivatott segíteni, és háromszázmillió dollárral beszállt az Anthropicba is; hozzáférhetővé vált a GPT-4, amely a korábbi modellnél is nagyobb teljesítményű; szintén a Google kihozta a PaLM 2-t; és a Baidu is – amely a kínai Google-ként ismeretes – jelentkezett egy Claude elnevezésű chatbottal). Röviden tehát: a nyilvánosság terébe lépett egy olyan (nem közvetlenül emberi) „intelligencia”, amely meglepő színvonalon (és egyre jobb minőségben) képes kreatív módon szövegeket „írni” (például iskolai esszéket vagy szakdolgozatokat is), „lefordítani” őket, továbbá képeket „rajzolni”, zenét „szerezni”, sőt számítógépes programokat is könnyedén „létrehoz”. Mindez csupa jó hír volna?
Vagy inkább visszalépés?
Mielőtt azonban átadnánk magunkat az eufóriának, megjegyzendő, hogy a program nem működik hibátlanul: időnként „hallucinál” (vagyis „képzelődik”, hamis dolgokat állít), ráadásul a probléma nem látszik egykönnyen kiküszöbölhetőnek. További gond, hogy ijesztően könnyű vele „fake” képeket, hangokat és videókat is gyártani (deep-faking). A lehetőség máris felkeltette a bűnözők érdeklődését: az amerikai Federal Trade Commission (Szövetségi Kereskedelmi Bizottság) jelentése szerint a tavalyi évben az Egyesült Államokban máris tizenegymillió dollár értékben követtek el csalást olyan módon, hogy a „mesterséges intelligencia” segítségével utánozták valakinek a hangját, vagy mozgóképes avatárt készítettek róla, és így csaltak ki pénzt a gyanútlan hozzátartozókból. Ha tehát a jövőben nem látunk valakit szemtől szemben, többé nem bízhatunk az önazonosságában? Úgy tűnik, ez a helyzet.
_____________________________
A legnagyobb veszélyforrásnak azonban nem is a szerződéshamisításhoz és az adócsaláshoz segítséget nyújtó „mesterséges intelligencia” látszik, hanem az, amely intim kapcsolatokat utánoz valódi emberekkel.
_____________________________
Daniel Dennett amerikai filozófus szerint a dolog egyáltalán nem vicces, voltaképpen inkább a civilizációnkat fenyegető jelenség. Mintha új hangsúlyokkal vetődne fel a régi kérdés: mit jelent embernek lenni?
Mire vezet mindez?
Még a szakemberek (filozófusok, teológusok, történészek, jogászok, közgazdászok stb.) véleménye is megoszlik azzal kapcsolatban, hogy voltaképpen mi is történik a „mesterséges intelligencia” belépésével (vagy egyenesen betörésével) a kultúránkba. Egyesek kicsinyíteni igyekeznek a dolog jelentőségét, és kézlegyintéssel próbálják elintézni a dolgot. Szerintük ez is csak olyan csoda, amely három napig tart: az emberiség kétszázezer éves történelme során nagyobb traumákat is átélt már. Mások mintha az ellenkező irányban sarkítanának. Ők a tűz használatba vételének, a kerék vagy az írás feltalálásának jelentőségéhez hasonlítják a „generatív mesterséges intelligencia” elterjedését, és apokaliptikus képet festenek a jövőről (az oktatás lehetetlenné válik, tömegek válnak munkanélkülivé, és kihal – vagy éppen „megistenül” – az emberiség).
Egy kiegyensúlyozottabb szemlélet szerint a kétségbeesett vészmadárkodás éppúgy hamis alternatíva, mint a nemtörődömség. Bár a jövő elvileg beláthatatlan – és jószerével analógiáink sincsenek annak modellezésére, ami következik –, néhány jóslat felelősséggel megkockáztatható. Úgy tűnik, valóban történelmi léptékű változás előtt állunk. A „mesterséges intelligencia” – ha nem pusztít is el bennünket – néhány évtizeden belül soha nem látott mértékben átalakítja majd a gondolkodásunkat és az életvitelünket: felforgatja az oktatási rendszert és a tudomány világát (megkérdőjelezi a szellemi munka olyan alapfogalmairól alkotott elképzeléseinket, mint a kreativitás, a szellemi tulajdon vagy a szerzői jogok, és új pedagógia bevezetésére lesz szükség az általános iskoláktól az egyetemekig); szükségessé teszi az egészségügy átszervezését (és megváltoztatja az emberképünket); átalakítja a gazdaságot (főleg a munkaerőpiacot, amivel alaposan feladja a leckét a közgazdászoknak és a politikusoknak); megváltoztatja a politikát is (válságba hozva a demokráciát) és a hadviselést (mesterséges intelligencián alapuló fegyverrendszereket hoz létre); végül, de nem utolsósorban pedig kihat az emberi gondolkodás egészére (arra, hogy mit tekintünk „valóságnak” és „igaznak”).
E hatás várhatóan a technokrata (kalkulatív, manipulatív, merkantilista) szemlélet további erősödésének irányába mutat majd. A megfelelő válasz minderre nem a kétségbeesés, hanem az események nyomon követése, a felkészülés és a felelős cselekvés lesz.
(Folytatjuk.)