Egyik kedvelt latin Mária-énekünkben szólunk így a Szűzanyához: „Monstra te esse Matrem” – Mutasd meg, hogy anya vagy! Ez a kérés nagyon jól kifejezi, hogyan tekint a katolikus egyház Mária alakjára, s hogyan tanít róla életünk részeként. Lássuk közelebbről!
(…)
Kétségtelen, hogy a Biblia Atyaistenének anyai vonásai is vannak. Ezt mutatja a Lukács evangéliumának 15. fejezetében olvasható példabeszéd. A visszatérő tékozló fiú fogadásakor mutatott atyai megbocsátás, ölelés, zokszó nélküli feltétlen befogadás és túláradó öröm már nem apai, hanem anyai vonások. Az anyai szeretetet is túllicitáló Isten szeretetéről így ír Izajás: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (49,15–16).
Ennek ellenére jó lenne, ha nemcsak az atyai, hanem az anyai szeretetet mutató példaképet is megtapasztaltatná velünk Isten. Egy női istenség alakja nem illenék bele a kereszténységbe, mert ez belevonná az istenképbe a szexualitást, ami politeizmushoz vezetne. Ezért talált Isten olyan megoldást, amely az anyaságot felemeli az isteni személyek közösségébe, de anélkül, hogy új isteni személlyé tenné. Isten Fia emberi édesanyától születve emberré lett. Így lett Mária Istenszülővé. Mégpedig olyan Istenszülővé, aki társává lesz Fia művének.
Ahogy Isten Fiának megtestesülése minden emberre hat, úgy lett isteni Fia akaratából Mária minden ember anyjává az istenfiúság rendjében.
Ezt maga Jézus nyilatkoztatta ki, amikor a kereszt mellett álló szeretett tanítványra utalva ezt mondta Máriának: „»Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!«” (Jn 19,26–27).
(…)