Balogh Fruzsina a közönségdíjat hozta el a Média a Családért-díj 2024-es eredményhirdetésén. A SZÍV jezsuita magazin hasábjain negyedik éve jelennek meg rendszeresen az írásai gyerekekről, nevelésről, családi problémákról. Az eredetileg bölcsész végzettségű kétgyermekes anyuka a Kapcsolódó Nevelés Egyesület egyik alapítójaként és vezetőjeként nemcsak napról napra megéli, de tanítja is, hogyan lehetünk (elég) jó szülők. Az általa preferált nevelési módszerekről, családjáról és hitéről 2023. novemberében vallott A SZÍV Egytől tízig rovatában Fruzsina, aki már egy évvel ezelőtt is ott szerepelt a Média a Családért-díj döntősei között.
Fotó: Hegedüs Márton
Bár a 2023-ban megjelent online vagy nyomtatott cikkek, illetve rádiós és televíziós anyagok mezőnyében szoros különbséggel végül Süveges Gergő rádióriportja kapta meg a szakmai zsűri által odaítélt elismerést 2024. január 25-én, a közönségdíjért folytatott versenyben A SZÍV cikke magabiztosan bizonyult a legjobbnak – mások mellett egy RTL Klubon vetített kisfilmet is megelőzve. Az alábbi néhány bekezdést a díjazott, Utak egymáshoz – megtanulhatatlan házasság című, önismereti példázatként, de megrendítően őszinte, lírai vallomásként is olvasható cikkből idézzük:
„A mindennapok küzdelmei felzabálják az odafigyelést és a kapcsolódást. Egy másik férfi, egy új hobbi vagy csak a mosogatás – mind vonzóbb alternatívának tűnik, mint mélyen, egész mélyen a férjem szemébe nézni, és megkeresni benne őt és magamat. Nemcsak futólag érinteni, hanem mélyről ölelni. Úgy beszélgetni, ahogyan régen: figyelve a rezdülésekre, érteni, szívünkkel látni és hallani a másikat. De hozzá is csak akkor tudok kapcsolódni, ha előbb magamhoz tudtam. Nem ma este. Nem akkor, mikor elfogytam. Nem a gyereksírással, örökké hangoskodó telefonnal, odaégetett vacsorával túlterhelt napokon.
Pedig még most is érzem, valójában mindketten erre vágyunk: utat találni egymáshoz. Tudni, akarni érteni, hogy ki is ő valójában. Keresni, hogy mi közünk a másikhoz. Hogy az a sok fájdalom, amit felszínre hoz néha ez a kapcsolat, vajon gyógyítható-e, és ha igen, hogyan? Hogy a bennem élő kislánynak örökké hiányzó, nem eléggé szerető-kapcsolódó apa pótolható-e az itt és mostban, amikor nem vagyok már gyerek, de a sebeket ezerszeresen tépi fel a házasságom? Hogy ő képes-e érzelmeiről leszakított, sebzett gyerek helyett felnőtt férfiként jelen lenni, szívből?
Napról napra újból döntést hozunk: igent mondunk minderre.”
