1. Már egy éve, hogy az iskolák kénytelenek voltak átállni a digitális oktatásra. Hogyan vettétek ezt az akadályt?
A személyes kapcsolatban hiszek, abban vagyok jó; a személyes jelenlétemmel tudok ösztönözni. Nagyon sokat kellett tanulnom, hogy a digitális technika eszközeivel hogyan tudom visszalopni a személyességet a hétköznapokba. Ma úgy látom, hogy minden nehézség ellenére működik. Épp nemrég tartottunk harmadszor digitális lelki napot, és gyönyörű volt. Azért nagyon sajnálom a gimnazistákat, mert nagyon sok lehetőségtől esnek el így, de hát ezt az időszakot éljük.
2. 2001-ben kezdtél tanítani a Jezsuban. Mik azok a fontos változások, amiknek nagyon örültél e két évtized alatt?
Manapság az állandó változás élményét tapasztaljuk, ami valahol szükségszerű, de komoly kihívásokat is jelent. Szerencsére nagyon innovatív az a miliő, amiben itt élünk és dolgozunk, így új struktúrák, csoportok alakulnak ki. Számomra azonban az a legfontosabb, hogy a létszámbeli növekedéssel párhuzamosan lelkiségben is tudjunk fejlődni. Az említett lelki nap is azt mutatta, hogy képesek vagyunk a lelkiségi elemeket adaptálni például a digitális korszakba. Ebben nagyon sokat segít, hogy remek csapattal dolgozunk együtt.
3. Mi az a három tulajdonság, amivel szerinted egy fiatalnak rendelkeznie kell egy gimnáziumból kilépve?
Nagyon fontosnak tartom, hogy Istenre nyitott fiatalok hagyják el ezt a gimnáziumot. Az is lényeges, hogy olyanok legyenek, akiknek van gyökerük, erős magyarságtudatuk, de nyitottak a világ dolgaira is. Tényleg hiszünk abban, hogy itt egyetemre készítünk fel fiatalokat, akik talán vezetők lesznek: szolgáló vezetők. Ezért fontos, hogy legyenek szociálisan érzékenyek, akik hajlandók másokért tenni, szolgálni.
4. Mondj négy dolgot, amit felnőttként a fiataloktól tanultál.
Rengeteg dolog van, amiért hálás vagyok nekik. A kamaszkritika nem ismer határokat, de tényleg jó, mert frissen tart, óv attól, hogy berozsdásodjak.
Ami a legmeghatóbb, hogy a reggeli imák alkalmával együtt imádkozunk, és olyan mély istenélményekről tesznek tanúságot, amelyek sokat jelentenek nekem személyesen is; ha úgy kelek fel, hogy elegem van mindenből, a fiatalok hite ad erőt.
Nagyon szeretem, hogy rácsodálkoznak az életre, emellett viszont kételkednek, és mernek kérdezni, akár megkérdőjelezni dolgokat, mert ezzel engem is arra kényszerítenek, hogy nézzek más szemmel a világra. Nagyon hálás vagyok a humorukért, még akkor is, ha néha rajtam csattan az ostor, mert nagyon szeretek nevetni, ez üdítő frissesség számomra.
5. Hogyan készültök Szent Ignác megtérésének ötszázadik évfordulójára?
Több dologgal is. Tartunk akadályversenyt, amiben a jezsuitákhoz kapcsolódó feladatok lesznek. Mindenképp fontosnak érzem, hogy a kollégák tematizált képzésen vehessenek részt, ahol az ignáci pedagógiáról és lelkiségről hallhatnak. Lesz egy musical, ami Ignác életét mutatja be, ezt Kajtor Domonkos jezsuita szervezi. Ilyen és ehhez hasonló színes programokkal szeretnénk megemlékezni.
6. Hat diplomával a hátad mögött tudod, mi az a tanulás. Mivel oltod a diákokba a tudásszomjat, hogy ők is szívesen válasszák az egyetemet?
Próbáljuk tudatosítani bennük, hogy a tanulás érték. Ezért én is folyamatosan képzem magam. Mindegy, hogy angol nyelvet vagy hittant oktatok, én a tanulást is tanítom. Hogy érezzenek rá az ízére, a hogyanjára, mert akkor lehet ez életre szóló élmény. Mivel nagyon alacsony a monotóniatűrésem, mindig igyekszem izgalmasan, színes módszerekkel átadni azt, amit akarok. Fontos, hogy azt is megérezzék, ebben a történetben nincsenek egyedül, ezért sok feladat megoldásához együttműködésre van szükség, mivel hiszek abban, hogy a tanulás közös cselekvés. Szeretem tudatosítani, hogy azok a talentumok, amikkel Isten megajándékoz valakit, felelősséget jelentenek, használni kell őket.
7. Hogyan tud egy felnőtt folyamatosan lépést tartani a fiatal generációkkal, teszem azt a mindenkori hetedik osztályosokkal?
Nagyon sok tehetséges diákot tanítok, akik tényleg értelmesek, eszesek. Annyira jó látni, ahogy fejlődnek, nyílnak! Ezt figyelve „fel kell kötnöm a nadrágszárat”! Intellektuálisan is ott kell lennem, folyamatosan karban kell tartanom magam. Ezen nemcsak azt értem, hogy a tananyagból fel kell készülnöm, de fizikailag is muszáj jó formában lennem, el kell járnom futni, hogy bírjam velük a tempót. És nekem is muszáj imádkoznom, különben nem tudok ott lenni számukra.
8. A nyolcvanas évek végén kezdted az egyetemet. Hogyan élted meg diákként azt az időszakot?
A rendszerváltásnak köszönhetően a szabadság szele megsimogatott minket, ami például azt is jelentette, hogy a könyvtárakból minden olyan könyvet ki tudtunk kölcsönözni, amiket előtte nem. De kinyíltak a határok is, így Angliában egy keresztény táborban vállaltam mosogatást. Nem volt pénzünk, így autóstoppal utaztam. Mindig nagyon fontos volt számomra, hogy világot lássak, az utazás varázsa mindig nagy hatással volt rám. Így például később éltem egy évet Amerikában a családommal. Akkor már itt dolgoztam a jezsuitáknál, és egy cseretanárprogram keretében tudtam ezt megvalósítani, ami nagyon fontos tapasztalat volt.
9. Idén már kilenc éve vagy ethosz igazgatóhelyettes. Mit jelent ez a tanári tevékenységed mellett?
Kakukktojás igazgatóhelyettes vagyok annyiban, hogy nem szokványos feladatkört töltök be. Ezt lényegében nekem találta ki az akkori igazgató, Forrai Tamás atya. Az a munkám, hogy az iskola szellemiségében, a nevelési, oktatási és egyéb programokban segítsek biztosítani, hogy megjelenjen az ignáci lelkiség. Koordinátorként a konkrét lelkiségi programokat szervezem. Ettől kicsit elkülönül, de az ignáci iskolák nagyon fontos szegmense a nemzetközi kapcsolatok ápolása, ezért is én felelek.
10. Több évtizedes pedagógusi pályádra visszatekintve gondoltad volna, hogy így alakul majd az életed?
Három dologban voltam biztos: hogy nem akarok pedagógus lenni, nem akarok egyházi intézményben dolgozni, és nem akarok hittant tanítani. Ehhez képest angol–hittan szakos tanár vagyok egy egyházi iskolában. De mindig úgy éltem az életemet, hogy amit Isten felkínál, arra igyekszem választ adni. Amikor otthon voltam a harmadik gyermekemmel, Forrai Tamás atya és Holczinger Ferenc atya eljöttek hozzám, és meghívtak, hogy tanítsak itt. Nagyon érdekelt, hogy ez az iskola miben más, mint egy átlagos gimnázium, mitől jezsuita, így végül elfogadtam a hívást. Idekerülve egyből úgy éreztem, jó helyen vagyok.
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. májusi számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotó: Majó Márk